Fejlesztésekre várva

Szöveg: Tőrös István | 2014. december 15. 7:15

A Magyar Honvédség 2014-ben számos önálló vagy egymáshoz kapcsolódó hazai és nemzetközi gyakorlaton bizonyíthatta rátermettségét és helytállását. Dr. Benkő Tibor vezérezredessel, a Honvéd Vezérkar főnökével az év zárásaként idézünk fel néhány jeles eseményt.

Ebben az évben emlékeztünk meg NATO-tagságunk 15. évfordulójáról. Visszatekintve a másfél évtizedre, a Magyar Honvédség lehetőségeihez képest mennyiben járult hozzá a szövetség munkájához?

NATO-tagságunk számos katonai szintű eredményt hozott számunkra. Az elmúlt 15 év során gyökeresen megváltozott az állomány szemléletmódja, ami a NATO-elvek, -doktrínák, -szabványok, -koncepciók átvételéből, oktatási és kiképzési rendszerek meghonosodásából adódik. A vezetők, parancsnokok, katonák és kötelékek képességeit tekintve létrejött a szövetség tagjaival együttműködni képes, professzionális haderő. Hazánk a tizennyolc NATO-akkreditált kiválósági központ közül tízben vállal szerepet, s ez lehetővé teszi a hozzáférést a különböző szakterületeken fellelhető nemzetközi tapasztalatokhoz, szellemi tőkéhez. Ezek a kiválósági központok a NATO igazi szellemi műhelyei. A hadszíntéren megszerzett műveleti tapasztalatok, a szellemi értékek gyűjtése mellett gyakorlati jártasságot biztosítanak. Emellett az elmúlt 15 év során megkezdődött a Magyar Honvédségen belül olyan kiemelten fontos képességek kialakítása, mint a különleges műveleti képesség, amely rendkívül elismert a NATO-n belül. Büszkén említhetem még az előretolt repülésirányító, azaz a JTAC (Joint Terminal Attack Controller) -képességet, amelyet a Magyar Honvédség úgy illesztett képességei sorába, hogy azt ma már hazai és nemzetközi szinten is oktathatja.

Kiemelten fontos helyet foglal el a NATO-n belül a Magyar Honvédség a rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenységek (angol mozaikszóval: C-IED azaz Counter Improvised Explosive Devices) kutatása, eljárások kidolgozása, illetve az ehhez kapcsolódó nemzetközi kiképzés terén. A magyar katonák ráadásul nemcsak a műveleti területre készülőket oktatják, hanem NATO-minősítésű, úgynevezett „Képezd a kiképzőt!" tanfolyamokat is tartanak. Tavaly itthon és külföldön több mint 130 kiképző, illetve harctéri helyszínelő (javarészt külföldi hallgató) felkészítését végezték el. A nemzetközi missziókban szolgálatot teljesítő C-IED-kiképzők tavaly több mint ezer, műveleti területen mozgó katona kiképzésében vettek részt.

A NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központja Magyarországon működik, amely az MH Egészségügyi Központtal, azon belül a Honvédkórházzal alakított ki szoros együttműködést. Hazánk a befogadó keretnemzete ennek a többnemzeti szervezetnek, így az oktatás, a kiképzés, a szabványosítás és a gyakorlatok terén is közösen hajtunk végre feladatokat. A NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központ magyarországi létrehozásával a szövetség elismerte a magyar katona-egészségügyben dolgozók kiemelkedő tudását. És ha szellemi értékekről, azok átadásáról beszélünk, akkor el kell mondani, hogy ebben az egészségügyi kiválósági központban a Magyar Honvédség egészségügyi szakértelmére alapozva, stratégiai NATO-továbbképzések valósulnak meg.

A kiképzések terén érdemes még megemlíteni az MH Béketámogató Kiképző Központot, amely ugyancsak élen jár itthon a NATO- és ENSZ-szemináriumok, -továbbképzések, -tanfolyamok szervezésében. Itt folynak a nemzetközi katonai megfigyelői tanfolyamok is, amelyek magas színvonalát az ENSZ békefenntartó műveletek főosztálya már többször is oklevéllel ismerte el.

Irakban, Afganisztánban és Koszovóban is magyar katonák segítettek, segítenek a béke fenntartásában, az újjáépítésben. A hadszíntereken járva hogyan értékelték katonáink munkáját az Ön NATO-tárgyalópartnerei?

