A biológiai fegyverek már a spájzban vannak

Pestis, variola, himlő 

A bioterrorizmus története a 14-15. századra nyúlik vissza: már 1340-ben Észak-Franciaországban alkalmazták a módszert, mely során döglött lovakat és egyéb elhullott állatokat vetettek be az ellenség leverésére, akárcsak 1346-ban a Krími-félszigeten, ahol pestissel fertőzött tetemekkel támadtak az ellenségre. 1422-ben – a huszita harcok során – Karlsteinben, Bohémiában oszlásnak indult tetemeket juttattak az ellenfél közelébe, míg Dél-Amerikában variola vírussal fertőzött ajándékokkal „kedveskedtek." 1767-ben Delaware indiánokat himlős nyirokkal szennyezett takarókkal fertőztek meg – és ez csak néhány példa a múltból, a sor itt korántsem nem ér véget. 1910-ben az orosz seregek pestises betegeket juttattak be Svédországba, az ostromlott városba, az I. világháborúban pedig titkos biológiai hadviselést folytattak a németek, elsősorban Amerikában, Romániában, Norvégiában, Argentínában és Spanyolországban is, ahol takonykór és lépfene baktériumokkal kísérleteztek.

Hitler és a biológiai fegyverek

Mindeközben Nagy-Britanniában lépfenével fertőzött tehén-kekszet gyártottak le, abban reménykedve, hogy kiirtják Németország tehénállományát. Az N-bomb Project keretében kidolgozták a lépfene spórát terjesztő bombát, ám végül nem indult el a sorozatgyártás. Gruinard szigetén 1942. júliusában elkezdődött egy kísérlet, ahol gyakorlatban is kipróbálhatták a vírus hatékonyságát: a sziget igen hamar szinte teljesen kipusztult – csak 1986-ban tudták teljesen megtisztítani a lépfenétől.
A szövetségesek, valamint Németország mellett Japán is folytatott biofegyver-kísérleteket: 1936-ban, Mandzsúriában japán kutatók kínai foglyokon tesztelték az anthrax, a kolera, a tífusz, valamint a pestis baktériumokat – a kísérletek során tízezren hunytak el.

Hidegháborús fertőzések

A Hidegháború alatt mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban aktív kutatások kezdődtek meg az aeroszol, valamint a fertőző töltettel rendelkező bombát illetően. Az Egyesült Államokban a világháborút követően több kísérletet is végeztek az amerikai városokban. Az egyik ilyen helyszín volt 1950 szeptemberében San Francisco is: a Golden Gate híd közelében hajóról olyan baktériumokat terjesztettek el, mely az anthraxot szimulálta. Ezek után sorra indultak be az ún. „fehérköpenyes kísérletek" a Detrick támaszközponton: ezen emberkísérletek alanyai az ún. Hetednapi Adventisták voltak, akik lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadták a fegyveres szolgálatot. Közülük 2200 önkéntes „fehérköpenyes" vállalta, hogy részt vesz a kísérletekben, tudván, hogy meg is betegedhetnek – ekkor elsősorban nem halálos baktériumokkal kísérleteztek. Végezetül Richard Nixon beszüntette a biofegyver kísérleteket az Egyesült Államokban.
A Szovjetunióban a kiterjedt hadiipari tevékenység híres fedőszerve volt a Moszkva Össz-Szövetségi Tudományos Termelő Szövetség, másnéven Biopreparat. 1979-ben Szverdlovszkban 68 lakos halt meg tüdő-eredetű lépfene-fertőzésben egy katonai termelőüzem levegőszűrő berendezésének meghibásodása során – Borisz Jelncin, Szverdlovszk párttitkára beismerte a halálozás katonai jellegét, és betiltotta a biológiai fegyverek termelését. 

Aszimmetrikus hadviselés

A biológiai fegyverkezés a XX. században egyre többször adott hírt magáról. Csak néhány példa: a hetvenes években a rodéziai sereget (Zimbabwe) anthrax és kolera baktériumokkal „szerelik fel" a gerillák ellen – itt alakul ki az egyik legnagyobb anthrax járvány, mely során nyolcvanketten halnak meg. Nem ismeretlen Irak biológiai és toxin fegyverek készítése, amely 1975-ben indult meg az országban. Az 1990-es években az Öbölháborúban az amerikai sereg anthrax-szal, botulinum toxinnal, és aflatoxinnak fertőződik meg, 1984-ben pedig egy szekta szalmonellával fertőzi meg egy salátabár ételkínálatát. Mindezt a sort aztán tetézte Osama bin Laden 1998-as kijelentése, miszerint az atom és biológiai fegyverkezés a muszlimok vallási feladata. 2001. szeptember 11. után csak az év végéig összesen 18 fertőzésről és 5 halálesetről tudunk.

És hogy Magyarországot is említsük, 2001-ben a lépfene spóra levél hazánkban is ismert lett – több fehér poros riasztás érkezett, és nőtt a fenyegetések száma.

A bio-vagy radioterrorizmus egyik fontos kockázata az aszimmetrikus hadviselés. A terrorizmus esetében kevésbé ismert a végrehajtó, a cél, de a támadások is, és egyetlen terrorista elegendő ahhoz, hogy nagyszámú fertőzést elterjesszen. Az biztos: az ideális biológiai fegyver stabil környezetben, ám könnyen és igen olcsón állítható elő, akár a saját konyhánkban is – a fekete himlő, a lépfene és a pestis egyszerűen kitenyésztett fertőzések voltak.

