Három nap, három ország, öt légierő – Afganisztánból jelentjük

A Szabó Miklós alezredes vezette, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szállítóhelikopter-zászlóaljának hajózóiból és műszaki szakembereiből álló csapat meglehetősen kalandos utazással érte el a Shindand város melletti repülőteret, azaz Air Base Shindand-et.

A péntek reggel kezdődött és vasárnap kora délután befejeződött utazás stílusos módon a 704-es oldalszámú Mi–17-es szállítóhelikopterrel vette kezdetét, amelynek fedélzetére kora reggel kerültek fel a jellegzetes, fekete PX-ládák, a hátizsákok. Nyolc órakor már a bázis parancsnoka, Lamos Imre dandártábornok búcsúztatta a kicsiny csapatot, kérve tőlük, hogy tudásuk legjavát beleadva végezzék majd feladatukat az afganisztáni hadszíntéren, így öregbítve a magyar katonák hírét és elismertségét.

Az előző három váltás által kitaposott úton kell továbbmenni, s a tábornok reményét fejezte ki, hogy a négy hónapra kitelepülő csoportnak alkalma lesz minél többet repülni. „Vigyázzanak magukra és egymásra" – tette hozzá Lamos Imre, az itthon maradt családtagokra pedig majd a szolnokiak összekovácsolódott csapata vigyáz.

A 704-es Mi–17-es fél kilenc előtt pár perccel hagyta maga mögött az ismerős szolnoki tájat, majd alig egy óra múlva már az MH Pápa Bázisrepülőtéren landolt. A következő ugráshoz már nagyobb „vas" kellett: ehhez a német Luftwaffe nagy hatótávolságú szállító repülőgépe szállt a katonák rendelkezésére, amely meg sem állt az üzbegisztáni Termez repülőteréig, ahol hatórányi, több időzónát is keresztező repülés után, már sötétben szállt le. A váltás tagjai innen rövid, alig félórás repülőutat követően Mazar-i Sharif-ben találkozhattak a Nemzeti Támogató Elem katonáival, akik a szállásaikra kísérték az érkezőket. Rövid pihenő után a felszerelések (repeszálló mellény, kevlársisak, egészségügyi csomag) mellett a fegyvereket és a lőszereket, illetve a tártáskákat vették át.

Másnap reggel az utolsó, az egész országot keresztben átszelő „repülőnap" kezdődött. Shindandban már a teljes AAT–3 integetett a régen várt váltásnak: a baráti ölelésekben, az ugratásokban érezhető volt, hogy hamarosan indulhat haza a négy hónapja itt dolgozó nyolc magyar katona. Vasárnap délután – a minden érkezőnek kötelező Newcomers Briefing-en, azaz az újonnan érkezetteknek szóló tájékoztatón – a legfontosabb információkat adták át az AAT–3 hajózói és műszaki szakemberei. Bár a következő hét is az átadás-átvételről, az ezzel járó feladatokról fog szólni, a kiemelten fontos (és bizony gyakran nagyon is praktikus) információkat már a megérkezés napján jó, ha tudják az érkezők.

A vacsora után tovább folytatódhatott a beszélgetés, immáron kötetlenebb keretek között, bár az elmúlt három nap és a megtett sok ezer kilométer miatt a többség hamar az emeletes ágyak alvómatracát választotta.

Fotó: Dévényi Veronika