Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Három múzeum – egy kiállítás

Szöveg: honvedelem.hu |  2009. június 10. 8:53

Ünnepélyes keretek között került sor a Magyar Örökség Díjas Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a győri Xantus János Múzeum és az esztergomi Duna Múzeum Luigi Ferdinando Marsigli Magyarország felfedezője című közös kamarakiállítás megnyitójára.

Megnyitó beszédet mond Dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója.
A három múzeum közös kamara kiállítása Luigi Ferdinando születésének 350. évfordulója alkalmából nyílt meg.

Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius 1658. július 10. született Bolognában. Olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona. „Ezerarcú, egyetemes ember, aki átmenetet jelent a magyarországi háborúkban harcoló itáliai hadvezérek és a magukat filozófusnak nevező felvilágosodás kori értelmiségiek közt."

Amikor 1680-ban az Oszmánok újabb támadásra készültek, felajánlotta szolgálatait I. Lipót császárnak. 1683 tavaszán, Kara Musztafa nagyvezír előrenyomulásakor a Bécs számára stratégiailag igen fontos Rába folyóhoz rendelték július 2-án megsebesült, és a tatárok fogságába esett. Bécs török ostromát mint rab élte meg. 1684. március 25-én szabadult meg a fogságból és mindvégig részt vett a Magyarország és a Délvidék felszabadításáért folyó harcokban. Jelen volt Buda felszabadításánál. A karlócai béketárgyalásokon a császári tárgyaló bizottságban mint az egyetlen, a határvidéken helyismerettel rendelkező szakértő vett részt.

Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és a dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A rovásírásos jeleket 9 lapra másolta le.

1730-ban bekövetkezett halálakor Marsigli számos kiadatlan munkát hagyott hátra, melyek közül az egyik legjelentősebb Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról címet viselő, s amely a szerző halála után két évvel, 1732-ben látott nyomtatott formában napvilágot Hágában, illetve Amszterdamban.