Elszámította magát Szaakasvili a Chinvali elleni támadással

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. augusztus 9. 14:07

A 21. század egyik legfurcsább fegyveres konfliktusa 2008 augusztusában zajlott le Grúzia és Oroszország között: a mindössze ötnapos háború pontos hátteréről minden bizonnyal még hosszú évekig vitatkoznak majd a biztonságpolitikai szakértők.

Grúzia 1991-ben vált függetlenné, ám sosem tudott egységes nemzetállammá válni: több autonóm terület is kikiáltotta saját önállóságát. Abházia, Dél-Oszétia és Adzsária ennek megfelelően még annak ellenére is folyamatos konfliktusban állt a központi hatalommal, hogy függetlenségüket a világ közvéleménye nem fogadta el.

A területek ugyanakkor de facto többé-kevésbé önállóak voltak, és az elmérgesedett viszony következtében mindenhonnan számos civilt űztek el: a magukat függetlennek kikiáltó részekről grúzokat, Grúziából oszétokat és abházokat. A forrongásoknak végül tűzszüneti egyezmények vetettek véget: 1992-ben Dél-Oszétiában, 1994-ben pedig Abháziában is elhallgattak a fegyverek. A rendet orosz, grúz és helyi illetőségű békefenntartók egyaránt felügyelték.

Miután 2003-ban Tbilisziben megbukott Eduard Sevardnadze, helyét pedig Mihail Szaakasvili vette át, a kormányzat deklarált célja lett a szakadár területek visszafoglalása: a grúz hadsereg bevonult Adzsáriába, de Dél-Oszétia egyes részeire is ismét kiterjesztette fennhatóságát. Mindezzel az egyébként is nyugati orientációjú Szaakasvili kabinetje még jobban kivívta Moszkva haragját, Oroszország ugyanis a háttérben kimondva-kimondatlanul támogatta a szakadár területeket elszakadásukban. Miután 2008 legelején Koszovó függetlenné vált, és önállóságát gyakorlatilag az egész világ elismerte, a szóban forgó kis államok harciassága is nőttön nőtt, párhuzamosan pedig Grúzia egyre közelebb sodródott a NATO-hoz – szintén Oroszország aggodalma és rosszallása mellett.

A helyzet egyre inkább elmérgesedett: az év tavaszán orosz csapatokat vontak össze abház területeken, és lelőttek több pilóta nélküli grúz kémrepülőgépet Abházia légterében, majd egy négyszáz katonát számláló orosz kontingens vonult be a szakadár területre. A felek ezt követően látványos hadgyakorlatokat tartottak a térségben egymás elrettentése céljából.

Az erődemonstrációkat követően augusztus 8-án hajnalban Grúzia tüzérségi támadást intézett Dél-Oszétia fővárosa, Chinvali ellen. Az előzetes figyelmeztetés nélküli akciókat pont a pekingi olimpia nyitónapjára időzítették. A városban állomásozó orosz békefenntartók azonnal viszonozták a támadást, majd akcióba lendültek a szárazföldi erők is, és már másnap a határig szorították vissza a grúz hadsereget. Goriban megsemmisítették Grúzia egyik legnagyobb katonai bázisát, de a harcok gyorsan átterjedtek Abháziára is.

Az orosz fegyveres erők olyan stratégiai jelentőségű városokra tették rá a kezüket, mint Batumi és Poti. Tbiliszi ennek hatására hazarendelte az Irakban állomásozó kétezer fős grúz kontingens katonáit, de ekkor már ez sem használt semmit, hiszen Moszkvával semmilyen szinten nem konkurálhattak.

Az orosz hadsereg gyakorlatilag öt nap alatt legyőzte a grúz erőket, így Szaakasvili azon terve, amely a szakadár területek visszacsatolását célozta, gyorsan kudarcot vallott. A grúz elnök augusztus 12-én tűzszünetet kért, Dmitrij Medvegyev orosz elnök pedig leállította a hadműveleteket. Dél-Oszétiában több mint kétezren, grúz részről 182-en vesztették életüket az ötnapos háború során. Az orosz erők vesztesége minimális volt. Szeptember közepére az orosz katonák elhagyták Grúzia területét, és visszavonultak a tűzszüneti vonalak mögé.

A mai napig nem világos, pontosan mire is számított Szaakasvili, amikor megindította a Chinvali elleni támadást – talán arra, hogy a NATO felé közeledő Grúzia ellen Oroszország nem vet majd be fegyveres erőket, különösen Törökország közelsége miatt. Recep Tayyip Erdogan török kormányfő a konfliktus napjaiban mindenesetre többször is figyelmeztette Medvegyevet, hogy amennyiben az orosz hadsereg túl közel merészkedik a török határhoz, netán bevonul Adzsáriába, kész bevetni a fegyveres erőket. Mindez végül szerencsére nem történt meg.

Akármi is állt a háttérben, egy dolog biztos: a kaukázusi szakadár területek kérdése továbbra is rendezetlen maradt, és az év végén már az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) illetékesei is azt mondták, hogy a felek összeegyeztethetetlen álláspontjai miatt a helyzet rendezése jóformán reménytelen. Grúzia esetleges NATO-tagsága pedig feltűnően ritkábban kerül szóba a háború óta, mint azelőtt.