„Minél több fiatalt kell megnyernünk a honvédelem ügyének”

A tartalékos szervezet jövőjéről Dr. Czuprák Ottóval, a Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége (MATASZ) elnökével beszélgetünk.

Milyen célokkal vágott neki a tartalékos rendszer megújításának, és hol tartunk most?

Amikor az elmúlt év novemberében megválasztottak a szövetség elnökének, mindössze „három perces" lehetőséget kaptam az elképzeléseim felvázolására. Ezek a stratégiai célok a mai napig változatlanok maradtak és ezeket szeretném is megvalósítani. Az egyik ilyen fontos feladat a MATASZ megfiatalítása, mivel jelenleg a szervezetünk eléggé „felső korhatáros". A hatályos törvények szerint az önkéntes tartalékos rendszerben az ötvenéves korhatárt írják elő, és ezért is elsődlegesen a fiatalabbakat kívánjuk a jövőben foglalkoztatni. Bár megjegyzem, a nemrégiben lezajlott bemutatkozó látogatásomon felvetettem a miniszter úrnak, hogy nem az életkorhoz kellene kötni a tartalékos rendszer megszervezését. Példaként a skandináv országok gyakorlatát hoztam fel, ahol hatvan-hatvanöt éves korig az alkalmazhatóság alapjaként a fizikai, valamint az egészségügyi alkalmasság mellet elsősorban a szakmai hozzáértést veszik figyelembe. A másik fő célként a szervezet teljes körű, országos kiterjesztését és valamennyi szinten történő aktív szerepvállalását jelöltem meg, ami feltételezi az előző sikerét. A harmadik az volt, hogy a nemzetközi kapcsolatokból minél többet profitáljanak a tagjaink, mert így válhatnak alkalmassá a haderőben elvárt szerepük betöltésére.

Mit kell tennie a szervezetnek ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak?

A szervezetet és a toborzó munkánkat ennek megfelelően kívánjuk átalakítani úgy, hogy szükség van a katonai tapasztalattal rendelkező idősebb szakemberekre és arra, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a honvédelem ügyének. Emellett szeretnénk megkeresni azokat a katonai szolgálatból viszonylag fiatalon kiváltakat, akik nemrégiben kerültek ki a hivatásos vagy a szerződéses rendszerből. Az előző kormánynál a négyezer tartalékos volt a cél, most úgy néz ki, ezt nem nyolc és tizenkét év alatt vezetjük be, hanem ennél jóval rövidebb idő alatt szükséges a rendszert felállítani. E rendszer megszervezésével egyébként a jelenleg funkcionáló honvédség feladatrendszere is jelentősen átalakulhat, követelmény lesz például a külön rendelkezésre állás, ami sokat fog segíteni a békeidős és külszolgálati feladatok ellátásában. Ezért nekünk meg kell keresnünk azokat az embereket, akik az önkéntes tartalékos rendszerben az állománynak a zömét adhatják. Folytatva a fiatalokkal, konkrétan itt van előttünk a Katonasuli program, amelyhez több megyében a tartalékos szervezetek már bekapcsolódtak és napjainkra nagyon szép eredményeket értek el. Békés, Nógrád, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, valamint Pest megye egy-egy nagy iskolával lépett be a rendszerbe, amelynek több tagintézete is van és ezekben szeptembertől elkezdődik, illetve egyes helyeken folytatódik a katonai ismeretek oktatása. Itt az oktatásba elsősorban azokat a MATASZ tagokat vonjuk be, akik megfelelő iskolai végzettséggel, valamint oktatási tapasztalattal rendelkeznek.

A célokat, feladatokat figyelembe véve hogy tudná összefoglalni szervezetük fő koncepcióját?

