Az Acélfarkasok vitték a pálmát

Sportoltak, versenyeztek, egy kicsit kikapcsolódtak az elmúlt hét utolsó
munkanapján a kecskeméti katonák. Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső
Repülőbázis 1990. április 28-án vette fel a második világháború legendás magyar
vadászpilótájának a nevét – az évfordulót 2009 óta játékos járőrbajnoksággal
ünneplik.

A bázisnapot reggel nyolc órakor a parancsnok, Kilián Nándor dandártábornok
nyitotta meg, majd egy rövid közös bemelegítés után eldördült a képzeletbeli
rajtpisztoly. Tizenegy csapat versengett a legjobbaknak járó oklevelekért,
hat állomást kellett leküzdeniük. A verseny feladatait Minkó Ottó alezredes,
a bázis kiképzési főnöke és munkatársai, Szőke István százados, Horváth
Máté főtörzsőrmester és Farkas Roland szakaszvezető állította össze.
Idén a versenyzőknek gázálarcban kellet fegyvereket keresgélniük időre,
egy sötét bunkerben, gumikézigránátot dobtak célba, „sérült" társukat
szállították „szennyezett" terepszakaszon, fényképek alapján fegyvereket
és technikai eszközöket azonosítottak, két 16 kilós súlyt cipelve egymáshoz
kötözve szaladtak, függőhídon csimpaszkodtak és elrejtett lőszeres ládákat
kerestek.

A verseny végén pedig Bérces Attila tizedes, a bázis erős embere bebizonyította kollégáinak, hogy a szabadidő eltöltésének leghatékonyabb módja az, amikor
az ember telefonkönyveket tépked, hatalmas traktorgumikat forgat, százkilós
sziklákat emelget a feje fölé és katonákat cipel. A látottak hatására többen is
kíváncsiak voltak a saját erejükre, de valamennyi „tornaszert" egyedül Erdei
Sándor főtörzsőrmester próbált ki – jelen esetben a próbálkozáson volt a
hangsúly.

Kilián Nándor dandártábornok, a bázis parancsnoka a honvedelem.hu kérdésére
válaszolva elmondta: néha „be kell húzni a kéziféket". A napi, gyakran
monoton szolgálat mellett szükség van egy kis pihenésre, kellenek olyan
alkalmak, amikor szabadon, kötöttség nélkül lehet megbeszélni például azokat
a problémákat, amelyek tisztázására a feszített munka mellett, a szoros katonai
alá- és fölérendeltség miatt gyakran nincs lehetőség. Ez a rendezvény pedig
azt is bizonyítja, hogy nemcsak a munkában, a szolgálati feladatok feszes

végrehajtásában, de a kikapcsolódásban, a pihenésben és a sportpályán is
összetart a bázis.

Hasonló véleményen volt Hollóné Vincze Anikó zászlós is, aki elmondta: irodai
munkát végez, napközben csak az jelent részére egy kis testmozgást, hogy
biciklivel jár dolgozni. Most viszont alaposan kifáradt, de mégis remekül
érezte magát, jó volt a csapat, segítették egymást és nagyon sokat nevettek.
Szabó András hadnagy is a verseny jó hangulatát, közösségformáló hatását
hangsúlyozta. Csapata korábban már kétszer elnyerte a legjobbaknak járó
vándorkupát, idén is győzni jöttek, de most „nem jött ki a lépés". Értékes
pontokat veszítettek ugyanis a sötét bunkerben és az összekötözött futást sem
ment annyira, mint ahogyan azt szerették volna.

A katonáknak bemutatót tartott a Szkenderovics Zoltán hagyományőrző
főhadnagy vezette Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület, a
sportverseny résztvevőit pedig a Magyarországi Gedeon Társaság egy-egy
Bibliával ajándékozta meg. A bázisnap a Honvéd Együttes műsorával és
közös ebéddel ért véget.

Fotó: Tóth László