A katonacsaládoké lett az erőd
Szöveg: Szűcs László | 2009. június 6. 23:55Hetedik alkalommal „szállták meg” meg a katonacsaládok Komáromban a Monostori Erődöt. Idei országos találkozójukat szombaton rendezték az észak-dunántúli város népszerű és világhírű építményében, valamint a kőfalak által határolt hatalmas zöld területen. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, aktívak és nyugállományúak egyaránt jól érezték magukat.
Bár a meteorológusok nem jósoltak jó időt – az előrejelzés ugyan meleget, de rövidebb-hosszabb záporokat ígért Komárom térségére –, mindez nem szegte kedvét a Magyar Honvédségben szolgáló, vagy már nyugdíjas katonáknak és családtagjaiknak, hogy június 6-án ellátogassanak a Katonacsaládok VII. Országos Találkozójára. Óvatos becslések szerint is több mint ötezren voltak kíváncsiak az egész napos programra.
És csak jöttek és jöttek az autók egymás után.
Az egész napos programot hivatalosan délelőtt tíz órakor, mazsorettek gyűrűjében nyitották meg az „elöljárók". Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a Magyar Honvédség vezetése úgy gondolja, hogy szükség van az ilyen rendezvényekre. Hiszen szükség van arra, hogy a katonacsaládok – aktívak, nyugdíjasok, családtagok, férjek, feleségek, gyerekek – legalább egy napra összejöjjenek, és egy kicsit feltöltődjenek.
– Egy rendkívül nehéz időszak van mögöttünk, s az előttünk álló hónapok sem lesznek túlzottan könnyűek. Kívánom mindenkinek, hogy érezzék nagyon jól magukat – mondta Tömböl László vezérezredes, mint a rendezvény házigazdája.
A honvédelmi miniszter nevében dr. Füredi Károly, a minisztérium védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkára nyitotta meg a rendezvényt, s adta át az erődöt egy napra a katonacsaládoknak.
– Immár hagyomány, hogy minden évben a Magyar Honvédség vezetői, parancsnokai és katonai szervezetei családi
– Nem hiszem, hogy ma találkozol itt olyan emberrel, aki nem talál magának megfelelő programot – mondta kérdésemre válaszolva egy Szolnokról érkezett tiszthelyettes, mikor arról kérdeztem, hogyan is érzi magát? Mutatta: két aranyhajú gyermeke szinte meg sem áll, egyik sátorból a másikba futkosnak, egész egyszerűen nem tudnak betelni a látnivalókkal és az élményekkel. A tavalyi találkozó is jó volt – tette hozzá – idén azonban tényleg kitettek magukért a szervezők. Aztán hirtelen elköszönt, mert a családtól „parancsot" kapott: mint kiderült, a srácok szeretnék megnézni a zenebohócot, majd utána kipróbálni a játszóházat, illetve természetesen a lufihajtogatást is. És akkor az arcfestésről már ne is beszéljünk. Így természetesen, muszáj elkísérnie őket…
Való igaz, a Katonacsaládok VII. Országos Találkozóján kevés olyan emberrel lehetett találkozni, aki unatkozott volna. Aki nem találta elég izgalmasnak a Magyar Honvédség technikai eszközeiből és fegyvereiből összeállított statikus bemutatót, az egyebek mellett az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj hadihajósainak dunai felvonulásában gyönyörködhetett. Vagy akár megtekinthette az Erőd Múzeumot, esetleg részt vehetett a kazamatatúrák valamelyikén.
A Tatáról érkezett szakaszvezető és családja viszont egy kis kikapcsolódásra, a „szürke" hétköznapok utáni aktív pihenésre vágyott. S – mint elmondta – ez sikerült is nekik a Monostori Erődben. Hiszen már maga az építmény – ahol életükben most jártak először – is lenyűgözte őket, a programokban pedig semmi kivetnivalót nem találtak. A családfő leginkább a közelharc bemutatóra és a hagyományőrző huszár táborra volt kíváncsi, de megtekintette az erőd mellett, a Duna partra kikötött aknamentesítő hadihajót is. Feleségét pedig a katonazenekarok gyepshow-ja nyűgözte le, még az alig egy éves kislányuk is nevetve-táncikálva hallgatta végig a fúvósok előadását.
Természetesen hosszan lehetne sorolni, hogy a már eddig említettek mellett milyen programok várták még szombaton a
Szerencsére az eső is megkegyelmezett az erődben szórakozó több száz katonának. S bár egyszer a műsorközlő figyelmeztetett is arra, hogy hamarosan erős zápor éri el a térséget, amely elől a vendégek a kazamatákban lelhetnek menedéket, a sötét felhők végül is elkerülték a várost. S mivel az MH Geoinformációs Szolgálat helyszínen lévő meteorológusai folyamatosan nyomon követték a műholdképeket, így azonnal tudni lehetett, hogy mikor közeledik egy-egy esőfelhő.
Mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a rendezvényre ellátogató katonacsaládok nem maradtak éhen, hiszen a tatai lövészdandár szakácsai több mint hétezer adag „katonás ebédet", azaz babgulyást főztek meg. Ehhez több mint kétszáz kilogramm marhahúst, valamint másfél mázsa sonkát használtak fel.
„Reméljük, jövőre, ugyanitt, ismét találkozunk!" – mondták többen is a program végén. Hiszen mindannyian egyetértettek abban, hogy a Magyar Honvédség „nagy" családját alkotó „kis" családoknak szükségük van arra, hogy évente egyszer összejöjjenek, szórakozzanak, kikapcsolódjanak. Élvezzék egymás társaságát e meseszép helyen, a komáromi Monostori Erődben…
Fotó: Szűcs László és Györgyi Anikó