Mindenhol elismeréssel beszélnek a magyar katonák helytállásáról: legutóbbi, őszi hivatalos látogatásán Sir Adrian Bradshaw tábornok, a NATO szövetséges erőinek európai főparancsnok-helyettese úgy fogalmazott: Magyarország erős, megbízható szövetséges. Elismerik azt a munkát, hozzáállást és találékonyságot, amellyel a magyar katonák feladataikat végzik a missziós területeken. Ráadásul a Magyar Honvédség – eltérő mértékkel ugyan, de – részt vállal a NATO, az ENSZ és az Európai Unió legfontosabb küldetéseiben, legyen szó béketeremtésről, békefenntartásról, újjáépítésről, kiképzésről vagy mentorálásról. Ezért vállaltuk, hogy mintegy száz fővel továbbra is részt veszünk a NATO új afganisztáni küldetésében, illetve ezért – s természetesen saját biztonságunk fokozásának érdekében – erősítettük meg balkáni jelenlétünket.

Eddigi feladataink sikere áldozatokkal is járt. Erre hívja fel a figyelmet a pákozdi katonai emlékparkban létrehozott kegyhely, ahol a missziók során hősi halált halt bajtársainkra emlékezünk. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy szövetséges partnereink, erőfeszítéseink mellett, a meghozott áldozatainkra is a legnagyobb tisztelettel tekintenek. Az elmúlt héten részt vehettem a német vezetésű hadműveleti területen hősi halált halt katonák emlékparkjának avatásán Potsdamban. A park nemcsak az afganisztáni szerepvállalásra emlékeztet, hanem az SFOR, a KFOR és az afrikai hadszíntér elesettjeinek emlékhelye is. Az afganisztáni szerepvállalás változása kapcsán megszüntetett bázisokon kialakított emlékhelyeket Németországba helyezik át. A magyar katonák emlékfala áll még Mazar-e Sharifban, de az északi régió hőseinek emlékműve is Potsdamban kap helyet, a Magyar Honvédség és a magyar katona nemzetközi elismerésének és tiszteletének jeleként.

2014 számos változást hozott a világpolitikában, új válsággócok jelentek meg nemcsak hazánktól távol, de térségünkben is. Milyen válaszokat tudunk adni a megváltozott biztonságpolitikai helyzetre?

Az ukrajnai konfliktus és az Iszlám Állam térnyerése megváltoztatta az egész térség és a világ biztonsági helyzetét, így Magyarországét is. Természetesen az országvédelmi terveinknek magukban kell foglalniuk a szomszédos országok konfliktushelyzeteire és a világ globális kihívásaira adandó válaszokat, megoldási lehetőségeket is. Mindemellett ezek kezelése a NATO-szintű és kétoldalú katonai tanácskozásoknak is kiemelten fontos témája, arra összpontosítva, hogy mi a teendő ilyen esetekben. Az események folyamatos figyelemmel kísérése mellett időben meg kell hozni a döntéseket, intézkedések megtételére és a megfelelő rendszabályok bevezetésére van szükség. A NATO walesi csúcsértekezletén is megfogalmazódott, hogy a szövetségnek a térségben fokozott aktivitást kell mutatnia, amivel természetesen mi is egyetértünk. Ősszel ezért lett része a NATO Steadfast Javelin III gyakorlatsorozatnak a legnagyobb hazai, közös kiképzési rendezvényünk, a Közös Fellépés 2014 gyakorlat is. Ez eleve külföldi partnerek részvételével tervezett gyakorlat volt. Nem fenyegetettségre adott válaszként hajtottuk végre, de az elképzelt helyzet azokat a körülményeket próbálta tükrözni, amelyek 2014 során térségünkben a valóságban is bekövetkeztek. Ugyanezen elvek miatt képviseltette, illetve képviselteti magát Magyarország és a Magyar Honvédség egy lövészszázaddal a litvániai Iron Sword és a Baltic Training gyakorlatokon is.

A NATO-csúcson elfogadott döntésekhez kapcsolódva, milyen fejlesztési célokat határoznak meg a Magyar Honvédség részére rövid és hosszú távon?

