Békés átmenet

Hivatalos NATO-megfogalmazásban transition és reintegráció, vagyis a biztonság szavatolásának fokozatos afgán kézbe adása, a közigazgatási rendszer felépítésének támogatása, valamint a békefolyamathoz csatlakozó volt ellenállók társadalmi beilleszkedésének segítése: az MH PRT 12. kontingense az alaprendeltetése mellett e feladatrendszer jegyében látta el szolgálatát.

„Többek között elődeink munkájának
is köszönhetően, kontingensünk «afganisztáni értelemben» kedvező
körülmények között kezdhette meg
tevékenységét" – tájékoztat Somogyi János
alezredes, a 12. váltás parancsnoka. „Javult a biztonsági helyzet, a PRT jelentős
szimpátiát élvezett a lakosság körében,
és a politikai, gazdasági, társadalmi
élet területén is viszonylagos javulás,
fejlődés jellemezte ezt az időszakot."

Beszélgetésünkből aztán később kiderül,
hogy a „viszonylagos" kifejezést
komolyan kell venni, mert azért „nem
olyan szép a menyasszony", mint az elsőre
látszik. Arra is hamar fény derül,
hogy Somogyi alezredes már jelentős
afganisztáni tapasztalatokkal bírt a PRT parancsnoki
beosztása átvételekor, hiszen
korábban már kétszer szolgált az
ázsiai országban. 2006-ban az ISAF-parancsnokság
hadműveleti központjának
hadszíntéri tűzkoordináló tisztje volt:
többek között a szövetségesek F–16-os,
Harrier, valamint A–10-es repülőgépeinek
bevetését szervezte az ország teljes
területén. 2011-ben aztán újra visszatért
Afganisztánba, mint az ISAF RC
North (Északi Régióparancsnokság) hadműveleti
tervező főtisztje – volt tehát
miből „merítenie".

„E két misszió tapasztalatai nagyban
segítették a PRT-parancsnoki munkámat,
hiszen az országot, a katonai és politikai
helyzetet, a tennivalókat állami és
regionális szinten is megismerhettem,
de a PRT azért egy egészen más «műfaj»"
– mondja Somogyi alezredes. A műveleti
területre való kiérkezésük után hamar körvonalazódott,
hogy a fő figyelmet a biztonság
szavatolása fokozatosan afgán
kézbe adásának szervezésére, a reintegrációs
folyamat (a békefolyamathoz csatlakozó
ellenállók társadalmi életbe való
visszaillesztésének) továbbvitelére,
valamint a rendelkezésükre álló magyar
és nemzetközi anyagi háttér optimális,
a lakosságot sújtó természeti csapások
hatásait csökkentő, valamint az elemi
szükségletek kielégítését célzó felhasználására
kell fordítaniuk.

Mindezen feladatokat olyan körülmények
közepette kellett végrehajtaniuk,
hogy a bevezetőben említett nyugalom
tényleg csak viszonylagos volt. Noha
korábban az ISAF „Jadid" és az afgán
biztonsági erők „Nowruz" művelete
időlegesen visszavetette az ellenállókat,
sőt jelentős német erők is települtek
a tartományba, a Pakisztánból átszivárgó
tálib ellenállók némi szünet után
ismét offenzívába lendültek. Ebben az
időszakban nem volt ritka a napi 2-8,
rögtönzött robbantótesttel végrehajtott
támadás; ezek elsősorban az afgán biztonsági
erők, illetve az ISAF más erői
ellen irányultak, vagyis a PRT nem volt
elsődleges célpont, ám mégis jelentősen
befolyásolták a magyar tartományi
újjáépítési csoport tevékenységét is.
Kaptak öngyilkos merénylettel való fenyegetéseket,
mivel a különféle ellenállócsoportok árulóknak tartották a magukat
legtöbbször a kontingensünknek
megadó volt társaikat.

A bevezetőben említett három fő feladat
egyike a helyi adminisztráció segítése
volt. A „transition" folyamatában
az afgán állami és tartományi szerveknek,
valamint szervezeteknek a biztonság
megteremtésére, a jól működő adminisztráció
kialakítására, valamint a
normális élet- és munkakörülmények
megteremtésére irányuló munkája jelentős
PRT-segítséget igényelt. A törzsi
alapon, különböző csoportérdekek
alapján szerveződött társadalmi viszonyok,
valamint a korrupció mellett a különböző
hivatalok, helyi szervezetek felkészületlensége
és anyagi hátterük hiánya
is roppant módon megnehezítette a
kontingens ez irányú tevékenységét.

A viszonyok jellemzésére a kontingensparancsnok
csak egy példát említ,
nevezetesen a helyi afgán katasztrófavédelem
tevékenységét (illetve annak
hiányát) a természeti csapások elhárításának
folyamatában. Az aszályos időszak
után, télen lehullott hatalmas
mennyiségű csapadék az egész tartományban
árvizeket, földcsuszamlásokat
okozott, ugyanakkor voltak olyan
katasztrófa sújtotta területek, ahová
még hetekkel később sem jutottak el a
hatóságok. Gond volt az is, hogy a helyi
adminisztráció minden probléma
megoldására azonnal a PRT segítségét
kérte anélkül, hogy ők maguk bármit
is kezdeményeztek volna. Ebben a helyzetben
Somogyi alezredesék számos,
Camp Pannoniában tartott találkozón
győzték meg arról a kormányzati és a
helyi adminisztráció vezetőit, hogy a
problémákat csak közösen lehet orvosolni.

