Szöcske, Sztálin-orgona és interkontinentális rakétatartó

A megbeszélt időpont előtt érkezem, kísérőm, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) muzeológusa még úton van. A keceli Haditechnikai Park hosszú kerítése előtt felfestett parkolók most üresen állnak. „Általában hétköznap kevesen vannak, de hétvégén gyakran kevés a parkoló" – mondja az egyik biztonsági őr, miközben várakozom. Van időm beszélgetni és körbenézni is…

Persze nem ez itt az egyetlen érdekesség. A kerítésen belül hatalmas, szemre legalább harminc méter hosszú és közel három méter átmérőjű, rakéta alakú, mélyzöld színű fémdobozon akad meg az ember tekintete. A késő őszi napfénytől és a melegtől kísértetiesen pattog a fémlemez, ez azonban láthatóan csak engem zavar, az illesztések bordái közé megbújt verébcsaládot hidegen hagyja. Már megszokták a zajt. Õszintén megmondom: fogalmam sincs róla, hogy mi lehet ez a monstrum.

– Egy interkontinentálisrakéta-tároló konténere, amelyet a haditechnikai park néhány évvel ezelőtt ajándékba kapott az ukrán haderőtől – árulja el időközben megérkezett kísérőm, Süli Attila százados. A fiatal tiszt hivatalosan a haditechnikai park gyűjteményvezetője. S hogy miért nem tartózkodik folyamatosan Kecelen, arra a park furcsa, kettős státusza a magyarázat. Ahhoz azonban, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk az időben. Bár nem sokat, mindössze tizenkét évet.

A Haditechnikai Park létrehozásának gondolata 1996-ban merült fel. A budapesti Ladányi úton található haditechnikai gyűjteményt ugyanis ekkor kellett elköltöztetnie a fenntartó Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, mivel a terület a helyi önkormányzat tulajdonába került. Komoly dilemma volt, hogy a főleg első és második világháborús, valamint a Magyar Néphadsereg időszakából való haditechnikai eszközökből álló gyűjteményt hova helyezzék át.
Ekkor kereste meg a Honvédelmi Minisztérium vezetését Pintér József vállalkozó, s felajánlotta, hogy saját üzemének területén létrehozna egy haditechnikai parkot. Amelynek a teljes fenntartását is vállalta.

Az ajánlatot elfogadták, ám a kiállított technikai eszközök nem kerültek a vállalkozó tulajdonába, azokat továbbra is a HIM birtokában maradtak, a park pedig mint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum filiáléja, vagyis külső kiállítóhelye kezdte meg a működését. Azaz szükség volt egy gyűjteményvezetőre is, akinek leginkább csak a kiállított eszközök meglétének ellenőrzése jutott feladatul, így keceli jelenléte nem állandó.

A minisztérium és a vállalkozó közötti együttműködési megállapodást 1997. januárjában írták alá, s rövid időn belül megkezdődött az egykori Ladányi úti gyűjtemény átszállítása Kecelre. Ahogy a helyiek mondják: addig és azóta sem volt akkora katonai „csapatmozgás" az alföldi településen, mint abban az időben. Hatalmas katonai teherautók dübörögtek át a kisváros utcáin, egyik tréler a másik után jött. A szállítás azonban még így is csaknem egy évig tartott.

Süli Attilától megtudom: 2000-től újabb technikai eszközök kerültek a haditechnikai parkba, hiszen az akkoriban megszűnő alakulatok és laktanyák feleslegessé vált harc-, és gépjárműveinek egy részét ugyancsak Kecelre szállították. Így a gyűjtemény kiegészült a mai, illetve a közelmúlt Magyar Honvédségében rendszeresített technikai eszközökkel is.

Jelenleg a három hektáros kiállítási területen mintegy 650 fajta technikai eszközt tekinthetnek meg az érdeklődők – mégpedig a hét minden napján, hiszen a haditechnikai park hétfőtől vasárnapig nyitva tart. A fenntartó információi szerint tavaly több mint nyolcvanezer látogatót vonzott a szépen kiépített területen lévő kiállítás.

Miközben körbejárjuk a területet, kísérőm elárulja, hogy egy-egy eszköztípusból több is látható egymás mellett, így a kiállított eszközök száma jóval meghaladja az ezret. Az eszközök csoportosítása egyébként nem fegyvernemek szerint történik, hanem egymás mellé helyezték el a vontatott tüzérségi eszközöket – ez az úgynevezett „ágyús blokk"– , a lánctalpasokat és repülős eszközöket („repülős blokk"). De külön blokkban állnak például az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetében használt, I. világháborús hajóágyúk is.

