A táborban a helyzet kritikus

„Gyertek gyorsan, nézzétek meg mi történt a testvérünkkel!" – sürgeti egy férfi a menekülttábor mellett feltűnő kéksapkás ENSZ-katonákat. „Siessetek, mert mindjárt meghal, gyógyítsátok meg" – mondja egy másik, aki meg sem próbálja elrejteni a kezében fogott, leginkább a földből kiszedett cukorrépagumóra hasonlító, rozsdás aknavetőgránátot.

A járőr parancsnoka a döbbenettől egy pillanatra szóhoz sem jut, majd angolul kéri meg a gránátot lóbáló férfit: tegye le a földre a veszélyes robbanószerkezetet. Az utasítást – a járőrrel érkező tolmács segítségével – a táborlakó anyanyelvén is megismétli, aki még ekkor sem igen akar engedelmeskedni a határozott felszólításnak…

Kilónként egy dollár

A sérült közben hangosan jajveszékel, nyöszörög, sikít, üvöltözik, szid mindenkit, de leginkább a katonákat, amiért nem segítenek neki, hagyják elvérezni, elpusztulni. A gránát felrobbanása következtében lába teljesen szétroncsolódott; a járőrt vezető katonanő megvizsgálja, és azonnal kéri a felcsert, hogy lehetőségükhöz képest lássa el a sérültet, illetve azonnal rendelje meg a járőrbázistól a helikopteres elszállítást.

A menekülttábor lakói közben körbeveszik a kéksapkásokat. Egymás szavaiba vágva mesélik, magyarázzák, mutogatják, hogyan robbant fel az akna, amit társuk azért hozott a táborba, hogy beszolgáltassák a világszervezet katonáinak. Ahogyan azt a hozzájuk eljuttatott röplapokon kérik tőlük. Különben is – teszik hozzá páran – van itt még „néhány hasonló rozsdás vacak, amelyek kilójáért egy dollárt" ígértek nekik a világszervezet irodájában. „Vigyék innen, s adják a pénzt!"
– harsogják.

A járőrparancsnok ekkor fog gyanút és kéri, mutassák meg neki a röplapokat. Ezekről azonnal kiderül, hogy mind hamisítvány, valakik (vélhetően az ellenségeik) csak azért juttatták el a papírköteget a menekülttábor lakóihoz, hogy azok összegyűjtsék a környéken szétszórva hagyott veszélyes robbanószerkezeteket, remélve, hogy közülük néhány eközben felrobban…

„Az ENSZ ilyen dokumentumot nem adott ki!" – tudatja a járőrparancsnok a tolmács segítségével, s e hírnek a táborlakók láthatóan nem örülnek. Egyre hangosabban kiabálnak, többen öklüket rázzák a katonák felé, mondván „valaki átkozottul becsapta" őket. Ők azért gyűjtötték össze a gránátokat, hogy pénzt kapjanak értük, hogy etethessék a gyerekeiket.

Káosz és újságíró

Még a laikus számára is egyértelmű: a környéken kezd eluralkodni a káosz. Ráadásul még egy újságíró is megjelenik, aki mindenáron meg szeretné tudni: mi történt itt az elmúlt néhány percben és miért nem intézkednek már végre a katonák?

„A táborban a helyzet kritikus" – jelenti a járőr rádiósa a központnak, ám egyben azt is közli, hogy egyelőre urai a kialakult szituációnak, és kérik az ENSZ-tűzszerészegység mihamarabbi kirendelését a helyszínre…

„Ilyen vagy ehhez hasonló szituációval egy fegyvertelen ENSZ-misszió katonái bármikor találkozhatnak" – tájékoztat Nagy Róbert őrnagy, az MH Béketámogató Kiképző Központ megbízott parancsnokhelyettese, akivel együtt nézzük végig a járőr tevékenységét.

A szolnoki székhelyű alakulat ad otthont az immár huszonnegyedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Katonai Megfigyelő Tanfolyamnak (International Military Observer Course – IMOC). A kurzusra jelentkező magyar és külföldi katonák – az ENSZ Békeműveleti Főosztálya által akkreditált magyarországi képzési helyen – azt sajátíthatják el, hogy mit kell tenniük, ha a világszervezet képviseletében fegyver nélküli, megfigyelő misszióban vesznek részt.

Ilyen missziót például Libanonban vagy Nyugat-Szaharában működtet az ENSZ, így aki az IMOC-tanfolyamra jelentkezik, előbb-utóbb szeretne kijutni valamelyik műveleti területre – mondja Nagy őrnagy, aki egyben a mostani kurzus igazgatóhelyettese is.

A szolnokihoz hasonló képzési hely alig egy tucat létezik a Földön, így nem véletlen, hogy a magyarok által szervezett IMOC-tanfolyamokra mindig nagyon sokan jelentkeznek. Ezúttal 32-en kezdték meg a képzést. Köztük tizenöt külföldi katona, akik tizenkét országból érkeztek.

A különleges tanfolyam

A mostani kurzus egyébként több szempontból is rendkívüli. „Soha nem volt még ilyen nagy létszámú az oktatói gárda. Öt ország kilenc instruktora – köztük egy nő is, ami szintén egyedülálló – képzi a hallgatókat. Ráadásul az oktatók közül ketten önkéntes műveleti tartalékos katonák, akik korábban már részt vettek hasonló képzéseken és most, az Önkéntes Tartalékos Rendszer felállításával lehetőséget kaptak arra, hogy éves előírt szolgálatuk egy részét a kiképző központban töltsék le" – mondja az őrnagy, akitől megtudjuk azt is, hogy a háromhetes kurzus a világszervezet békeműveleti főosztálya által meghatározott kiképzési modulokra épül. Természetesen az elméleti ismeretek elsajátításával kezdik a tanfolyamot, de a gyakorlati képzésre is nagyon komoly hangsúlyt fektetnek.

Eközben a menekülttábornál kialakult helyzet megoldódni látszik – köszönhetően a járőr helyzetfelismerésének. A súlyosan sérült férfit már elszállították az egészségügyi katonák, és a robbanószerkezeteket is begyűjtötték a tűzszerészek. A járőr engedélyt kér és kap a továbbhaladásra. A parancsnokság által számukra előírt járőrútvonal összesen huszonnégy kilométer hosszú, és még csak az elején járnak…

„És még vár rájuk számos kihívás" – mondja sokat sejtetően Nagy Róbert őrnagy. Hogy pontosan milyen nehézségekkel kell még megküzdeniük a kéksapkásoknak, azt természetesen nem árulhatja el. A titkolózás nem véletlen, a kurzus végét jelentő kétnapos zárógyakorlatot ugyanis minden hallgatónak sikeresen kell teljesítenie ahhoz, hogy a jövőben ENSZ megfigyelő misszióban vehessen részt. Márpedig ha előre ismerik a feladatokat, akkor a vizsgáztató instruktorok nem tudják objektíven felmérni a tudásukat.

Fotó: A szerző felvételei