Az elmúlt évek tapasztalatait, eredményeit elemezve a jövőben a Magyar Tartalékosok Szövetsége szervezetfejlesztési céljait korosztályokhoz, illetve funkciókhoz illesztetten kívánjuk realizálni. A prioritásokat honi vonatkozásban két korcsoportra fókuszálva látjuk célszerűnek megvalósítani, amely egy harmadik korcsoport tapasztalataira támaszkodva egészülhet ki. Egy nemzeti alapú megközelítés biztosíthat hazai és nemzetközi vonatkozásban is elvárt és kívánt eredményt. E koncepció lényege az alábbiakban foglalható össze: a tizennégy és tizennyolc éves korosztály az, amely érzelmileg, intellektuálisan leginkább nevelhető a hazaszeretetre, a nemzetünk iránti elkötelezettsége miatt a hazafias és honvédelmi nevelés hatékony befogadására. Ez az elkötelezettség nemcsak a nemzeti identitás hangoztatásában, de a tettrekészségük vonatkozásában egyaránt igazolható. Ezen korosztálynál szükséges megtalálnunk azt a motivációt, amely elősegíti kívánalmaik kielégítését szervezett foglalkoztatás keretében. Ezzel kifoghatjuk a szelet azon csoportok, szervezetek vitorlájából, amelyek az elmúlt években tőkét kovácsoltak a fiatalok e motivációjának kielégítetlenségéből. A hazaszeretet, a nemzetünkért való tettrekészség a magyar irodalom és a történelem tanóráin keresztül évszázadok óta beleivódik az ifjúság egy jelentős részének génjeibe, amiért áldozatot képesek vállalni. Ma, amikor már fél évezrede szövetséghez tartozás nélkül nem vagyunk képesek függetlenségünket megvédeni, szükséges e szándékot befolyásolni, kontrollálni és a hazafiasságot leginkább európai módon megközelítő politikai erő mellé állítani. Ezért a Magyar Tartalékosok Szövetsége az elmúlt két évszázad példáit követve felvállalná azon fiatalok befolyásolását, másként fogalmazva. nemzeti identitásuk kezelését, akik sajátos beállítottságuk révén tettlegesen támogatják a haza függetlenségének megőrzését, akár az EU, akár a globalizáció ellenében. Ez a feladatátvállalás nem lehetséges domináns politikai támogatás hiányában. Ma a fiatal közép-, és a felsőoktatásban tanulók egy részének befolyásolása, hazafias nevelésük, honvédelmi elkötelezettségük növelése sajátos motivációk kielégítésével lehetséges.

Milyen egyéb céljai vannak még a szövetségnek?

Ma a lakosság közel két százalékának tényleges igénye van a haditechnikai eszközök megismerésére, az egyenruha viselésére, a rendre, a szervezettségre, a harcmódok megismerésére, az ősök, a régmúlt századok katonái tevékenységének másolására, ami sajátos pszichikai igényekből ered. Ezen többségükben igen értelmes, nemzeti öntudattól átitatott fiatalok befolyásolása, a társadalmi elvárásoknak megfelelően csak úgy lehetséges, ha ezen igényeik domináns részét kielégítjük. Ennek úgy tudnánk eleget tenni, ha létrehoznánk egy olyan szervezeti elemet a Magyar Tartalékosok Szövetségén belül, amely – a középiskolai és főiskolai felkészítéssel parallel – az előbbi elvárásaiknak eleget tenne hétvégeken, illetve szabadidőben, a tavaszi, és a nyári szünet idején. Ez csekély erőforrás-felhasználással is megtörténhet. Ennek egyetlen lehetséges és költséghatékony megoldása lehetne, ha a Magyar Tartalékosok Szövetsége – valamely gyakorló, illetve lőtér közvetlen közelében hozzájutna egy olyan objektum használatához, amely hatékony kihasználása következtében például a hétvégéken, illetve oktatási szünetekben olyan elfoglaltságot nyújtana e tevékenység iránt elkötelezett, hajlandóságot, mutató fiataloknak, ahol levezethetnék ilyen irányú kielégítetlen igényüket. A kispuskalövészet, egy-egy járőrverseny, vagy túlélő foglalkozás, esetleg alaki kiképzés, technikai ismertek fejlesztése, hegyi képzés. Ezek mind olyan levezető tevékenységet jelentenének, amelyek egyben a honvédelmi képességek kialakítását is megalapozhatnának, ezzel legalábbis a mai törvényeink alapján potenciális tartalékossá előképezhetnénk, illetve hadifegyverekkel történő lövészet esetén már akár potenciális tartalékossá képezhetnénk az önkénteseket. Egyenruhával való folyamatos ellátásuk csak a szolgálatuk idejére, illetve önkéntes tartalékosi szolgálat esetén lenne ajánlott. Nem szükséges különösebb felmérés, de az ifjúságunk közel tizenöt százaléka elveti a sorkötelezettség eltörlését és szívesen részt vállalna katonai alapképzésben a nyári tanulmányok ideje alatt, négy-hat hét időtartamban. Ugyanakkor a jelenlegi társadalmi, globális ellentmondásból adódó feszültség domináns része egy célirányos oktató-nevelő munkával egy általuk is kívánt feszített ütemű, kihívást jelentő képzéssel levezethetővé válna, mint a történelemben már ez többször sikerrel és nemzeti érdekből releváns haszonnal járt.