– Természetesen ennek is megvan a maga logikája, hiszen a látogatók így könnyebben eligazodnak az eszközök között. Bár kétségtelen, szakmailag célszerűbb lenne, ha a fegyverrendszerek részeit egymás mellett állítanák ki. Például nem lenne messze egymástól a KUB légvédelmi rakéta rendszer indítóállványa és a hozzá tartozó lokátor – mondja Süli Attila, aki szerint még egy nagy probléma van a kiállított technikai eszközökkel. Nevezetesen: nincsen eléjük eligazító tábla helyezve. Enélkül a laikusok sajnos nem ismerik fel, hogy mit látnak, s még a szakemberek számára is nehéz az eszközök különböző módozatainak felismerése. Éppen ezért megkérték a fenntartót, hogy lehetősége szerint helyezzen ki ilyen táblákat. Ráadásul az sem volna baj, ha magyar mellett angol, esetleg német nyelvű feliratok is segítenék a külföldi látogatók eligazodását. A park vendégkönyve szerint ugyanis az elmúlt években már Európa valamennyi országából érkeztek vendégek Kecelre.

Természetesen van néhány különleges, illetve külföldről kapott technikai eszköz is a parkban – árulja el Süli Attila, majd sorra mutatja is a „látványosságokat". A kerítés mellett álló ukrán rakétatároló mellett a belga hadsereg ajándéka az a csendőrségi harcjármű, amely még a ’90-es évek közepén került a HIM birtokába, majd onnan Kecelre. Állítólag egy FUG-ot (felderítő úszó gépjármű) és egy PSZH-t (páncélozott szállító harcjármű) adtak érte cserébe. Ugyancsak külföldről, egészen pontosan Svédországból érkezett egy vadászgép, amelyet a Magyarországon egykoron rendszeresített teljes MiG-sorozat mellett helyeztek el.

A magyar hadseregben korábban rendszerben lévő különlegességek közül pedig meg kell említeni a magyar gyártmányú, Szöcske típusú terepjárót, a SCUD-B típusú tüzérségi rakétát, amely az első öbölháborúban szerzett magának „hírnevet". De ugyancsak a keceli haditechnikai parkban fedezhető fel az egyetlen még Magyarországon megtalálható BM–13-as sorozatvető, vagy ahogy mindenki ismeri a „Sztálin-orgona".

Sétánk végén a gyűjtemény vezetőjétől megtudom azt is, hogy a szabadtéri haditechnikai kiállítás mellett több, kapcsolódó tárlat is található a park területén. A makett, és az úgynevezett hidegfegyver – vagyis kardokat, bajonetteket, késeket bemutató – kiállítás mellett egy numizmatikai gyűjteményt is megtekinthetnek az érdeklődők a park úgynevezett beléptető épületében. Ezen kívül egy kézilőfegyver-történeti tárlat is várja a látogatókat, amelynek része Kádár János vadászfegyvereinek gyűjteménye. A tüzérség történetét bemutató tárlat pedig azért kerülhetett Kecelre, mert a haditechnikai park fenntartója, vagyis Pintér József mindig is kötődött ehhez a fegyvernemhez, sőt ő Magyarország első számú, tiszteletbeli tüzére.

Időközben egy család érkezik a parkba. A hatéves-forma kisfiú azonnal „megtámadja" a legközelebb álló T–34-es harckocsit. Az öccsénél alig néhány évvel idősebb kislány először fanyalog, néhány perc múlva viszont már ő is az egyik eszköztől a másikhoz fut, s szemléli az ágyúcsöveket, lánctalpakat. Szüleik mosolyognak: – Tudtuk, hogy érdemes lesz ide eljönni – mondja az apa, majd bocsánatot kér, előveszi fényképezőgépét és megörökíti a MiG–23-as vadászgép oldalán található „Sámán század" feliratot. Süli százados felvilágosítja: a kétüléses, 20-as oldalszámú gép a pápai vadászrepülő ezred kötelékébe tartozott. Miután kivonták a hadrendből, Kecelre került…

További képek:

Fotó: Szűcs László és archív