„Az elégedett katona a legjobb toborzó”

A nemzetközi feszültséggócok kialakulása, megléte mennyiben igazolja a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program létjogosultságát?

Maximális mértékben. Úgy gondolom, időben kezdtük el a programot – talán az utolsó pillanatban, de még pont időben. És valóban érkeznek az eredmények: bővülnek a képességeink, és ha nem adódik olyan világgazdasági probléma, ami gátolná a megkötött szerződéseink megvalósulását, ez a jövőben is így folytatódik majd. Fel kell készítenünk az állományt az érkező új technikák kezelésére, és közben dolgozunk azon is, hogy magát a struktúrát, a szervezetet, az adminisztrációt hogyan tudjuk valóban a 21. századi hadviselésnek megfelelő módon átalakítani. Továbbra is fontos az élő kapcsolat kialakítása, fenntartása a társadalommal, hiszen a magyar embereknek tudniuk kell, merre tartunk.

Mik lesznek a legfontosabb 2022-es fejlemények a program keretében?

Jönnek még Gidránok, megérkeznek az első Lynxek, megjönnek az első PzH 2000-es önjáró lövegek. Technikai oldalon ezek a leglátványosabb fejlemények. Ami a humán oldalt illeti, szeretnénk változtatásokat a tisztképzés rendszerében, tovább folytatjuk a Honvéd Kadét Programot, és küszöbön áll a szervezeti átalakítás annak érdekében, hogy valóban a leghatékonyabban tudjuk működtetni a Magyar Honvédséget.

A Magyar Honvédségben a „szervezeti átalakítás” kifejezés az elmúlt harminc évben rendszerint leépítéseket takart, most viszont hangsúlyozzák: ténylegesen is csak ésszerűsítés történik, és a bürokrácia csökkentésével párhuzamosan a harcoló alakulatok létszáma nőni fog.

Így van. A legfontosabb, hogy minél több kiképzett harcoló katonánk legyen, bár a kollégák jobban kedvelik, ha inkább a bevethető kifejezést használom. Vagyis a cél, hogy az adminisztrációt, a bürokráciát csökkentve, ésszerűen növekedjen a bevethető erők létszáma. Jelenleg már folyik a rendszerszemléletű tervezés ezen a téren: felmérjük a képességeinket, korlátainkat. Megvan a végcél, hogy mit szeretnénk elérni, most pedig az alternatívák kidolgozásának fázisában járunk. Nehéz és összetett a feladat, az eredmények sem holnap, vagy holnapután, csak később realizálódnak majd, de mindenképpen el kell kezdenünk.

A struktúra módosulása jegyében még idén öt újabb tartalékos ezredet hoznak létre. Miként kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

Jelenleg több mint 11 ezer tartalékosunk van. A cél, hogy elérjük a 20 ezer főt, és ehhez most már a szervezeti kereteket is létre kell hozni. Összesen hét tartalékos alakulatot terveztünk, ezek közül kettő már létezik, idén pedig a maradék öt is létrejön. A központi gondolat, hogy a tartalékosok – főleg a területi elven szervezett önkéntes tartalékosok – valóban ott tudjanak szolgálni, ahol laknak, vagy a lakóhelyük közelében.

Konkrétan?

Erről még korai lenne beszélni. Egyidejűleg a harcoló lövészzászlójak létszámát is növelni szeretném. Lépésről lépésre szeretnénk haladni, figyelembe véve a munkaerőpiaci viszonyokat, illetve azt, hogy melyik megyéből milyen akarattal, kedvvel álltak eddig katonának az emberek.

Az új alakulatok területi elosztásánál szempont lesz, hogy megyei szinten ismét teljes legyen a Magyar Honvédség országos lefedettsége?

Mindenképpen efelé haladunk. Jelenleg a tizenkilencből tíz megyében van állandó, egyben pedig tartalékos alakulat. Szeretnénk, ha a legtöbb megyében megjelennének a tényleges katonai szervezetek, aminek kettős oka van: egyrészt így tudunk közelebb kerülni a társadalomhoz, másrészt a haderő szervezése – beleértve a tartalékos és az aktív állományt is – sokkal könnyebb, ha megyénként rendelkezünk egy állandó bázissal.

A tavalyi parancsnoki átadás-átvételi ünnepségen a miniszterelnök a toborzás erősítését kérte. Hogyan lehet áttörést elérni ezen a téren, különösen a fiatalok megszólítása tekintetében?