A NATO-csúcs egyik markáns eleme az volt, hogy a tagállamoknak sokkal inkább oda kell figyelniük haderejükre, saját védelmi képességeikre. Tehát egyetlen tagországnak sem szabad elfogadni azt a koncepciót, hogy nincs fenyegetettség, hogy gond nélküli békés egymás mellett élés van. A haderő kérdése, a védelmi képességek kialakítása és fenntartása sokkal nagyobb törődést és odafigyelést igényel. A washingtoni szerződés 3. cikkelye ugyanis azt mondja, hogy minden tagjának úgy kell a saját képességeit fejlesztenie, hogy az a NATO-szövetséges erők képességét is növelje. Ha ennek eleget teszünk, csak akkor tarthatunk igényt az 5. cikkelyben meghatározottakra, vagyis arra, hogy a kollektív védelem elvét alkalmazza a NATO. Különösen az európai tagállamok figyelmét hívta fel a walesi csúcsértekezlet arra, hogy nagyon háttérbe szorítják a védelmi kérdéseket, és minél előbb sokkal több erőforrást kell erre biztosítaniuk. Erről nyilatkozott Orbán Viktor miniszterelnök is. A kormánynak már volt egy határozata, hogy 2016-tól a GDP 0,1 százalékával növelik a védelmi kiadást, de a jelen helyzetben, amilyen mértékben csak lehet, ezt az időpontot előbbre kell hozni. Ennek bizonyos megvalósulását már felfedezni véljük a jövő évi költségvetésben. Sok az elmaradásunk, vannak olyan technikai eszközeink, amelyek cseréjét, korszerűsítését, modernizálását már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni. Mindenekelőtt a személyi állomány egyéni felszerelését – korszerű ruházat, fegyverzet stb. – kell fejleszteni. A technikai eszközöknél elsősorban a helikopterképesség megvalósítását, a szállítórepülőgép-képesség megőrzését emelem ki, hiszen olyan vállalásaink vannak, amelyekhez ez a kapacitás nélkülözhetetlen, például 2015-ben a balti légtérfelügyelet részeként Gripenjeink hat hónapig állomásoznak majd a térségben. Mindezt viszont úgy kell megvalósítanunk, hogy a szárazföldi képességek terén is előbbre kell lépnünk. Feltétlenül meg kell említeni a katonákról történő gondoskodást is: az életpálya-modellt, ezen belül az illetmények rendezését. Mert törvényszerű, hogy ha a gazdaságban van egy kis fellendülés, akkor az elviszi tőlünk azokat a szerződéses katonákat, akiknek az illetménye olyan alacsony, hogy pár ezer forint különbségért kénytelenek elhagyni a honvédséget. Ezért rendkívül fontos eredmény, hogy a kormány meghozta a döntését a jövő évi, átlagosan mintegy 30 százalékos bérfejlesztésről, 2015 júliusától.

A Magyar Honvédség „hátországában" jelentős és újszerű kezdeményezések történtek, például a KatonaSuli-program, a Honvédelmi Kötelék, az önkéntes tartalékos rendszer. A fiatalok rendezvényeit látogatva, ott előadásokat tartva, milyennek látja az utánpótlást?

A társadalomban tapasztalható mechanizmusok, a bekövetkezett változások a haderőre is hatással bírnak. A fiataloknak ma más elképzelései vannak a honvédségről és más elvárásokat fogalmaznak meg, mint évtizedekkel ezelőtt. Persze az alapgondolat ugyanaz: a haza védelme, de az elképzelés a fiatalokban ennek megvalósulásáról, feltételrendszerének biztosításáról már összehasonlíthatatlan az egykori sorállományú katonákéval. Nekünk ezzel lépést kell tartanunk, alkalmazkodnunk kell mindehhez, hogy megnyerjük őket a honvédelem ügyének. Ez nem csak a mi feladatunk, ez sokkal szélesebb társadalmi összefogást igényel, közös felelősség. A KatonaSuli-programban részt vevő diákok vagy az önkéntes műveleti tartalékosnak jelentkezők már megtették az első lépést a honvédség, a honvédelem ügye irányába történő elköteleződés felé. Ez nagyon fontos jelzés számunkra abban a tekintetben, hogy milyen rétegeket, korosztályokat lehet és érdemes megszólítanunk az utánpótlás biztosítása érdekében. Örömmel tapasztaltam, hogy az önkéntes műveletei tartalékosok között sok a felsőfokú oktatási intézménybe járó fiatal, akik lelkesek és tettre készek voltak a kiképzés során. Ők egyénenként is viszik tovább jó hírünket abba a közösségbe, amelyben otthon vannak. Ez nagyon fontos fóruma az utánpótlás biztosításának.

A szolgálat elismerése minden katona számára emlékezetes pillanat, hiszen akkor lehetősége van saját életútjának áttekintésére is. Legutóbbi kitüntetése, a francia Becsületrend tiszti keresztjének átvétele, milyen emlékeket idézett fel?

Az elismerést megköszönve elmondtam a nagykövetségen is, hogy visszatekintve a szolgálatban töltött éveimre, nagyon sok esemény felidézhető. Bár az indoklás szerint a francia és a magyar katonai kapcsolatok erősítéséért ez az elismerés a személyemnek szól, de számomra a kitüntetésben a két nemzet katonáinak munkája jelenik meg: a kiképzés, a közös gyakorlatok, a közös missziós feladatokban elért eredmények. Ezek erősítik a magyar–francia kapcsolatot. Én ezért köszönettel tartozom a Magyar Honvédség valamennyi katonájának, azoknak, akik ebben a munkában részt vesznek. Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki ehhez hozzájárult.