Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Búcsú a fegyverektől – Afganisztánból jelentjük

Szöveg: Trautmann Balázs |  2012. május 31. 12:33

Több ezer tonnányi ócskavas – a szovjet hadsereg egykor büszke járműparkjának maradványai – rozsdásodik a Kabul melletti, óriási kiterjedésű gyakorlótéren, a KMTC (Kabul Military Training Center) völgyeiben. BTR–60-asok százai, több tucatnyi különböző változatú T–55-ös harckocsi, néhány BMP–1-es, egy komplett Mi–8 sárkány, de akad Moszkvics taxi és öreg BTR–152-es csapatszállító is.

1595936461
A múlt emlékei mellett már a jövő emelkedik. A búcsúlátogatásnak is nevezhető út (hiszen ez volt az utolsó munkalátogatásunk a Logisztikai Mentorcsoport 4. váltásának kíséretében) a Pol-e Chakri I-es táborba vezetett, ahol az afgán hadsereg tisztjeit és tiszthelyetteseit képzik a GAFTAG (German Armed Forces Technical Advisory Group), a német haderő többnemzeti mentorcsoportja keretein belül.

Itt áll az afgán parancsnok irodája is, aki a központi Logisztikai Iskola vezetőjeként összesen hat, alárendelt iskola vezetéséért felelős – és hat hónapja még a CSS-iskola parancsnokaként szolgált. Itt találkozott először a magyar katonákkal, illetve a Logisztikai Mentorcsoport X. csoportjának parancsnokával.

Az afgán hadsereg fejlesztésénél a mennyiség után már a minőségre helyezik a hangsúlyt. A létszám lassan beáll a kívánt szintre, így most már jobban lehet szűrni a jelentkezőket, s a rendszerben lévők képzésére is több energiát, időt és erőforrást lehet majd fordítani – legalábbis az afgán katonai vezetés tervei szerint.

A járműpark – a magyar logisztikusok ezzel találkoznak talán a legtöbbet – az afgán ezredes szerint már megfelelő, így mostantól azok minél professzionálisabb használatára kell koncentrálni. Az első, kedvező benyomásokat követte a 4. váltás munkája, az a gyümölcsöző együttműködés, amely számára ezredesi előléptetést és új, parancsnoki kinevezést jelentett.

A közös munka során testvérekké váltak a magyar parancsnokkal, s csak remélni tudja, hogy a következő váltás hamarosan megérkező parancsnokával is ilyen jó viszony alakulhat majd ki.

S persze reméli azt is, hogy Magyarország a 2014-es átadás és a harcoló alakulatok kivonása után is segítő barátként viszonyul majd Afganisztánhoz és a logisztikai iskolához.

A cél, hogy az afgán hadsereg a saját talpára álljon és ne függjön a külföldi haderőktől. A felszerelések, fegyverek formájában történő támogatás mellett nagyon sokat jelentenek például a GAFTAG-on keresztül érkező német támogatásból épülő tantermek, épületek is. Szintén van mit fejleszteni a logisztikai iskola területén, itt az afgán ezredes a gépjárművezetők képzését emelte ki.

A beszélgetés után egy utolsó „kirándulásra" indultunk, amelynek során a gyakorlótér eddig ismeretlen területeit fedeztük fel. Magyar szemnek hihetetlen létszámú állomány mozgott folyamatosan a terepen. Az alapkiképzés során itt szerzik meg a frissen bevonult katonák a szükséges alapismereteket, majd innen kerülnek többek között a CSS (Combat Service Support) School, azaz a logisztikai iskola szaktanfolyamaira is.

A gyakorlótéren egymást követik az egyenruhások, akikből a kiképzők igyekeznek hadra fogható lövészkatonákat faragni. A táj a szokásos, kíméletlen afgán arcát mutatja. Fiatal, de sokat látott terepjárónk futóműve panaszosan dobban, amikor kisebb kitérőre kényszerülünk. A betonúton ugyanis nem tudunk tovább haladni:  robbanótestek megsemmisítésére készültek, így a veszélyes zónát keresztező utat egyszerű módszerrel, nehéz géppuskával felszerelt HMMWV-kkel zárták le. A háború, a veszély minden pillanatban jelen van a gyakorlótéren is…

Fotó: Dévényi Veronika

További képekért kattintson galériánkra!