Mi a helyzet az önkéntes tartalékos katonákkal?

Mindenképpen külön kell foglalkoznunk az önkéntes tartalékosokkal, akik meghatározott időre, a jelenlegi koncepciók alapján három-öt évre vállalnak szolgálatot. Ma, a 21. század második évtizedének kezdetén a katonai és a politikai vezetés egy része abban az illúzióban ringatja magát, és hiteti el másokkal is, hogy lesz kellő szolgálatot vállaló, négy, hatezer, vagy akár tízezer önkéntes is. Az előre látható három évben valószínűleg ez igaz lehet, addig, amíg még tizenkét százalékos a munkanélküliségi ráta. Azonban, a mai illuzionisták arról az apró tényről feledkeznek meg, hogy a kényszer-katonák nem tartalékosi szolgálatot, hanem elsősorban szerződéses, vagy hivatásos szolgálatot vállalnak. Azok, akiknek biztos munkahelyük van, azok többsége nem vállalja a munkahely elvesztésének rizikóját, mert ma nincs olyan szabad munkáltató, aki a minőségi munkaerőtől némi adóengedmény ellenében a profitjáról lemondana, de ez a jövőben is igaz lesz. Különösen, ha ez a munkáltató egy multinacionális cég vezetője, és ugye hány középméretű, illetve nagyobb vállalat van ma hazánkban, amelyek magyar állampolgár tulajdonában van? Nos, ebből adódik, hogy nem lehet 2004. évi felmérésre, illetve ma íróasztal mellet „elvi kutatásra" alapozott reális prognózist végezni.

Mi lehet a megoldás?

