Hadi emlékeink tárháza

Magyarország egyik legnépszerűbb múzeumát hivatalosan 1918. november 16-án alapították meg, ám létrehozatalának közvetlen előzményei a kiegyezés időszakáig nyúlnak vissza: a haladó értelmiség már ekkor is több javaslatban sürgette egy, a bécsi Heeresmuseum mintájára létrehozandó intézmény megalapítását. Egészen 1918-ig azonban csak időszakos tárlatok, kiállítások jöhettek létre az elmúlt ezer év szórványos emlékeiből. Az első világháború végét követően azonban Aggházy Kamill ezredes és az intézmény majdani első vezetője, Gabányi János alezredes kezdeményezésére végre megszületett a rendelkezés, amely a múzeum létrehozásáról intézkedett, annak ellenére − vagy talán éppen azért −, hogy a világégésben hazánk a vesztes oldalon állt. Gabányi alezredes állhatatos munkájának köszönhetően mindenesetre a világháborúból viszonylag rövid idő alatt számos tárgy gyűlt össze a hozzájuk tartozó alapos dokumentációval.

Az első elképzelések szerint az új intézmény valahol a Belvárosban jött volna létre, de mivel nem találtak hozzá megfelelő épületet, a Várra esett a választás, azon belül is a Ferdinánd-, majd Nándor-laktanyára, amelyet 1847-ben emeltek, de előtte is mindig katonai rendeltetésű épületek álltak a helyén. A helyszín ezen túlmenően is számos hadtörténeti vonatkozással bírt: Buda 1686-os visszavívásakor innen nem messze esett el a török védők vezetője, 1849 májusában pedig közvetlen közelében, a Bástya sétány középső szakaszán ütötték át először a magyar ostromágyúk a falakat, így itt kezdődhetett meg az ország szívének újonnani visszafoglalása.

Az átépítési munkálatok 1926 második felében kezdődhettek meg. A kiállítótermeket az egykori legénységi hálótermekből alakították ki. A gyűjtemények végül 1929 nyarán foglalhatták el méltó helyüket a Vérmezőre néző nyugati épületszárnyban. Az első állandó kiállítás 1937 májusában nyitotta meg kapuit összesen harminchat teremben és az ezeket összekötő folyosókon, az 1715-től 1918-ig tartó több mint két évszázad emlékeit bemutatva. Igen nagy nyilvánosságot kapott, amikor a gyűjtemény 1941-ben az orosz fél által visszaszolgáltatott 1848-as zászlókkal bővült, de a második világháború alatt – nem meglepő módon – a múzeum legalább annyira látott el aktuális propagandacélokat is, mint tipikus közgyűjteményi feladatokat.

1944 elejétől megindult az emléktárgyak menekítése, az állandó kiállítás mindössze hét teremre korlátozódott.

1944 novemberében az őrzött emlékek jelentős része a somlóvári kastélyba települt ki, a háború pusztítása azonban nem kímélte a múzeum gyűjteményét sem. Pontosan a mai napig nem tudni, mi minden pusztult el, de az biztos, hogy mind a Várban hagyott, mind a somlóvári értékek jelentős része megsemmisült vagy eltűnt, az utóbbi helyen nagyrészt fosztogatás következtében.

1945. február 12-én a Várba szorult magyar és német csapatok a Bécsi kapun keresztül próbáltak kitörni, maga az épület pedig részben elpusztult, de már két hónappal később, április 24-én elrendelték az intézmény újjáalakítását. Az első nagyobb megmozdulás az újjáépítést követően a Moszkvából ismét visszatért 1848-as honvédzászlókkal ékesített, a forradalom és szabadságharc százéves évfordulója alkalmából rendezett kiállítás volt. 1958-ban a múzeum ismét egyesült a levéltárral, 1963-ban pedig létrejött az udvaron a haditechnikai park, amely évtizedekkel később kiköltözött Kecelre.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum napjainkban is töretlenül üzemel, és az ország egyik leglátogatottabb közgyűjteményének számít.

Fotó: Archív