Emlék a hullámsírban
Szöveg: Szabó Béla | 2008. október 2. 12:25A mai napon, október 2-án három katonabúvár több civil társával lemerült a horvátországi Premuda sziget közelében kilencven esztendeje elsüllyedt Szent István csatahajó roncsához, hogy egy emléktábla elhelyezésével tisztelegjenek a szerencsétlenül járt tengerészek emléke előtt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének büszkeségét 1918. június 10-én olasz torpedótalálat süllyesztette el, s nyolcvankilenc (köztük negyvenegy magyar) tengerész lelte halálát a hullámsírban.
A hadihajó roncsaihoz az elmúlt években már több alkalommal is lemerültek magyar búvárok, ám a jubileum alkalmából Zelenák József, a Magyar Búvár Szakszövetség oktatói kollégiumának elnöke külön expedíciót szervezett, amelybe meghívták a Magyar Honvédség búvárait is.
A civil és katonabúvárokból álló expedíciót a kegyeleti merülés napján delegáció élén meglátogatta dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter is, aki a horvát haditengerészet hajóján adta át a lemerülő búvároknak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által adományozott – „A kötelesség előbbre való, mint az élet" feliratú – fekete gránit emléktáblára erősítendő koszorút.
Az eseményen jelen volt még Havril András vezérkari főnök, Tömböl László a HM Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint Holló József a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója is.
A hetven méteres mélységben nyugvó roncshoz való lemerülés, majd a több dekompressziós megállást követelő feljövetel egy órát vett igénybe. A felszínre visszaérkező búvárok jelentése után a delegáció koszorú és virágok tengerbe dobásával hajtott fejet a hadisírnak minősülő roncsban rekedt tengerészek emléke előtt.
Az eseményről szóló részletes beszámolónkat hamarosan olvashatják.