A mai civil-katona, másképpen fogalmazva: egyenruhás-állampolgár felkészítési koncepcióról az az összegzett vélemény, hogy 20–25 nap alatt nem lehet profivá válni, mivel a többéves gyakorlott szerződéses katona többsége sem lesz mindig valóban profi, csak annak mondott. Így a valós katonai feladatot annak kell végeznie, aki minden génjében, gondolatában katona, és begyakorlott, nem pedig amatőr módon egyenruha kedvelő, kedvtelő. Ezért a másodlagos feladatot – azaz honi békefeladatot, és kiegészítő tevékenységet –, valamint olyan speciális feladatot kell, a megfelelő biztosítás mellett ellátnia az önkéntes tartalékosnak, akinek a szakmai reagáló döntési képessége lehetővé teszi a feladat átgondolását a következményig, és nem az azonnali tudatos, határozott szabályozott, szakszerű, profi cselekvést. Ezért a szolgálatban lévő szerződéses és hivatásos állományt kell olyan felkészítésben részesíteni, akik mindig – a legjobb felszereléssel – profi módon cselekszenek a legkritikusabb helyzetben is. Ezen állomány békebeosztásának pótlására szükséges alkalmazni az önkéntes tartalékosokat, akik két-három vállalt időszakot követően megközelíthetik a profi katonai tevékenység szintjét. Ugyanakkor, ez a helyzetértékelési elem is jelzi azt, hogy az önkéntes tartalékosok alkalmazása igen nagy differenciáltságot követel majd meg. Ez jelentheti azt is, hogy a külszolgálatra csak azok vezényelhetők majd – természetesen nem egy belső őrzési, védelmi feladatra gondolok, hanem valóban kihívást, harci kihívást jelentő feladatra – akik valóban minden tekintetben felkészültek, és megcsapta őket a „harci hatás, akár a halálfélelem". Ez nem érhető el a folyamatos tréningeztetés nélkül, nem elegendő az időnkénti egyenruha felöltés, az évenkénti egyszeri lő-, illetve harcászati gyakorlás, ami különösen előre – száraz, optimális hőmérsékleti időre – tervezett, és lelkileg hónapokon keresztül készülhet a szerződtetett arra a néhány napra. A váratlan feladatra, a kiszámíthatatlanságra való reagálásnak itt is jelen kell lennie. A váltásos bevonultatás nemigen biztosítja a valós körülményekre történő felkészítés lehetőségét. Éppen ezért szükséges egy olyan szervezet működtetése, amely hosszabb távra előkészíti a szerződéskötésre az állampolgárokat, de nem a kényszer, megélhetési tartalékosokat, hanem akiknek az életük elemeként, kiegészítéseként jelenik meg a katonai szolgálat szükségessége, a harcos készenlét, a katonáskodás igénye. Azon hivatásos és szerződéses katonákat

Nem vitatva az ön által elmondottakat azért az is tény, hogy egy idő után elfárad a katona a rendszeres misszióba járástól.

Ez így igaz. Továbbá nem ajánlatos azon katonákra bízni azokat a komplementer feladatokat – képzés, előképzés, felkészítés bizonyos fázisai –, amelyek jelentős részét a civil szervezetek, vagy más olcsóbban funkcionáló szervezetek is elvégezhetnék. Ne a profi katonák végezzék el azt, ami nem feltétlenül katonai feladat, hanem annak előkészítése.

Mostanában hallani lehet az önkéntes készenléti tartalékos kifejezést is. Ez mit jelent pontosan?

Egy másik tartalékos kategória lehet az önkéntes készenléti tartalékos, ami számos katonai feladatot felvállalhat úgy, hogy még illetményt sem igényel. Egyet kér, legyen felkészítve a haza fegyveres védelmére állampolgári jogon az Alkotmány előírása, lehetősége szerint, mint például Szlovéniában. Ez az állománycsoport a munkáját megtartani szándékozó, de a hazájáért tenni akaró állampolgárok csoportja. Látunk ilyet más területen, illetve szektorban is. Ezek a fiatalok többségében negyven éven aluliak. Õk azok, akiknél az adrenalin kívánt szintre emelkedik, ha a hétvégét értelmes fizikai és szellemi kihívásokkal tölthetik el. Ez a csoport – akik nincsenek kevesen – számos olyan feladat ellátására lennének képesek, amellyel sok-sok millió forintot lehetne az állam számára megspórolni, amikor arról beszélünk, hogy befogadóképesség, terület, illetve objektumvédelem… Ezen állampolgárok önkéntes honvédelmi tevékenységét a kihívás, az erőpróba, a verseny, az egyenruhában való megjelenés motiválja.

Eddig a célokról és az elképzelésekről beszéltünk, de essen most szó magának a szövetségnek a jövőjéről is!

A szervezetvezetés szempontjából – a MATASZ elnökség mellett – az előző fő feladatok megoldásához és a nemzetközi rendszerhez igazítottan a tiszti és tiszthelyettesi tagozatok, mégpedig egyre nagyobb önállóság megjelenítésével kapnak szerepet a jövőben. A szervezeten belül pedig az elkövetkezőkben az alábbi tagozatok élveznek prioritást: Missziós Tagozat; Önkéntes Tartalékos Tagozat; Fizikai Felkészítés és Sport Tagozat; Hagyományőrző Tagozat; Katasztrófa-elhárítási Tagozat, Nemzetközi kapcsolatok Tagozata; Ifjúsági Tagozat; Toborzó Tagozat; Hadisír és Emlékhelyápoló Tagozat; Készenléti Tartalékosok Tagozata.

