Építünk és védünk

„Az MH PRT 6. váltása az előző két kontingens «zivataros» időszakát követően, viszonylagosan biztonságos körülmények közepette kezdhette meg misszióját. A «viszonylagosan» meghatározást azonban szó szerint és az afganisztáni körülményeknek megfelelően kell értelmeznünk, mert az csupán a támadások intenzitására és gyakoriságára vonatkozik" − árnyalja a helyzetet Szilágyi Csaba ezredes, a hatodik váltás parancsnokhelyettese.

Az MH PRT 6. váltásának parancsnoka,
Korom Ferenc dandártáborok
(a misszióban még ezredes),
a Honvéd Vezérkar hadműveleti csoportfőnöke
beszélgetésünk idején ismét
Afganisztánban tartózkodott, ezért
akkori helyettese (ma az MH Civil–
katonai Együttműködési és Lélektani
Műveleti Központ parancsnoka)
osztotta meg velünk a kontingens hat
hónapos tevékenységével kapcsolatos
tapasztalatait. A helyettes, Szilágyi Csaba ezredes
afganisztáni „veteránnak" számít, ugyanis
már a PRT 2. váltásában is részt vett.

A hatodik váltás szolgálatellátásának
körülményeit vázolva elsőként az időintervallumot
említi meg. Köztudott, hogy
a tartományban a „nyári váltásokban"
folynak a legintenzívebb ellenálló-műveletek.
(A PRT korábbi kontingenseiről
szóló írásainkban már kitértünk arra,
hogy télen, a zord időjárási körülmények
miatt, az ellenállók is visszahúzódnak,
ám a tavasz közeledtével újrakezdik intenzívebb műveleteiket.) Új,
és cseppet sem biztonságerősítő változás
volt a kontingens életében, hogy ebben
az időszakban − a szövetséges erők
dél-afganisztáni offenzívájának köszönhetően −
az ellenálló erők átszivárogtak
Afganisztán északi területeire.
Ráadásul megjelentek köztük a csecsenek,
illetve az arab országokból származó
harcosok is, a maguk nem csekély
harci tapasztalataival és módszereivel
együtt.

Ebben az időszakban települt át
a közeli Khilagayba az MH OMLT
(Operational Mentoring and Liaison
Team – műveleti tanácsadó és összekötő
csoport), amely az Amerikai Egyesült
Államok Ohiói Nemzeti Gárdájával közösen
vesz részt az Afgán Nemzeti Hadsereg
egy zászlóaljának felkészítésében
és műveletei támogatásában. A mindenkori
PRT-k számára ez logisztikai
és egyéb támogatási feladatokat jelent.
Végül, de nem utolsósorban, a PRT-6
mandátuma alatt került sor az afganisztáni
elnökválasztásra. Egy, a nyugati értelemben
vett „szabad és demokratikus"
választás lebonyolítása az évtizedek óta
háborúkat folytató, törzsi alapon szervezett
országban nagy kihívás volt az
afgán állam, az ISAF és a kontingens
számára is – derül ki Szilágyi ezredes
szavaiból.

A legfontosabb feladat természetesen
a választás biztonsági feltételeinek
szavatolása volt, és ez roppant
nagy terhet rótt a hatodik váltás katonáira
is. (A helyzetet jellemzi, hogy a
kontingenst erre az időszakra megerősítették egy negyvenfős, az elnökválasztás
biztonságát segítő szakasszal is.)
A feladat nagyságát érzékeltetendő: a
választások nyolcszáznégy szavazási
irodában zajlottak, ezek biztonságát az
afgán biztonsági erőkkel közösen kellett
szavatolniuk, s a szavazókörök többsége
a világtól elzárt, nemegyszer a tálibok
vagy más ellenállók által terrorizált,
fenyegetett falvakban volt. Baghlan
tartományban ezért az ISAF vezetésétől
kapott feladat alapján a PRT 6. váltásának
meg kellett vizsgálnia biztonsági
szempontból a szavazóhelyeket. Fel
kellett mérniük a kijelölt helyszín biztonságosságát,
illetve védhetőségét, az
adatokat pedig GPS-koordinátákon rögzítették
és a körülményeket fotókkal is
dokumentálták.

Mindezen feladatok természetesen
rengeteg, a tartomány legelzártabb
és legfenyegetettebb falvaiba
is kiküldött járőrt igényeltek a kontingenstől,
a választások idején pedig a tartomány
legtávolabbi déli és északi térségébe
több napra települt két megerősített szakasz.

Ma már, mondhatni,
történelem: a választás sikeres volt,
ugyanakkor ezekben a napokban történt
a legtöbb támadás a PRT-6 mandátuma
alatt. Főleg a tartomány Jadid járására
koncentrálva, több tucat alkalommal támadták
meg a szavazóköröket, s ezekben
az incidensekben az Afgán Nemzeti Biztonsági
Erők és az ellenállók oldalán is
voltak veszteségek.

