Bezacskózva vagy lajtos kocsiból

A Magyar Honvédség katonái – az MH Összhaderőnemi Parancsnokság koordinálásával – január 1-jétől 149 településen közel 400 ezer lakosnak szállítanak egészséges ivóvizet. Ezekben a falvakban és városokban az ivóvíz arzéntartalma meghaladja az Európai Unió által előírt határértéket, így – átmeneti megoldásként – a katonák osztják a vizet; előre zacskózva, illetve lajtos kocsiból.

Kalocsán, az egykoron Gábor Áron nevét viselő laktanyában – ma az MH Logisztikai Ellátó Központ kijelölt állandó raktárában – települt az az operatív csoport, amely összesen 19 környező település vízellátásáért felelős.

„Több tízezer ember számára juttatunk el naponta ivóvizet" – mondja Polacsek Kálmán százados, aki egyike a hét önkéntes műveleti tartalékos katonának. Az operatív csoport parancsnoka korábban a tatai lövészdandár páncéltörőrakéta-osztályának ütegparancsnoka volt. Amikor megkeresték telefonon, hogy vállalná-e a kalocsai „kiküldetést", azonnal igent mondott.

„Megtisztelő feladat 34 ember munkáját koordinálni" – mondja a százados, ám túl sok ideje nincsen beszélgetni: a telefon állandóan csörög, a Logisztikai Ellátó Központ és az Összhaderőnemi Parancsnokság operatív csoportjának kell leadni a napi jelentést, illetve lassan itt az idő arra is, hogy megtervezzék a másnapi szállítás útvonalát.

„Egy napon általában kilenc fuvarral legalább ötezer liter vizet juttattunk ki a településekre" – teszi még hozzá a százados, mielőtt újabb két sürgős telefonhívás miatt kénytelen elbúcsúzni tőlünk.

Az operatív csoport hadműveleti altiszti beosztását ugyancsak egy önkéntes műveleti tartalékos katona, Simkó János zászlós látja el. Fején a harckocsizók összetéveszthetetlen, fekete színű barettsapkája; a zászlós a mai napig büszke arra, hogy több mint két évtizedet „húzott le" „tankosként" a tatai alakulatnál. Utolsó beosztása az akkor éppen önálló MH 11. Hunyadi Mátyás Harckocsizászlóalj vezénylőzászlósi munkaköre volt.

„Jelenleg a legfontosabb feladatom, hogy segítsem az operatív csoport parancsnokának munkáját" – mondja, majd felajánlja, hogy elkísérhetjük, miközben ellenőrzi a már bezacskózott és kiszállításra előkészített vízkészletet. Bár a feladat egyszerűnek tűnik, sok mindenre kell figyelni. A vizet nyolc köbméteres honvédségi tartályautókkal Bajáról szállítják a kalocsai laktanyába, ahol egy részét a szentesi műszaki ezred víztisztító századától érkezett katonák zacskókba töltik, a többivel pedig az egy köbméteres űrtartalmú „vízufókat" töltik fel. Eközben persze meg kell felelni az ÁNTSZ jó néhány előírásának is…

A héten szolgálatot teljesítő harmadik önkéntes műveleti tartalékos katona ezen a napon a Mélykútra induló Mercedes 1017-es típusú tehergépkocsit vezeti, amely a vízzel töltött utánfutókat húzza. Csányi Lajos főtörzsőrmester közel három évtizeddel ezelőtt, még sorkatonai szolgálata alatt szerezte meg a hivatásos jogosítványt, aminek azóta többször is hasznát vette. Bár aktív katonaként huszonhat évet a Magyar Honvédség Központi Zenekarában kürtösként szolgált, egyáltalán nem bánja, hogy most, önkéntes műveleti tartalékosként „sofőr" beosztásban kell tevékenykednie – egészen május utolsó napjaiig.

„A helyszínen természetesen segítek az ivóvíz kiosztásában is a többieknek. Amikor egyszerre sokan érkeznek a teherautókhoz, elkél minden dolgos kéz" – mondja a főtörzs, aki szerint nagyon jó érzés segíteni az embereknek.

Egyébként a valamivel több, mint ötezres lakosú Bács-Kiskun megyei városban már jó tudják, hogy a katonák mindennap 9 és 15 óra között osztják az ivóvizet a művelődési ház előtti parkolóban. Ma is sokan érkeznek, gyalogosan, kerékpárral, vagy éppen autóval állnak meg a „katonazöld" teherautók mögött, s kérnek zacskós vizet vagy töltik meg műanyag flakonjaikat, kannáikat.

„Általában hetente kétszer-háromszor jövök vízért. Egy-egy alkalommal hat-nyolc litert viszek a zacskózottból. A család csak issza ezt a vizet, főzésre tökéletes a csapból folyó" – meséli Nacsa János, aki a kerékpárjára szerelt csomagtartóba pakolja a katonáktól kapott, egyliteres kiszerelésű, „ivóvíz" feliratú zacskókat.

Ugyancsak biciklivel érkezett a művelődési házhoz Varga Imréné, aki szintén zacskós vizet kér az egyenruhásoktól. „A lajtos kocsiból kannába töltött víz nekem a múltkor egy kicsit túl klóros volt" – árulja el, majd hozzáteszi: egyszerre nyolc-tíz liter vizet visz haza, ami egymagának három-négy napra is elég.

Munkácsi Lajos szerint viszont az utánfutóból töltött ivóvíz sokkal finomabb, mint a zacskós, annak ugyanis „nincsen műanyagíze", így általában heti két-három alkalommal tölti meg 11 literes kannáját.

„Nagyon meg vagyok elégedve a katonákkal, udvariasak, készségesek, segítőkészek. Amint ideérek, mindig ketten-hárman ugranak és már töltik is meg a kannát. Látja, ahogy most is…" – mondja.

Fotó: Galovtsik Gábor