Frontkarácsony a Nagy Háborúban

Szöveg: Szűcs László | 2009. december 17. 11:48

„Mire lehullnak a falevelek, már otthon lesznek” – 1914 nyarán így búcsúztatták el a frontra induló német katonákat. Mindenki arra számított, hogy a háború rövid idő alatt véget ér. Így aztán a katonákat meglepetésként érte, hogy a karácsonyt a fronton kellett tölteniük…

Egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst, a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd néhány nappal később Németország Oroszországnak és Franciaországnak. Augusztus végén pedig Japán is bekapcsolódott a háborúba, így a harcok rövid időn belül az egész világra kiterjedtek.

A világháború, vagyis ahogy akkor mondták, a Nagy Háború kezdeti szakaszában még minden hadviselő fél arra számított, hogy a harcok rövid időn belül véget érnek, s a katonák néhány hónapon belül hazatérhetnek. Tévedtek, a bakák még karácsonykor is a lövészárkokban voltak, s itt ünnepelték a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét.

Jézus Krisztus születésének ünnepén, a család és a szerettek távolléte háborús helyzetekben szokatlan szituációkat eredményezett a szembenálló felek katonái között – tudtuk meg dr. Kiss Gábor századostól, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár főlevéltárosától.

A fiatal kutató, akiknek szakterülete az első világháború, elmondta: 1914. december 24-én, a nyugati fronton egymással szemben álló német és angol katonák átkiabáltak egymásnak. Ez mintegy felhívás volt, és a karácsonyi ünnep alatt nem dörögtek a fegyverek.

Sőt a világháborús memoárokból az is kiderül, hogy ugyanezen a frontvonalon a francia és német katonák együtt cigarettáztak, fociztak és beszélgettek a senki földjén.

Egy angol veterán így emlékezett vissza erre az esetre: „a németek elkezdtek átkiabálni a lövészárkukból: ’Hallo, Tommy!’ – hallatszott több helyen. Mi pedig rögtön válaszoltunk: ’Hallo, Fritz!’. Az első bátortalan kísérleteket követően már a lövészárokból is kimerészkedtek a németek, s amikor láttuk, hogy fegyvertelenül közelednek felénk, akkor mi is kimásztunk saját lövészárkunkból. A frontvonal kellős közepén találkoztunk velük. Megkínáltak minket cigarettával, rágyújtottunk, szóba elegyedtünk, sőt két kisebb csoport még focizni is elkezdett a senki földjén. Döbbenetes érzés volt. " A tisztek pedig tanácstalanul álltak a lövészárkokban. Nem mertek lövetni, mert a katonák annyira közel voltak egymáshoz, hogy a tüzérségi gránátok nemcsak az ellenséggel, hanem a saját állománnyal is végeztek volna.

Olyan eset is előfordult, hogy az ellenséges katonák megajándékozták egymást – árulta el Kiss Gábor. Az olasz

fronton – ahol az osztrák-magyar és az olasz katonák lövészárkai alig tíz-húsz méterre voltak egymástól – kis kövekre kötözött cigarettát, csokoládét dobáltak át egymásnak a bakák. Természetesen a tisztek itt sem nézték jó szemmel a katonák „barátkozását", de nem igazán tudtak mit tenni ellene.

A katonák a fronton töltött karácsonyok alkalmával általában törekedtek arra is, hogy karácsonyfát állítsanak. Nem egy olyan fénykép készült, amelyiken kivágható fenyőfát keresnek a bakák, vagy éppen a parancsnokságokon, fedezékekben felállított karácsonyfa mellett állnak beszélgetnek az egyenruhások. Ha nem volt lehetőségük karácsonyfa állításra, akkor fenyőgallyat szereztek, hogy az ünnep hangulatáról így gondoskodjanak.

Szintén az olaszországi hadszíntéren történt – elevenített fel egy történetet Stencinger Norbert kutatásai alapján a Hadtörténelmi Levéltár főlevéltárosa, –, hogy a magyarok egy, a senki földjén álló fenyőfát feldíszítettek, égőket raktak rá. Amikor kigyulladtak a fények, az olaszok hirtelen megzavarodtak, s lőni kezdték a fát. Aztán néhány másodpercen belül rájöttek, hogy egy karácsonyfára tüzelnek, s abbahagyták a lövöldözést. Ezután csend állt be az egész frontvonalon. Az eset egyébként 1915. karácsonyán, az Isonzó mellett történt, ahol a vonalakat a székesfehérvári 69-es gyalogezred harmadik zászlóaljának katonái védték.

Természetesen nemcsak a faállítással emlékeztek meg Jézus Krisztus születéséről az első világháborúban a hadszíntereken szolgáló katonák. Minden hasonlóan zajlott, mint a hátországban, csak éppen front-viszonyok között. A misét nem a templomban, hanem a fedezékekben celebrálták a papok, s a karácsonyi ebéd kicsit jobb és kicsit több volt, mint egy átlagos háborús hétköznapon. Emellett az otthon maradt hozzátartozók ilyenkor csomagokat is küldtek a katonáknak, amelyeket a bakák – a több évszázados hagyományoknak megfelelően – közösen fogyasztottak el.

– Az első frontkarácsonyt még három követte. Ahogy egyre tovább tartott a háború, egyre rosszabb körülmények között ünnepeltek a katonák. Hiszen nemcsak az ellátmány volt szegényesebb, hanem a hátország is „kimerült" a háborús helyzetben, az otthon maradtak is nélkülöztek, így kevesebb karácsonyi csomag érkezett – mondta Kiss Gábor, majd arról beszélt, hogy ennek az lett az eredménye, hogy karácsonyi képeslapokat és jelvényeket adtak ki, amelyeket az emberek megvásárolhattak, s az innen befolyó pénzből próbáltak jobb ellátmányt eljuttatni a fronton harcolóknak. A hátországban emellett különféle segélyakciókat is szerveztek, s az összegyűjtött ruhákat – kabátokat, kesztyűket – eljuttatták a katonáknak.

A levéltárostól megtudtuk azt is, hogy a Honvédelmi Minisztérium mindent megtett annak érdekében, hogy karácsonykor rendkívüli szabadságot biztosítson a lehető legtöbb katonáknak. Ezek, az úgynevezett karácsonyi szabadságok csak az ünnep idejére szóltak, s a tisztek a legkisebb késést sem tűrték el a katonákról. Természetesen megkülönböztették a római katolikusokat, a reformátusokat és az evangélikusokat, akik december 21–26-a között, illetve a görög katolikusokat, akik január 6–8-a között ünnepelhettek családjuk körében. Hiszen utóbbiak két héttel később ünneplik a karácsonyt.

A harci tevékenységek ugyanakkor nem mindenhol tették lehetővé, hogy a katonák megünnepelhessék a megváltó megszületését. Például a keleti harctéren, a Kárpátokban zajló véres csaták 1914 és 1915 karácsonyán is változatlan hevességgel dübörögtek. Az itt szolgáló katonáknak a szeretet ünnepén is harcolniuk kellett.