A választástól sem függetlenül, de a
korábban már vázolt, csupán viszonylagos biztonsági körülmények fenntartása,
a délről beszivárgó ellenállók tevékenységének
megakadályozása céljából
a hatodik váltás mandátuma alatt
zajlott az ISAF „Felkelő Nap – Naiad
Tolo" művelete, amelyben a PRT-6-ra
is jelentős feladatok hárultak. Ebben az
időszakban állították fel a tartományi
műveletek koordinációs központját (Operational
Coordination Centre−Province
– OCC−P) is: ennek rendeltetése a tartományban
lévő afgán biztonsági erők
műveleteinek összehangolása volt, s a
központban a tartományi állami, rendőri,
katonai, biztonsági és más vezetőkkel
együttműködve Korom Ferenc ezredes
képviselte a PRT-t.

Az OCC−P felállításának szükségességét
mi sem bizonyítja jobban, mint hogy
az afgán biztonsági erők elleni, gyakori
műveletek mellett a magyar kontingenst
is érte komoly támadás. Májusban például
egy húszfős, négy páncélozott
HMMWV-vel feladatot teljesítő járőrükön
ütöttek rajta az ellenállók, ám a magyar
katonák azonnal viszonozták a tüzet,
majd a harceljárásoknak megfelelően,
biztonságosan kivonták erőiket
a tűz alól, így az összecsapásban magyar
részről senki sem sérült meg.
Többek között ezért is emelte ki Korom
Ferenc ezredes, a váltás parancsnoka
a misszió végén: „Büszke vagyok
rá, hogy rendkívül felkészült és jól összekovácsolt
csapat parancsnoka lehettem,
amelynek tagjai bebizonyították,
hogy igazi katonák, és a harcban is megállták
a helyüket. Végrehajtottuk az
előttünk álló feladatokat, így a PRT vezetését
nyugodt szívvel, viszonylag biztonságos
környezettel és mind az afgán
emberekkel, mind a szövetségesekkel
kialakított jó kapcsolatokkal adom át
utódomnak."

A hatodik váltás természetesen még
ilyen körülmények között sem feledkezett
meg alaprendeltetéséről, a lakosság
mindennapi életkörülményeinek javításáról,
az újjáépítő munkáról. Több mint
kétszáz projektjük során kilenc középtávú
fejlesztést indítottak útjára. A prioritás
továbbra is az oktatás, az egészségügy,
az infrastrukturális fejlesztés és a kormányzati
hivatalok támogatása
volt.

A fejlesztési
keretből az MH
PRT helyreállíttatta a
khinjani lányiskola egyik
épületét, négy osztályteremmel
bővíttette a talai
iskolát, Pol-e Khomri
Gawhar Shad Beigum
nevű leányiskolája a zavartalan
oktatás érdekében
164 méter hosszú
védőfalat kapott, Beik faluban
tébécé-elkülönítő
épült, Burka járás Tangi
Murch településén orvosi
rendelőt vehettek használatba,
és elkezdődött a
tartományi kormányzói
hivatal teljes felújítása is.
(A bizalom megteremtését
és erősítését illetően
említsük meg a legkisebbekre, a gyermekekre
alapozott magyar–afgán „mesehíd-
projektet". Ennek során a Pol-e
Khomriban tanuló általános iskolások
egy magyar, míg Budapesten a VI. kerületi
Vörösmarty Mihály Általános Iskola
tanulói egy afgán népmeséről készítettek
rajzot.)

A biztonsági helyzet romlása ellenére a
hatodik váltás kétszáz projektje hétszázötven
feladatának húsz százaléka fejlesztési
célú volt. Ez utóbbi azért is nagyon
fontos, mert a mindenkori PRT-k
alapvetően kétféle módon segítenek az
ázsiai országban. Egyrészt akut problémák
enyhítéseként, klasszikus segélyakciók során egyebek mellett sátrakat, takarókat,
élelmiszert juttatnak el a rászorultaknak.
Másrészt pedig hosszú távon a
maradandó, az életkörülményeket jelentősen
javító projektek megvalósítása a
PRT-k célja. Szilágyi ezredes fontosnak
tartja azt is, hogy rendkívül sok igényt
fogalmaztak meg, amelyek közül a PRT
szakemberei szelektáltak. A beruházásoknak
hozzá kell járulniuk a kontingens
biztonságához; demonstrálniuk kell, hogy
azokat a magyar nép, a magyar állam biztosította.
Rendkívül fontos szempont, hogy
egy-egy projekt révén javuljanak az életkörülmények,
ugyanis nem biztos, hogy
egy eldugott hegyi faluban a mecsetépítés
a legfontosabb, még ha a helyi elöljárók
azt úgy is gondolják.

A civil szféra támogatása mellett a
PRT 6. váltása természetesen kiemelt figyelmet fordított a helyi biztonsági
erőkre is. A kontingens a lehetőségeihez
mérten járult hozzá a rendőrség
munkakörülményeinek javításához, laktanyái
biztonságosságának fokozásához.
Ennek érdekében rengeteg bútort,
számítógépet, szögesdrótot és HESCO-bástyát
adományoztak, s mindemellett
részt vettek őrtornyok, védőfalak építésében
és felújításában is.

Szabó Béla

Fotó: MH PRT-6

Forrás: Magyar Honvéd 2012. december

(Folytatjuk!)