Utánpótlás a levegőből

A Szolnokról érkezett „szitakötő" azon a komplex harcászati feladaton vesz részt, amely az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj harctámogató századánál szolgáló katonák részére az április legfontosabb kiképzési rendezvénye. A gyakorlatról – még a helikopter leszállása közben – Hetényi Botond százados, századparancsnok elmondja: a szolnoki katonák havonta vesznek részt hasonló, komplex kiképzési foglalkozáson.

A mostani csobánkai kitelepülés „harcászati helyzete", hogy a század katonáit egy olyan területen vetették be, ahol felkelőcsoportok nehezítik a békefenntartó munkát. A közelben lévő fő közlekedési útvonal mellett rendszeresen telepítenek improvizált robbanószerkezeteket, azaz IED-ket az ellenállók, ezért az alegységet kijelölték, hogy a környéket uraló magaslatról – egy úgynevezett előretolt századerejű állásból – ellenőrizze a területet.

„Ezt a tevékenységet gyalogos vagy helikopteres járőrrel végezzük. Ha IED-telepítésre utaló jeleket látunk, akkor azonnal aknavetőtüzet mérünk a megadott területre" – mondja a századparancsnok, akitől megtudjuk azt is, hogy a csobánkai kitelepülés alatt az alegység aknavető-, páncéltörő-, műszaki és felderítőszakaszai egyrészt saját szakharcászati feladataikat hajtják végre, másrészt a teljes század gyakorolja a helikopteres ki- és berakást, a gépleszállítást, a leszállóhely kialakítását, valamint a lövészharcászatot.

„A zászlóalj katonáinak egyik alaprendeltetése a légi kirakás, úgyhogy állományunk meglehetős jártasságot szerzett már az ilyen feladatokban" – összegzi a százados, miközben – a pilóták rövid eligazítása után – megkezdődik a feladat végrehajtása. A Mi–17-es ismét a levegőbe emelkedik, ezúttal azonban – külső függesztményként – szabályszerűen, speciális hálóba csomagolva több méretes ládát is a magasba emel: a Kerekes-hegyen kiépített előretolt századerejű állásba légi úton juttatják el az utánpótlást. A harcászati szituáció szerint ugyanis az alegységet csak levegőből vagy gyalogosan lehet megközelíteni.

„Számunkra is nagyon hasznos a külső függesztmények megadott helyszínre történő eljuttatásának gyakorlása" – mondja már a két, egyenként több mázsás „teher" sikeres letételét követően Dajka Attila százados, helikoptervezető. A gépparancsnoktól megtudjuk: ez a feladat nagyon szoros együttműködést kíván a helikopter személyzetétől, hiszen a külső súly rendkívül instabil, s nagyon nehéz a forgószárnyast úgy egy helyben tartani, hogy a függesztményt biztonságosan fel tudják emelni, majd a kijelölt helyre juttatni.

Egy helikoptervezetőnek hosszú évekre van szüksége ahhoz, hogy az előírt kiképzések teljesítésével mindehhez megfelelő jártasságot szerezzen – teszi hozzá Dajka százados, aki szerint a „86-os" és a „25/88-as" közötti zökkenőmentes együttműködés „az elmúlt évek számtalan közös kiképzésének köszönhető".

Összeszokottság ide vagy oda, a több mint kétórás, összefüggő feladat sikeres végrehajtását követően érezhető a megkönnyebbülés a „könnyű vegyes" katonáin is.

„Ez a gyakorlat nagyon összetett és nehéz. Egyrészt harcászati szempontból, mivel rendkívül sok részletre kell egyszerre odafigyelni. Másrészt biztonsági okokból is, mivel egy a helikopteres ki- és berakás mindig maximális koncentrációt igényel mindenkitől" – magyarázza Smirer Tamás törzsőrmester, megbízott szakaszaltiszt.

Persze a levegőből érkezett utánpótlás biztonságba helyezése és a készletek feltöltése után sem ereszthetnek ki a „könnyű vegyes" katonái. Az utat továbbra is figyelni kell, hiszen senki nem tudhatja, milyen meglepetéssel készülnek a „felkelők"…

Fotó: Galovtsik Gábor