A harctéren nincs fair play

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2010. november 12. 6:12

Szentendrén rendezik meg azt a Magyar Honvédség-szintű közelharc-kézitusa felkészítést, melyen a már előképzettséggel rendelkező katonák mélyíthetik el még jobban tudásukat. A továbbképzésről Molnár Károly őrnagy, az MH Központi Kiképző Bázis (MH KKB) Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertani Részlegének vezetője beszélt a honvedelem.hu-nak.

Honvédségi szintű közelharc-kézitusa emelt szintű felkészítésre kerül sor november 15-től 19-éig Szentendrén, a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisán, ahol a katonák a zárónapon vizsgát is tesznek majd a tanultakból. Az ötnapos program elemei ugyanakkor egyetlen résztvevő számára sem lesznek teljesen ismeretlenek, hiszen emelt szintű képzésről van szó, vagyis olyanok mélyíthetik tovább tudásukat, akiknek már van némi gyakorlatuk a katonai közelharc, illetve az önvédelmi sportok területén.

„A katonai testnevelésnek a katonai közelharc is része, az pedig magában foglalja az önvédelmet is", mondja a honvedelem.hu kérdésére Molnár Károly őrnagy, a Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertani Részleg vezetője. Mindez műveleti területen és békeidőben egyaránt fontos, hiszen járőrözéskor vagy egy ellenőrző-áteresztő ponton történő igazoltatáskor is adódhat olyan helyzet, amikor a katonának tudnia kell az egyes technikai-taktikai intézkedések mikéntjét, a védekezéstől kezdve egészen a bilincselésig. Az emelt szintű felkészítés résztvevői mind rendelkeznek valamilyen előképzettséggel a fentieket illetően. „Ez vagy azt jelenti, hogy elvégezték az alaptanfolyamot, vagy pedig valamilyen harcművészetben, küzdősportban való jártasságot feltételez", mondja Molnár őrnagy. „A távol-keleti harcművészetekben, ahol vannak övfokozatok, általában zöld övnél szoktuk meghúzni a határvonalat. Ahol nincs öv, mint például az ökölvívásban vagy a birkózásban, ott öt év folyamatos edzés után kezdődik az emelt szint."

Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki küzdősportokban jártas, az játszva teljesítheti a követelményeket. „Valóban a megtanult technikák koordinált alkalmazásáról van szó, de menetfelszerelésben. Vagyis a jól ismert ütéseket, rúgásokat repeszálló mellényben, surranóban, egyéb felszerelésekkel kell végrehajtani, és ez a legnagyobb különbség a katonai közelharc, illetve egy harcművészeti edzés között. Ott giben, netán egy szál nadrágban állnak a tatamin vagy a szorítóban a sportolók, itt azonban jelentős súlytöbblettel kell helyt állniuk", magyarázza Molnár Károly.

Ennek ellenére, mint megtudjuk, az előképzettséggel rendelkezők olyan nagyon azért nem szoktak megdöbbenni a követelményeken, hiszen rendelkeznek egyfajta jártassággal, és a mozgáskoordinációjuk eleve jobb az átlagnál. A feladatok azonban igen nehezek, ráadásul a menetfelszerelés miatt bizonyos elemek ki is esnek a szórásból. „Surranóban, felszereléssel a hátadon például nem rúgsz fejre vagy egyáltalán, deréktól felfelé", világítja meg egy példával a különbségeket az őrnagy. „A másik nagy eltérés, hogy a sporttal ellentétben a katonai közelharcban nincs helye fair playnek. Ahogy az esküben is szerepel, a ránk bízott katonák életét kötelesek vagyunk megvédeni. Ennek érdekében a katona éles helyzetben akár maradandó károsodást is okozhat, itt ugyanis nem ellenfelek állnak egymással szemben, mint a ringben, hanem ellenségek. Nyilván nem ez az elsődleges cél, de előfordulhat, hiszen a túlélés a tét."

Az öt napos program egy szintfelméréssel kezdődik, majd az ezt követő időben a résztvevők egyaránt gyakorolják az ütéseket, rúgásokat, eséseket, illetve az eszközökkel végrehajtott technikákat is. Ennek megfelelően gépkarabéllyal mint hidegfegyverrel, gyalogsági ásóval, rövid bottal, illetve késsel egyaránt gyakorlatoznak majd. A pénteki napon zárásként vizsgát kell tenniük a vizsgabizottság előtt, számot adva tudásukról eszközökkel, illetve azok nélkül. A gépkarabéllyal, illetve a késsel csoportos formagyakorlatot mutatnak majd be.