Milyen más feladatokat tűzött még ki célul a MATASZ elé?

Természetesen fel kell vállalnunk az önkéntes tartalékosok érdekvédelmét is. Egyebek mellett ha a tartalékosoknak lehetőségük lesz a nemzetközi szolgálatvállalásra, akkor az érdekvédelem kiegészül a családtámogatási feladatrendszerrel is, amit feltétlenül fel szeretnénk, illetve tagjaink részére fel kell vállalnunk. A feladatok közül sokkal foglalkozhatnék még, de egy dolog van, amiről külön szeretnék beszélni, és ez a PR tevékenységünk. Az idei árvíznél több mint százhúsz emberünk vett részt munkálatokban, elsősorban a Duna melletti részeken, de természetesen ott voltunk Felsőzsolcán is. Személyesen voltam ott a hagyományőrzőkkel ezen a településen és minden elismerés megilleti a fiatalokat, akik nagyon szépen helyt álltak. Õk voltak azok, akik az első felszólításra, már másnap jelentkeztek a mentési munkákra és segítettek a bajbajutottakon. Sajnos ez a részvétel éppen a PR munkánk hiánya miatt nem kapott nyilvánosságot és kellő publicitást.

Egy korábbi interjúban nagyon fontos tényezőként említette a nemzetközi kapcsolatokat. A szervezetnek jelenleg milyen nemzetközi kapcsolatai vannak?

Nagyon széleskörű és jelentős kapcsolatot alakítottunk ki a nemzetközi tartalékos szervezetekkel, többek között nemrégiben volt a 7. Német Tartalékos Konferencia Veszprémben, de nagyon ismertek a hagyományőrzőink a határainkon belül és kívül is. A hagyományőrzők Jásdi Balázs vezetésével nagyon sok helyen vettek már eddig is részt, a különböző nemzetközi rendezvényeken. A volt hadszíntereken, Németországban, Ausztriában, Romániában képviselték az ország tartalékosait. Jelentős külkapcsolatokkal rendelkezik a Missziós Tagozatunk, amit Széles Ernő dandártábornok vezet, aki egyben az ENSZ Tartalékos Missziós Európai Regionális Szervezetében képviseli szövetségünket. Komoly nemzetközi kapcsolat alakult még ki a Hadisír és Emlékhelyápoló Tagozat és más országok hasonló szervezetei között. Közösen igyekeznek feltárni azokat a ma még ismeretlen sírokat, amelyek a világháborúk során keletkeztek, és ezeket a továbbiakban méltó módon kívánják gondozni. Közel két évtizede lényeges szerepet vállalt fel hazánk a cseh, horvát, lengyel, német, magyar, osztrák, olasz, svájci, szlovák és szlovén tartalékosokat tömörítő Gamingi Kezdeményezés nemzetközi szervezetben, ahol 2010–11-ben a soros elnöki tisztét hazánk látja el, Irsay-Nagy Dénes tartalékos főhadnagy személyében. Az idei pinerolói találkozó hazánk számára különös jelentőséggel bírt, hiszen a résztvevő országok felhatalmazták szövetségünket az általam kezdeményezett, és javasolt „Európai Tartalékosok Szövetsége" létrehozása koncepciójának kidolgozására, illetve az őszi konferencián történő beterjesztésére. Az az elképzelés, amely az 1989-es Gamingi Kezdeményezés eddigi sikeres tevékenységére épül, olyan új mozgás- és erőteret teremthet az európai tartalékosok számára, amely egyrészt szélesebb alapot képezhet az európai állampolgárok biztonságának erősítésére, másrészt integrált megoldásokat kínálhat a meglévő és a jövőben várható biztonsági kihívások, veszélyek és fenyegetések kezelésére. Ugyanakkor, a kezdeményezés európai támogatása komoly kihívás elé állítja a Magyar Tartalékosok Szövetségét, amely a reá háruló feladatok végrehajtásában stratégiai partnerként számít a Honvédelmi Minisztériumra és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre is. Javaslatunk fő motiváló elemét képezi az a tény, hogy Magyarország tölti be 2011 első félévében az Európai Uniós soros elnöki tisztét.

