Nehéz, de eredményes tizenkét hónap

Igen mozgalmas, feladatokban bővelkedő, nehéz, de eredményes évet tudhatunk a hátunk mögött. Amikor a jelenlegi beosztásomba kerültem, azt mondtam: a katonai vezetésnek nem áll szándékában átstrukturálni a honvédséget, átalakítani, áttelepíteni, megszüntetni katonai szervezeteket. Cél a stabil, nyugodt körülmények biztosítása a szolgálati feladatok ellátásához. Átszervezésekre a csapatoknál valóban nem került sor, hiszen a minisztériumot és a háttérintézményeket érintő változások nem érintették az alakulatokat. Ezen az oldalon tehát megvalósult az áhított nyugalom. A tavalyi év végén az is reményteljesnek tűnt, hogy a honvédelmi költségvetés magasabb lesz a korábbinál, így bíztunk abban, hogy a tartalékait már felélt honvédséggel elindulhatunk felfelé és talán pótolhatjuk a hiányaink és hiányosságaink egy részét. A 26,3 milliárd forintos zárolás következtében végül mégis csökkentett büdzsé mellett kellett megszerveznünk a 2011-es feladatokat. Ez pedig tevékenységünk számos területét érintette. A kiképzéstől kezdve a fenntartás és üzemeltetés, a beszerzés és korszerűsítés minden formáját. Összességében mégis úgy látom, hogy eredményes év áll mögöttünk. A költségvetési helyzet dacára is szilárdan tartottuk és tartjuk magunkat ahhoz, hogy első helyen a műveleti feladatokat végrehajtó katonákról kell gondoskodnunk. Az ő tevékenységük kiemelt elismeréséről, kiképzésükről, felkészítésükről és felszerelésükről kell kiemelten gondoskodnunk. Ennek megfelelően az Afganisztánban szolgáló katonák esetében 5 százalékos bérkiegészítést sikerült elérni, ami a szűkös anyagi helyzetben az ottani feladat- és áldozatvállalás elismerését tükrözi.

Jelentősen átalakult a Honvéd Vezérkar. Mik voltak a legfontosabb változások?

Az imént már említette az afganisztáni missziót. Ebben a vonatkozásban komoly eszközbeszerzésekre és fejlesztésekre került sor az elmúlt egy évben.

Igen. A műveletek és benne katonáink személyes biztonságát alapvető prioritásként kell kezelnünk. Beszereztük a korábbiaknál nagyobb biztonságot nyújtó Bundeswehr sisakokat, amelyekkel a katonáink is elégedettebbek. Újabb páncélozott járművekhez jutottunk amerikai segítséggel, HMMWV-khez és MRAP-ekhez egyaránt. Páncélozott Rába H-14-es terepjáró tehergépkocsikat és páncélozott UNIMOG mentő gépjárműveket szereztünk be és állítottunk szolgálatba. Folyamatban van további páncélozott lakó- és irodakonténerek telepítése is Afganisztánban. Csapatpróbára átadásra került 150 modernizált gépkarabély, a következő váltások állománya már ezeket is viszi majd magával. E fegyverek optikai és éjszakai irányzékkal rendelkeznek, egy részük gránátvetővel felszerelt, vagyis sikerült a korábbi hiányosságokat lépésről lépésre ha még nem is megszüntetni, de csökkenteni. Lezajlott az NSZVT géppuskák átalakítása is, ami révén a fegyverek már felépíthetőek az amerikai eszközökre. Emellett ma már minden műveleti területre vezényelt katonának egészségügyi elsősegélynyújtó csomagot tudunk biztosítani.

A beszerzéseken túlmenően miket tart a legfontosabb afganisztáni eseményeknek az elmúlt időszakból?

Elsősorban mindenképpen a bekövetkezett tragédiákra és elvesztett bajtársainkra kell emlékeznünk, hiszen 2010 augusztusában támadás következtében, ez év májusában egy tragikus közúti baleset során, néhány nappal ezelőtt pedig egészségügyi okok miatt veszítettünk el katonabajtársakat, két hölgyet és három férfi katonát Afganisztánban. Amikor azt mondom, a katonák biztonságának növelésére törekszünk, ez azt is jelenti, hogy sajnos nem kisebb a veszély. Afganisztánban továbbra is rendkívül magas kockázattal jár a szolgálat, hiszen az országban súlyos a helyzet. A továbbiakban is a lehető legjobb, legnagyobb védelmet nyújtó, legkorszerűbb eszközökkel igyekszünk az elérhető legnagyobb biztonságot nyújtani katonáiknak. A változásokkal nem egyszerű feladat lépést tartani, hiszen az új eszközök beszerzésének komoly anyagi feltételei vannak, és ami ma még korszerűnek számít, annál lehet, hogy két hét múlva már létezik jobb, praktikusabb eszköz. Például itt említhetem meg, hogy máris folyamatban van 90-100 újabb sisak beszerzése, amely jobban támogatja az újonnan beszerzett eszközökhöz tartozó speciális fülhallgató szettek viselését.