Európában is

A NATO 2002-es prágai csúcstalálkozóján hadat üzentek a tömegpusztító fegyverek ellen, a radioterrorizmust pedig a tömegpusztító fegyverek kategóriájába sorolták. A NATO-országok által létrehozott cselekvési terv azt mutatja, hogy a tagországok közti együttműködésnek nagy szerepe van a bio- és radioterrorizmus elleni fellépésben. Főleg azért, mert már nem csak az Egyesült Államok elleni merényletről van szó – megtörtént „Európa elrablása" is, ahogyan azt Faludi Gábor fogalmazta meg a bioterrorizmus témakörét körbejáró Bioterrorizmus – radioterrorizmus című, múlt heti konferencián. 2005-ben ugyanis már fogtak el anthrax levelet, tehát a bioterrorizmus gyökeret vert, mint a terrorizmus többi ága.
2007-től az Europol (European Police Office), az Európai Unió bűnüldöző szerve segítségével útjára indultak a TE-SAT jelentések, melyek által jól követhető az európai terrorista helyzet.

A biológiai fegyverek a spájzban vannak

A veszélyes biológiai fegyverként alkalmazható mérgező anyagokra nagy általánosságban elmondható, hogy rövidebb-hosszabb lappangási idejük van, és másodlagos járványt okozhatnak. A fekete himlő az egyik legismertebb vírus, mely cseppfertőzéssel terjed, egy beteg pedig húsz fogékony egyedet is képes megbetegíteni. Az anthrax állatról emberre terjed, egy-két, vagy akár 60 napos lappangási ideje is lehet. Elrettentő számadatok: ha 50 kiló anthrax spórát elszórunk egy 5 millió lakosú város felett, akkor képes 25 ezer megbetegedést, és 100 ezer halálos esetet okozni. Biológiai fegyver lehet a ricin is, melyből akár kis dózis is képes halált okozni, akárcsak a pestis, a lépfene vagy a takonykór, és akkor még nem beszéltünk a radioterrorizmus egyik legismertebb anyagáról, a sugárméregről, mellyel Alekszandr Litvinyenko volt KGB-ügynököt is megölték – és mely már korántsem tartozik az olcsón előállítható kémiai fegyverek közé, sőt, az ügynök halálát okozó (egyébként hatalmas) polóniummennyiség értéke csaknem tízmillió dollár volt.

BTWC, avagy mit tudunk tenni?

Több egyezmény szabályozza a világban a biológiai fegyverek használatát, alkalmazását. Az egyik ilyen az 1899-ben, 26 állam által megalkotott Hágai Egyezmény, mely egyben megtiltotta robbanó lövedékek alkalmazását is. Az 1925-ös Genfi Egyezmény megtiltotta a bakteriológiai fegyverek elsőként való használatát, azonban a tiltás nem érintette a kutatást, a fejlesztést és a gyártást sem. Miután Richard Nixon 1969-ben leállította az USA biofegyver programjait, nemzetközi tárgyalásokat kezdeményezett, hogy más hatalmakat is erre a döntésre késztessen. Végül 1975-ben lépett hatályba a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezmény (BTWC – Biological and Toxin Weapons Convetions), melyet 103 ország aláírt és ratifikált. Az egyezmény tiltja a biológiai- és toxinfegyver kutatást, fejlesztést, gyártást, tárolást, kereskedelmet és alkalmazást, valamint célul tűzte ki, hogy elérje a korábban felhalmozott készletek nyilvános bejelentését és megsemmisítését.

Tóth Tibor ENSZ nagykövet vezetésével 1992-ben nemzetközi tárgyalások kezdődtek, hogy kidolgozzák a biológiai fegyverek ellenőrzésének szabálykereteit. A BTWC végezetül 2001-ben készült el, ám ekkor az Egyesült Államok új kormányzata, pontosabban G. W. Bush az aláírást megtagadta, ez pedig természetesen befolyásolta a többi döntéshozót is…

Védelem az Unióban

2006 februárjában elfogadta az Európai Unió Tanácsa elfogadta a BTWC támogatásáról uniós együttes fellépést, beleértve az uniós pénzügyi támogatást is. Ezen túlmenően az Európai Unió cselekvési tervet fogadott el a biológiai és toxinfegyverekről.
2001-ben létrejött az Európai Unió Egészségbiztonsági Bizottsága, melynek munkacsoportja 2003 óta az Európai Bizottságban az egészséget veszélyeztető fenyegetésekkel foglalkozó csoport részét képezi. Nemzetközi téren az Unió a partnerországokkal és az Egészségügyi Világszervezettel együttműködik, hogy biztosítsa a biológiai, vegyi és nukleáris terrorizmusból eredő egészségügyi fenyegetésekkel kapcsolatos globális felkészülés, válaszadás és válságkezelés optimális összehangolását.

A szövetség tagjai folyamatosan tájékoztatták a partnereket a NATO
tevékenységeiről a vegyi, biológiai, sugárzási és nukleáris (CBRN)
védelem terén, főként a NATO CBRN Védelmi Zászlóalj megalakításáról és
bevetéséről.

A NATO és a partnerországok napjainkban is számos konferencián cserélnek tapasztalatot.