Jogos igény és követelmény, hogy fiatalítani kell: minél több fiatalt meg kell tudnunk szólítani. Jó értelemben „megfertőzni” és integrálni kell őket a Magyar Honvédségbe. Rendelkezünk ehhez stratégiával, és nem véletlenül épül ez a Honvéd Kadét Programra, aminek részeként egyenruhát és ösztöndíjat is tudunk most már biztosítani. Emiatt változtatjuk meg a honvéd tisztjelöltek jogállását: ez egyrészt megmutatja a helyüket a honvédség rendszerében, másrészt illetmény szempontjából sem elhanyagolható. De ezért bővítjük a tartalékos rendszert is: így azok a fiatalok is kipróbálhatják magukat, akik nem biztos, hogy életpályaként szeretnék választani a katonaéletet, de érdeklődnek iránta. Ezért hoztuk létre az Önkéntes Katonai Szolgálatot: aki nem nyer felvételt a felsőoktatásba, jöjjön el hozzánk, szolgáljon legalább fél évet, esetleg egy évet, amit aztán plusz pontokkal is honorálunk. Az újabb tíz százalékos illetményemelés, illetve a hathavi fegyverpénz hatására a fiatalok elgondolkodhatnak rajta, hogy ma Magyarországon érdemes honvéd egyenruhában szolgálni.

Nemrég Debrecenben, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban járt, és kiemelte: alapvető szempont, hogy jól érezzék magukat a növendékek, illetve fontos barátságosabbá tenni a katonai oktatást. Miért van erre fokozott szükség? Más a mai generáció?

Kétségtelen: a 21. században változtatni kell a korábbi dogmákon, ugyanakkor a jókedv és a komoly munka nem zárja ki egymást. Attól, hogy egy munkahelyen fegyelem van, még nem kell gyomorgörccsel munkába indulni reggelenként. Mindig azt vallottam: az elégedett katona a legjobb toborzó, és az elégedettséghez nemcsak az illetmény járul hozzá, hanem az is, hogy milyen érzésekkel lépünk be reggel a munkahelyünkre. Márpedig aki tudja, hogy szükség van a munkájára, jó hangulat várja bent, és mindenki a közös eredményekért dolgozik, az jó érzésekkel érkezik. A fiatalok esetében pedig, úgy vélem, nem lehet elhanyagolni, hogy élményt kell nekik adni. Tele vannak információval, az internetnek, a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan nagyon gyors interakciók érik őket, ehhez pedig nekünk is fel kell nőnünk, alkalmazkodnunk kell a felgyorsult világhoz. Ismétlem, nincs ellentmondásban, hogy valahol rend és fegyelem uralkodik, de közben élményekkel telve hajtjuk végre a feladatokat. Persze minden mozdulatot addig kell gyakorolni, amíg bekerül az izommemóriába, ami akár unalmas is lehet, de ezt is lehet színesíteni. Ha pedig a fiatal jól érzi magát, vissza fog jönni, el fogja mondani otthon, el fogja mondani a barátoknak, és anya-apa-nagymama egyaránt büszke lehet rá. Amennyiben valaki a honvédelem keretén belül tanul, és jól érzi magát, hátha majd a honvédelem keretében fog dolgozni is.

Elindulnak szeptembertől Szolnokon és Hódmezővásárhelyen az újabb honvéd kollégiumok?

Igen, az a célunk, hogy mindkét helyőrségben legalább egy osztállyal elinduljanak az intézmények a következő tanévtől. Meggyőződésem, hogy nemcsak a belső toborzásnak, hanem a honvédelmi nevelésnek is nagyon sokat segít majd ez a két kollégium, amik egyébként – a nyíregyházihoz hasonlóan – a Kratochvil tagintézményeiként kezdik majd meg működésüket. Később persze azt szeretnénk, hogy önálló honvéd kollégiumok legyenek, de ez felmenő rendszerben történhet, amikor létszám, infrastruktúra és képességek terén elérik a szükséges követelményeket.

A megtartó erőt hogyan lehet növelni?

Azok az illetmény-jellegű döntések, amelyek hatását februártól élvezhetik a katonák, már önmagukban megtartó erőt jelentenek, hiszen láthatja az állomány, hogy Magyarország lakosai figyelnek rájuk és a kormány gondoskodik róluk. Megtartó erőt jelent az új eszközök érkezése, hiszen nem levetett haditechnikáról van szó, hanem a 21. századi technológia jelenik meg a Magyar Honvédségen belül. A harmadik nagyon fontos tényező pedig a parancsnoki magatartás: hogy a hangulat miatt tényleg érdemes legyen bejönni a munkahelyre. Ez mind megvan. Aki valóban életpályát, biztos megélhetést keres, a Magyar Honvédségben megtalálhatja a számítását szinte minden szakmában, mert a magyar katonára mindig szükség van – akkor is, ha épp nincs járvány vagy migrációs válság.