Afganisztánhoz képest lényegesen kevesebb szó esik a sajtóban a Balkánról, pedig közelebb van hozzánk…

A szövetségesek korántsem egységesek ebben a kérdésben. Mit gondol, egy olyan esemény, mint például Ratko Mladic elfogása, nehezítheti a vonakodók meggyőzését a további jelenlét szükségességéről?

Ez elsősorban biztonságpolitikai kérdés, ami nem az én szakterületem, így nem is vállalkoznék arra, hogy megválaszoljam. Mint ahogyan a délszláv válság is szinte egyik napról a másikra robbant ki, úgy ezeket a folyamatokat is lehetetlen előre kiszámítani.

Mik a legfontosabb következő lépések az egyes missziókban?

Az afganisztáni műveletekben mintegy ötven ország vesz részt, köztük a NATO tagállamai. Ma már minden jelenlévő nemzet elsődleges célja az afgán haderő, a rendőrség, a különböző kormányszervek felkészítése arra, hogy képesek legyenek önállóan is ellátni feladataikat. Vagyis a felkészítésé, az oktatásé a prioritás. A tartományi újjáépítési csoportok, a PRT-k rendkívül komplex feladatokat látnak el: ide tartozik a biztonság megőrzése, a rendfenntartás segítése, a fejlesztés, a helyi államapparátus működési feltételeinek megteremtése, a humanitárius segítségnyújtás. A PRT-k akkor vonhatók ki az adott területekről, ha a fenti feladatokat átveszik tőlük a civil szervezetek. Az afgán katonák felkészítését segítő OMLT-kkel kapcsolatban más a helyzet, hiszen az ő esetükben a biztonsági erők megerősítését célzó, hosszabb távú feladatokról van szó. Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy például 2014 második feléig kihozzuk a magyar katonákat Afganisztánból. Lehetséges, hogy egyes területekről ki lehet majd vonulni – és ezekről ki is hozzuk majd őket –, de emellett máshol még feladatuk és kötelességük lesz. Ami a Balkánt illeti, ott szinte minden a novemberi döntéstől függ, de összességében például az EUFOR ALTHEA művelet esetében is a felkészítés, kiképzés, mentorálás felé tolódnak a hangsúlyok a rendfenntartás, békefenntartás irányából. Ciprus vagy a kisebb létszámú egyéb missziók tekintetében pedig nincs és nem is várható változás.

Evezzünk hazai vizekre! Mik a következő időszak legfontosabb feladatai a honvédségben itthon?

Mindenképpen ki kell emelnem az országvédelmi terv átalakítását, amely az elmúlt egy év során teljes egészében átdolgozásra került a hozzá tartozó állománytáblákkal együtt. Ez a folyamat tovább zajlik, hiszen ennek alapján kell megkezdeni a honvédség újjáépítését, a védelmi képességek növelését. Az országvédelmi feladatokra kell alapoznunk, tehát nem a szövetségi felajánlásokra, hanem – a miniszteri irányelveknek megfelelően – olyan országvédelmi képességekre, amelyekből felajánlások is tehetők. A másik nagyon fontos feladat a személyi állományról való gondoskodás, egy átfogó humánstratégia elemeinek megteremtése. És ez nemcsak az illetmény kérdését jelenti, hanem a felkészítés, a kiképzés, az előmenetel, a kiválás és a civil életbe történő visszaillesztés, a nyugállományba helyezés egységes rendszerbe foglalását.

Milyen lépések várhatóak az önkéntes tartalékos rendszer kiépítésének területén?

Az új alaptörvény elfogadása kapcsán több helyen is olvastam, hogy „visszajött" a hadkötelezettség, pedig a jelenleg hatályos alkotmányban is szinte szóról szóra ugyanaz szerepel erről a témáról, ami az újban. Sokan tévesen azt hitték, a hadkötelezettség a sorkötelezettség visszaállítását jelenti, pedig a kettő között óriási különbség van… A hadkötelezettség rendszerében és a napi feladatokban is kiemelt szerepet kívánunk szentelni az önkéntes tartalékos katonai szolgálatnak. Január 1-jétől mintegy kétezer fővel működik annak egyik eleme, az úgynevezett önkéntes védelmi tartalékos rendszer.

