Ami még a pénznél is jobban kell a háborúhoz…
Szöveg: Demeter Ferenc | 2009. június 4. 18:11„Harc a petróleumért”- címmel konferenciát tartottak Zalaegerszegen, az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint MOL Csoport szervezésében. A konferencián kilenc előadás keretében foglalkoztak a hadtörténészek és egyetemi oktatók a kőolaj szerepével és hatásaival a háborúkra – a modern hadviselés kezdetétől napjainkig.
A rendezvény megnyitóját Dr. Magyar Károly, a Zala Megyei Bíróság
elnöke, Dr. Holló József altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és
Múzeum főigazgatója, valamint Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum
igazgatója tartotta.
A házigazda, Dr. Magyar Károly köszöntötte a konferencián résztvevőket és a vendégeknek felelevenítette megyei bíróság épületének a rövid történetét. A műemlékként nyilvántartott épület az ország második legrégebbi, ma is funkcionáló bírósága.
A harckocsik 1916-os megjelenését követően vált egyértelművé az olaj fontossága és a háború kimenetelét meghatározó szerepe. Ez a szerep tovább fokozódott a többi korszerű haditechnika belépésével. A hadműveletek egyre nagyobb területekre terjedtek ki, többek között a tengerekre és az óceánokra. A kitágult tér és az új haditechnikai eszközök, így a repülők megjelenése egyre több energia biztosítását követelte meg a hadviselőktől. A háborús elméletek kidolgozásában, ezekben az években ismerték fel a repülők használatának a fontosságát is. Egy-egy fontos szárazföldi hadművelet sikeres
Később, az 1960-as évek végén a harcászati elvek kidolgozóira a rakétatechnika, ezen belül az interkontinentális rakéta fejlesztése és rendszerbe állítása volt ilyen nagy hatással. Az olaj a világon ezekben az években vált hosszú távú stratégiai energiahordozóvá és maradt meg ez a szerepe napjainkra is. Ezért tartotta hasznosnak azt a kezdeményezést, ami arra irányult, hogy így az energiahordozók oldaláról megközelítve váltsanak szót a történészek és kutatók az elmúlt időszak háborús eseményeinek tapasztalatairól.
Tóth János igazgató bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az ilyen és a hasonló témákat feldolgozó konferenciáknak a jelenlegi helyzetben nagy jelentőségük van, mert napjainkban szükség van arra, hogy a konkrét történelmi tényeket feltárva tárgyilagosan elemzik a múlt eseményeit.
A konferencián több előadás is foglalkozott Magyarország akkori olajtermelésével és ezen belül a zalai olajmezők helyzetével. A háború befejezését követően az akkori vezetőkkel szemben koncepciós perek indultak, ahol a vád az volt, hogy át akarták játszani a kitermelést a németek kezére. Az tény viszont az volt, hogy 1939-ben ezek az olajmezők a világtermelésére nem voltak hatással, de 1943-ra a háború miatt a szerepük lényegesen felértékelődött. A koncepciós perek során nem tudták bizonyítani a vezetők ellen felhozott vádakat, de a rendelkezésre álló dokumentumok alapján ma már tudjuk, hogy ezek a vezetők nagyon tudatosan mindent megtettek azért, hogy a zalai kitermelés ne jusson a romániai olajmezőkhöz hasonló sorsra. A németek követeléseivel szemben a termelés növelése helyett csökkentették a kitermelt olaj mennyiségét, pedig a magyar politikai vezetés is nyomást gyakorolt az olajiparra.
A magyar kőolajmezőnek 1944-es évben tovább nőtt a jelentősége. Fontos volt ez a nyersanyag, mert az osztrák és a szlovák feldolgozó helyekhez viszonylag közel volt, amíg a Romániából származó olajat vasúton, vagy vízi úton kellett szállítaniuk, ami már kockázattal járt. Légi csapásokkal a vasút rombolható volt, a Dunát a szövetségesek hosszan elaknásították. A németek ezekben a hónapokban irányított ásványanyag elosztást írtak elő, ahol elsősorban saját katonai igényeiket helyezték előtérbe. A termelés növekedését sürgették és ezt a kutak számának a növelésével akarták elérni. Nyomatékot adva a követeléseiknek 1944. március 23-án a németek megszállták a zalai olajmezőket és ezzel német felügyelet alá került a termelés irányítása. Hitler utolsó elképzeléseinek egyikében, a II. világháború meghosszabbításában a zalai olajmezők jelentős szerepet kaptak. A németek Magyarországon aktív védelemre rendezkedtek be, amit a páncélosok számának a növelésével érhették el, ez pedig növekvő üzemanyag igényt jelentett. A terület fontosságát jelzi az is, hogy Zala megyében még az utolsó hetekben, 1945. márciusában is több légvédelmi fegyvert telepítettek. A németeknek a szigorításokkal sikerül valamennyi tartalékot képezniük, de ezt a keleti fronton hamar fel is használták.
A 15. légi hadsereg kötelékében több mint hétszáz bombázó és közel kétszáz biztosító vadász tevékenykedett. Fő célpontjaik Budapest és az itt található vasúti csomópontok, a szolnoki Tisza híd és környéke, valamint a kőolajtárolók és feldolgozók voltak. Ezekben a hónapokban közel 625 települést ért bombatámadás és több mint 5700 nagyméretű bombát dobtak le. A támadások következtében a magyarországi kőolaj termelés jelentős mértékben lecsökkent, a németek ezért a magyaroknak szánt üzemanyag 90 %-át megvonták. A németek 1944. végén megkezdték leszerelni, és Németországba szállítani a kőolajtermelésben használatos gépeket és eszközöket. 1945. január végére a szovjet csapatok támadásai miatt, az országban lévő finomítók, valamint a tárolók jelentős része orosz felügyelet alá került, és a március végi támadások után a zalai kőolajmezők is felszabadultak a német megszállás alól.
A konferencia harmadik részében napjaink olajpolitikájáról és az ezzel kapcsolatos közel-keleti háborúkról, a Kuvaitban történt olaj-kút kitörések elhárításáról, a mentőcsapatok munkájáról és a kőolaj kutatások jelenlegi helyzetéről tartottak előadást a szakemberek