Mennyire ássa alá a jó hangulatot, illetve a honvédség társadalmi megbecsülését egy olyan nagy nyilvánosságot kapott eset, mint az a bizonyos zaklatási ügy?

Sajnos alá tudja ásni, mert az emberek jelentős része sokkal fogékonyabb a negatív hírekre, mint a pozitívakra, és olyanok is akadnak, akik jobban örülnek a kudarcnak, mint a sikernek – már persze ha más kudarcáról van szó. Ráadásul könnyű sztereotipizálni is, pedig a katonák nem ilyenek, és csupán egy-két sajnálatos kivétel akad. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez az egy-kettő ne viselhesse tovább az egyenruhát. Csak annyit mondhatok: az eset egyik legfontosabb üzenete, hogy mindenki merje jelenteni, ha ilyesmi történik vele, zaklatóknak ugyanis nincs helye a Magyar Honvédségben. Ugyanakkor annak sincs, aki ártatlanul vádolja meg a másikat vélt, illetve valós előnyök megszerzése miatt. Az ilyen eseteket mindig ki kell vizsgálni, és egyébként nagyon nehéz megtalálni az igazságot. De aki nem tiszteli a másikat, arra itt nincs szükség. És ez nem csak a női-férfi viszonyokra igaz egyébként. Vagy ugyanígy az ittas vezetésből sem engedek: teljesen mindegy, hogy valakit egyenruhában vagy civilben érnek ittas vezetésen, az illetőnek nincs helye a Magyar Honvédségben. Nekünk példát kell mutatnunk.

Ami a járványt illeti, itt állunk az ötödik hullám kellős közepén. Lehet-e már látni, milyen esetleges további módokon kell bekapcsolódnia a haderőnek a járványügyi védekezésbe?

Folyamatosan monitorozzuk a helyzetet. Sokat segít, hogy a Magyar Honvédségnek most már száz százaléka oltott, hiszen aki nem vállalta az oltást, január elsejétől rendelkezési állományba, fizetés nélküli szabadságra került. Ebben is példát kell mutatnunk, és az egyetlen megoldást az oltás jelenti. Ezt nem én mondom, hanem az orvosok. A valós helyzetet a hazai és nemzetközi szakemberek tudják értelmezni, mi pedig éppen az ő ajánlásaik miatt döntöttünk úgy, hogy csak az szolgálhat aktívan, és csak az kapja meg a hathavi fegyverpénzt, aki oltással rendelkezik. Minimális az ennek hiánya miatt rendelkezési állományba kerültek létszáma, ami a magyar katonák fegyelmezettségét, jó hozzáállását, hazaszeretetét mutatja, illetve a családias, jó hangulatot, hiszen tudják, hogy egymásra is figyelniük kell.

A missziókban vannak még extra teendők ezen a téren, vagy már minden megy a maga bejáratott útján a COVID-19 vonatkozásában?

A missziókban nem biztos, hogy azonnal mást tudunk állítani a megbetegedés miatt kieső katona helyére, így fokozottan figyelünk az állományra, szállítjuk az aktuális dózisokat attól függően, ki hányadik oltásánál jár. Nagyon gyakran tudtunk segíteni a helyieknek is: például a miniszter úr is vitt vakcinákat a Nyugat-Balkánra, segítettünk a befogadó nemzetnek a helyi civilek beoltásában. Ez mindnyájunk közös érdeke, hiszen minél magasabb az átoltottság, annál hamarabb tudjuk legyőzni a járványt. Persze nem tudjuk megakadályozni, hogy a katonák elkapják a vírust, de az eredmény teljesen más, mintha nem lenne oltás, és a mi szempontjaink szerint ez a legfontosabb: hogy se itthon, se a nemzetközi missziókban ne csökkenjen a harckészültség. Így ha Magyarországnak segítségre van szüksége, a katonákra továbbra is lehet számítani, a honvédek mindig rendelkezésre állnak, ahogy láthatták ezt az emberek a kórházakban, az oltóbuszokon, a határnál, és így tovább. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a magyar katonáknak a 2021-es évben végzett munkát. Meggyőződésem, hogy az ország lakossága és a kormány is látja, micsoda erőfeszítéseket tesznek. Épp ezért valósulhatott meg a tíz százalékos béremelés és a hathavi fegyverpénz, hiszen a döntéshozók is tudják, hogy ezek az összegek jó helyre kerülnek. Mi pedig továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy ez a megbecsülés megmaradjon.

Interjúnk első része itt olvasható.