Érdemes megemlíteni a szövetség bilaterális kapcsolatait is.

Igen, hiszen kétoldalú kapcsolataink is jól működnek. Tizennégy országgal ápolunk kiegyensúlyozott partneri kapcsolatokat. Ezek közül ki lehet emelni Ausztriát, Németországot, Olaszországot, de meg kell említeni azt is, hogy napjainkra nagyon jó kapcsolatunk alakult ki Szerbiával. A szerbek szeretnének minél előbb Európához csatlakozni és a Szerb Tartalékos Szövetséggel nagyon baráti együttműködés jött létre. Már ebben az évben két alkalommal találkoztunk és ők minden támogatást megadnak nekünk az európai szövetséggel kapcsolatos elképzeléseinkhez. Nem mellékes az sem, hogy őszintén és nyíltan tudtunk beszélni a problémákról és az elért eredményekről. Kérték, hogy szeretnének a megalakuló európai katonai közösségben rész venni és aktív szerepet vállalni, amelyhez támogatásunkra számíthatnak. Természetesen ezen kívül kapcsolatunk van még a horvátokkal, szlovákokkal, de nagyon jó a együttműködésünk többek között a svájciakkal is. Van viszont néhány olyan ország, ahol nagyon sok tartalékos szervezet van, és a kis szervezeteknek nincs meg az országos körű felhatalmazása, ezért ezekkel nagyon nehéz a kapcsolatok rendezése, az együttműködés. Ugyanakkor részt veszünk a CIOR – a NATO Tartalékos Tisztek Szövetségének – munkájában. Állandó képviselőnk Ujházy László őrnagy, aki minden konferencián és nagyobb rendezvényen részt vesz. Õ az, aki az első önkéntes szerződéses tartalékos volt és ennek a szervezetnek a munkájában tartalékosként részt vett. Tudom, hogy ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez erőforrások kellenek. Bízom benne, hogy a jelenlegi honvédelmi vezetés biztosítja az ehhez szükséges támogatást, mert a céljaink megegyeznek a honvédelmi tárca elképzeléseivel. Mi igyekszünk felvállalni azokat a feladatokat, amelyeket teljesíteni tudunk és átvehetők. A megítélésünk szerint ez az együttműködés nagyon fontos az ország honvédelemi céljainak a szolgálata érdekében.

Úgy tudom, hogy a szerbekkel kapcsolatosan volt egy, az ön személyét érintő feladat is.

Két héttel ezelőtt rész vettem Újvidéken a szerb tartalékosok ünnepségén, ahol a Szerb Tartalékos Katonai Elöljárók Szövetsége és a Magyar Tartalékosok Szövetségnek vezetése is tartott egy hivatalos találkozót. Ezen a találkozón került sor a két szervezet közötti együttműködés alapelveinek a tisztázására, a jövőbeni feladatok egyeztetésére. A tartalékosok ünnepségén a szövetségünk elnöksége döntésének a megfelelően az Emlékérem Arany Fokozatát adományoztam Dr. Milord Drobac tartalékos ezredesnek, a szervezet korábbi elnökének és Ezüst Fokozatát Szakállas Ottó tartalékos őrnagynak, a szövetség külügyekért felelős vezetőjének.De ha már említettük a tartalékosok ünnepét, akkor el kell mondanom azt is, hogy a közelmúltban két kollégámmal részt vettem Ingolstadtban a Német Tartalékosok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulóján. Erről az eseményről talán annyit szükséges megemlíteni, hogy csak a bajor szövetséget közel 300 küldött képviselte, a számos vendég között a miniszterelnök köszöntötte a tartalékosokat ünnepükön.

Fotó: a szerző és archív