Kihívások, tapasztalatok

Szöveg: Papp Béla főhadnagy | 2013. december 15. 7:14

A Koszovóban szolgáló MH KFOR Kontingens kilencedik váltása túl van a misszió felén. A katonák külszolgálatát lelki oldalról támogató lelkésszel, Dudás Ferenc hadnaggyal beszélgettünk az elmúlt hónapok tapasztalatairól. A hadnagy 2012-ben lépett be a Magyar Honvédségbe, a mostani az első külszolgálata.

Az első misszióját teljesítő lelkész nagyon nyitott közösséget talált a kontingensben

Előzetesen milyen nehézségekre számított a külszolgálattal kapcsolatban?

Mivel én az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanyájában szolgálok, előzetesen nehézségnek tűnt, hogy nem a megszokott emberekkel fogok kiutazni. A felkészítésen aztán, főleg az árvízi védekezés alatt jól összekovácsolódott az állomány. Tartottam tőle, hogy a katonák lelkében vastag falakba fogok ütközni, de szerencsére egy nagyon nyitott közösséget találtam.

Bő három hónappal a misszió kezdete óta milyen tapasztalatokat sikerült összegyűjtenie?

Három hónap már elég ahhoz, hogy az ember érezze a terhét, hogy távol van szeretteitől. A tehetetlenség, ami az otthoni problémákat illeti, nagyon nehézzé teheti a missziót. Ilyenkor már az is sokat segíthet, ha valakinek el tudja mondani, ki tudja beszélni a problémákat az ember. Azt figyeltem meg, hogy azok az emberek, akik istenbe vetett hitben élnek, könnyebben átlendülnek a nehézségeken.

Sokat segít, ha a katona valakinek el tudja mondani a problémáit

Milyen a napi élet a lelkész számára a Slim Lines táborban?

Természetesen ugyanolyan napirend szerint kell élnem, mint a tábor többi lakójának. Az állománnyal való folyamatos kapcsolattartást, már reggel elkezdem. Szinte minden nap végiglátogatom a kontingenst – a lövésszázad katonáitól a kontingens parancsnokáig -, hiszem, hogy „a jó pásztor ismeri a bárányait". Ezen kívül három nappal a vasárnapi istentisztelet előtt elkezdem a felkészülést. Ahhou, hogy feladataimat végre tudjam hajtani, nekem is szükségem van lelki feltöltődésre, hiszen én is ember vagyok. Lelkipásztorként a lelki táplálékot a Szentírásból merítem minden nap, hogy ezáltal tudjam erősíteni azokat, akik hozzám fordulnak.

Hogyan lehet „megtalálni" lelkészként a közös hangot a katonákkal?

Először is meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az állomány között legyek. Extrém esetben, például egy tömegkezelési gyakorlat során én vezettem az imitált „temetési menetet", amire a katonáknak reagálniuk kellett. A parancsnok felajánlotta, hogy vezethetem a menetet én pedig úgy éreztem, hogy ott kell lennem. A sportolás egy másik alkalom, hogy találkozzak a katonákkal. Van egy kis ökölvívó múltam, ezért csatlakozni szoktam a katonákhoz, akik edzenek a konditeremben, aztán esténként a magyar házban sokat ping-pongozunk. Ezeken kívül én vezetem a könyvtárat is, ahol folyamatosan találkozok az állománnyal, hiszen mindenki tudja, hogy ott megtalál. Szakmai feladataim során is együtt kell működnöm a kontingens tagjaival, ilyen eset volt, amikor Podujevóban rászoruló gyerekeknek osztottunk ajándékokat az Megfigyelő és Összekötő Csoport tagjainak szervezésében.

„Van egy kis ökölvívó múltam, ezért csatlakozni szoktam a katonákhoz, akik edzenek a konditeremben"

Van-e aktív gyülekezeti élet a táborban?

A vasárnapi istentiszteleten általában 10-12 katona van jelen, de a létszám hétről–hétre a szolgálati feladatok függvényében változik. Nagy öröm számomra, hogy két katonát is megkereszteltem az eltelt időszakban és az is, hogy még vannak jelentkezők. Tartunk közösségi alkalmakat is, „biblia óra" elnevezéssel. Ilyenkor kötetlenül beszélgetünk isten igéjéről és az élet dolgairól.

Hogyan készülődnek a karácsonyra?

Itt van advent a karácsony előtti időszakban, és most szeretnénk készíteni egy betlehemet. Minden Advent vasárnap előtti pénteken, a gyülekezet tagjai közösen készítik ezt, és a tervek szerint karácsonyra lenne kész. A karácsony esti istentiszteleten lenne megtekinthető, ez lenne az ünnep egyik ékessége.