Sokan azt mondják, hogy így drágább…

Ne feledjük: nem pusztán arról van szó, hogy önkéntes tartalékos katonák őrzik a laktanyákat, hanem minőségi, és számszaki eltérésről is. Január 1. előtt nyolc katonai objektumot őriztünk fegyveres biztonsági őrökkel, most hetvenhetet. Emellett ez a kétezer fő folyamatosan rendelkezésünkre áll pótlólagos anyagi ráfordítás nélkül. A különbség leginkább ebben mérhető. Kétezer önkéntes tartalékos katona rendszerben tartása a korábbi őrzésvédelem fenntartásával együtt, összességében sokkal többe kerülne, tehát egyértelműen a jelenlegi a kedvezőbb megoldás. Fontos kiemelni, hogy a szerződéses állományból kiváló katonáink számára is felajánljuk a szerződés lejártával, hogy legyenek önkéntes védelmi tartalékosok. És akik 8-10 éven át szerződéses katonaként már szolgáltak, megjártak néhány műveleti területet, pontosan olyan biztonsági szolgálatot lesznek képesek adni a laktanyáknál, amilyenre szükségünk van.

Bonyolult kérdésről van szó, ami meg is osztja az állomány gondolkodását. Többször elmondtam már, most is elmondom: a viták többsége abból fakad, hogy eltérő a háttér. Vannak, és többségük azok, akik valóban kényszer hatására kerültek idő előtt nyugállományba a sok-sok átszervezés, átalakítás, haderőreform, létszámcsökkentés okán. Mellettük pedig akadnak olyanok is, akik kihasználták a rendelkezésre álló lehetőségeket, mi parancsnokok pedig humánusan álltunk a kérdéshez, magához az emberhez és családjához, és támogattuk őket ebben. Ez az igazság. Vagyis nehéz szétválasztani az eseteket. Teljesen természetes, hogy az érintettek nem örülnek, ha át kell térniük egy, az egyén számára kedvezőtlenebb feltételrendszerre. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a jelenleg szolgálatot teljesítő állomány meg annak nem örül, és ez is igaz, hogy nincs megfelelő illetménye, nem állnak rendelkezésre megfelelő kiképzési feltételek, nincs elég üzemanyag, nem tudjuk olyan óraszámban repültetni a pilótákat, mint az szükséges lenne, és még hosszasan sorolhatnám. A nyugdíjrendszer és a katonai szervezet fenntartása, üzemeltetése között tehát meg kell találni az összhangot. A legfontosabb, hogy mindkét katonatábort segítsük: az aktív szolgálatot teljesítőket abban, hogy tisztességes, feladatuknak megfelelő gondoskodásban és ellátásban részesüljenek, teremtsük meg nekik a biztonságos szolgálat feltételeit, de természetesen a nyugállományú katonáinkról is gondoskodnunk kell.

Ezen a téren is számos találgatást lehetett olvasni a sajtóban.

Megítélésem szerint sokszor rosszindulatú megjegyzésekről és téves találgatásokról volt szó. Biztos, és szándék is van erre, hogy a korengedményes nyugállományba vonult katonák számára végzettségüknek, képzettségüknek, szaktudásuknak, a katonai hierarchiában elért szintjüknek megfelelő munkát kell biztosítani. Mindezt úgy, amennyiben ő is úgy érzi, hogy dolgozni szeretne, mert egészségesnek és társadalmilag hasznos embernek érzi magát.

Például?

Például deklaráltan kiemelt feladatként kezeljük a fiatalok honvédelmi nevelését. A KatonaSuli program keretében akár olyan helyeken is lehetőség nyílna visszafoglalkoztatni volt katonákat, ahol nincs is laktanya a közelben. Tisztességes állásról, foglalkozásról van szó, hiszen cseppet sem megalázó, hogy egy volt tiszt pedagógusként besegítsen az oktatásba, a jövő generációk hazafias, honvédelmi nevelésébe. Vagy miért ne lehetne alkalmazni tisztességes feltételek mellett a közszférában ezeket a volt katonákat? Egy katona pontos, precíz, parancskövető ember, aki jó munkaszervező képességgel, széleskörű ismeretekkel rendelkezik. A tisztek jelentős része – különösen a fiatalabb korosztály – idegen nyelveket beszél, két-három diplomával rendelkezik. Én azt mondom, nem engedhetjük el ezeknek az embereknek a kezét, gondoskodnunk kell róluk, foglalkoznunk kell velük és az ő problémáikkal. Persze, hogy ki mit ért ez alatt az érintettek közül, ki mennyire tartja elfogadhatónak vagy igazságosnak, az már sokkal összetettebb és sokkal bonyolultabb folyamat, amit csakis helyes humánstratégiával és annak megvalósítási tervével lehet majd realizálni.

Fotó: Rácz Tünde