A 12. kontingens másik fő feladata a
korábbi váltások idején megkezdett reintegrációs
folyamat továbbvitele volt. A
PRT-12 mandátuma alatt is több, 20-40
fős ellenállói csoport jelezte átállási szándékát
– a PRT jó hírnevének következtében,
Camp Pannoniában. Csakhogy
miközben a „fertőzött" területekről kivonultak
a tálibok, az ott maradt családjaik
mindig segítették a „visszaszivárgást".
Meg kellett értetni a helyi adminisztrációval
azt is, hogy az adott szó
kötelezi őket. Sokszor előfordult ugyanis,
hogy az ellenállást beszüntetőknek
az ígéretek ellenére sem biztosítottak
semmiféle megélhetési forrást, így más
lehetőség híján hamarosan „visszaálltak".
Ennek megértetése, az állami és a helyi vezetés megfelelő lépéseinek kikényszerítése
viszont a PRT-nek hosszú,
rögös utat jelentett.

A PRT-12 tevékenységének harmadik
fő iránya az alaprendeltetés – vagyis
a tartományi újjáépítési és segélyezési
feladatok – ellátása volt.

„Ilyen körülmények között klasszikus
újjáépítési tevékenységről nem is
beszélhettünk – mondja a parancsnok −,
a hangsúly a stabilizációs projekteken
és feladatokon volt. Természetesen mi
is építtettünk utakat, iskolákat, támogattunk
kórházakat, és próbáltuk a lehető
legszélesebb spektrumban elérni az
embereket. Ebben a munkában nagy segítségünkre
volt, hogy a rendelkezésünkre
álló magyar források mellett az amerikai
CERP (Commander’s Emergency Response
Program) pénzei is elérhetővé váltak
a számunkra. Az amerikai projektmenedzsererek
látva, hogy a magyar PRT
milyen sikeresen használja fel saját erőforrásait,
saját pénzügyi kereteik egyre
nagyobb hányadának felhasználását bízták
ránk. Persze ez sem volt könnyű, hiszen amikor a helyi vállalkozók megtudták,
hogy milyen nagy volumenű, például
árvízvédelmi beruházások várhatók,
a gázolaj ára, illetve a munkagépek
bérleti díja az egekbe szökött. Többek
között a tartományi vezetők segítségével
kellett megértetni velük, hogy az általuk
kínált áron a vállalkozó mellett a lakosság
is csak kevesebb napig és kevesebb «folyókilométerre»
kaphat munkát."

A PRT-12 hatékony tárgyalási technikáinak
köszönhetően rendre sikerült
orvosolni a problémákat, sőt folytathattak
és befejezhettek korábban megkezdett
fejlesztési projekteket is. Ezek közül
csak egyet emel ki Somogyi alezredes:
a Dande Ghor-i járásban található
Jawnaw falu általános iskolája újjáépítésének
megkezdését. 2011-ben az iskolát
a tálibok vezetési pontként használták,
ezért az ISAF-erők lebombázták.
Azóta, ugyancsak a magyar PRT
segítségével, sátrakban folytatódhatott
tovább több száz gyermek oktatása. Ám
ezt követően, magyar és amerikai összefogásnak
köszönhetően, mintegy ötszázezer
dolláros költségvetéssel megkezdhették
az újjáépítését. Mindvégig
folytatták segélyezési tevékenységüket
is, volt, amikor például az árvízkárosultakon
fejenként százötven kilogrammos
élelmiszer- és egyéb segélycsomaggal
tudtak segíteni.

A parancsnok szerint természetesen
mindezen feladatokat nem tudták volna
magas szinten teljesíteni a kontingens
kiválóan felkészült és motivált katonái
nélkül.

„A törzs zömét kitevő MH 5. Bocskai
István Lövészdandár szakemberei,
a Force Protection századot biztosító
MH 5/3. lövészzászlóalj, valamint a Magyar
Honvédség tucatnyi más alakulatától
érkező speciális beosztású katonái
szakértelmükkel mind hozzájárultak a
kontingens sikeres tevékenységéhez.
Mégpedig olyan körülmények közepette,
hogy ez volt az első PRT-váltás,
amely szabadságolás nélkül szolgált
csaknem hét és fél hónapig a műveleti
területen."

Az ötödik hónap volt a kritikus, de erre
előre felkészültek, teszi hozzá Somogyi
alezredes. A pszichológus és a
tábori lelkész segítségével folyamatosan
felügyelték a katonák mentális állapotát,
és akinek kellett, segítettek átlendülni
a holtponton. Ehhez az is nagyban
hozzájárult, hogy a parancsnokhoz
mindenkinek, mindenkor „szabad bejárása"
volt, bármilyen személyes probléma
adódott is. Igyekeztek „kikapcsolódónapokat" szervezni, és „itthon" is
mindent megtettek érdekükben. Jelentős
családi probléma esetén a lehető leghamarabb
megoldották a katonák hazajuttatását,
a kint szolgálóknak pedig
rendszeresen szállítottak hazai alapanyag-utánpótlást, például a húsvéti
vagy éppen a karácsonyi menühöz.

Szabó Béla

Fotó: MH PRT-12

Forrás: Magyar Honvéd 2013. március