Húsz éves a menekültügyi intézményrendszer

Mik azok a fontos történelmi gócok az elmúlt húsz évre visszatekintve, melyek a menekültügyi intézményrendszer szempontjából figyelemreméltóak?

E kérdés elsősorban a menedékkérők összetétele szempontjából érdekes. Amikor 1989-ben ratifikáltuk a Genfi Egyezményt, még tipikusan határon túli, elsősorban erdélyi magyarok érkeztek Magyarországra. Ehhez képest hatalmas átalakulást jelentett a 2001-es terrortámadás utáni időszak, mikor inkább az afganisztáni, irkai menekültek kerültek előtérbe; jelenleg Afganisztán ezer fővel az első háromban található. Az intézményrendszernek nagy terhet jelentettek az NDK-s menekültek, illetve ne felejtsük el a két délszláv háborút, mikor tömeges beáramlás kezdődött meg hazánkba, hiszen földrajzilag Magyarország volt a legközelebb. Még azok is, akik továbbmentek Németország irányába, Magyarországon keresztül érkeztek az akkori Európai Unió területére, így tehát hazánk is volt olyan helyzetben, hogy negyvenezer embert kellett ellátnia. Nem árt viszont felidézni, hogy 1956-ban 200 ezer magyar hagyta el az országot, és ez volt az első olyan hullám Európába, ami később lerakta az áttelepítési rendszer alapjait. Magyarország szerepe egyrészt, mint kibocsátó ország is történelmi jelentőségű, másrészt pedig a délszláv válság idején, mint fogadó ország is fontos szereppel bírt.

A háborús övezetekből érkező menekültek mellett napjainkban már hallani globális, gazdasági problémák elől menekülő családokról, személyekről is. A Magyarországra érkezett migránsok esetében is beszélhetünk erről a jelenségről?

A klímamenekültek fogalmával kapcsolatban nagy viták dúlnak arról, hogy jogi szempontból mely kategóriába tartoznak. Magyarországon ritka ez az ok, inkább különböző megélhetési nehézségek adnak okot a menekülteknek hazájuk elhagyására. Ebben nagy mértékben szerepet játszik a recesszió, a gazdasági válság, a munkahelyek elvesztése, az alacsony életszínvonal. Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi rendszerben a menekültek 50 százaléka koszovói vagy szerb állampolgár és ők jellemzően a nehéz életkörülményeket jelölik meg menekülési okként. Azok esetében, akik esetleg üldöztetésre hivatkoznak, alacsonyabb szintű diszkriminációról (tehát nem államtípusú üldöztetésről) beszélünk – a nálunk menedéket kérők közel ötven százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A másik ötven százalék öt-tíz százaléka menekült státuszt, vagy más típusú védelmet kap. Ebben az esetben viszont már jellemző, hogy válságövezetből – mint Irakból, Afganisztánból vagy Szomáliából – érkeznek. A háborús övezetekből érkezők esetében a főszabály az, hogy védelmet biztosítunk a kérelmezőnek. Abban az esetben tagadjuk ezt meg, ha a kérelmezőről esetleg kiderül, hogy korábban bűncselekményt követett el, vagy félrevezette a hatóságokat.

Ezer körüli a létszám jelenleg a táborokban, gyakorlatilag ez a teljes kapacitás nyolcvan százalékát jelenti.

Említette, hogy a menekült státusz mellett létezik más típusú védelem. Melyek ezek?

2008-ban uniós irányelvből ültettük át ezeket a kategóriákat: a menekült úgymond klasszikus kategória, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás miatti üldözés, illetve faji, vallási, politikai, nemzetiségi okokra hivatkozva kapnak védelmet a kérelmezők. Az oltalmazott státusz kiegészítő védelem. Vannak olyan kategóriák, melyre a Genfi Egyezmény megalkotói nem gondoltak, ilyen például az a személy, aki például nemi alapú üldöztetés miatt hagyja el országát és női nemi csonkítás elől menekül el; vannak olyan országok, ahol ez nem fér bele a meghatározott társadalmi csoport kategóriájába – ebben az esetben oltalmazott státuszt adnak a kérelmezőnek. Az oltalmazottak közé tartozik az is, aki származási országába nem térhet vissza, mert ott kínzás vagy erőszak áldozata lenne, megalázó bánásmód érné, viszont fontos kiemelni, ezek ugyanolyan üldöztetésnek minősülnek, mint a menekültek esetében, csak nincsenek összefüggésben a genfi okokkal.

 A befogadó állomásokon hogyan, miben tudnak segíteni a menekülteknek?

A békéscsabai tábor szerepét tekintve az integráció minimális, ott az illetőt felkészítik arra, hogy mi vár rá: tájékoztatókat kap arról, milyen jogai és kötelezettségei vannak az eljárás során. Ez egy zárt tábor, ahol egészségügyi szűrésen esik át az ügyfél, valamint a különböző nyilvántartási rendszerben megvizsgálják, volt-e bármilyen bűnügyi előzménye, volt-e idegenrendészeti előzménye. Itt inkább kulturális eligazítás történik a szociális munkásokon keresztül. Ehhez képest Debrecenben fokozottabb a felelőssége a szociális munkásoknak, mert itt már hosszabb időt – hatvan napot – töltenek el az ügyfelek. Ha kérelmét elutasítják, és bírósági felülvizsgálattal él, akkor maradhat a táborban a kérelmező – hiszen a eljárás elhúzódhat akár egy évig is. Ezalatt elválik, hogy ki az, akinél integrációs szerepünk van. Ha valakinek elutasítjuk a kérelmét, akkor nem próbáljuk integrálni, hiszen nagy valószínűséggel el kell hagynia az országunkat, tekintettel arra, hogy bírósági pernyertességünk évek óta 96 százalék körül mozog, tehát ha a Bevándorlási Hivatal álláspontját a bíróság szinte mindig osztja. Idén mindösszesen öt esetben változtatta meg a döntésünket a bíróság (menekültként vagy oltalmazottként ismert el valakit). Továbbá a közel ezer jogorvoslat során csupán tizenöt olyan esetünk volt, amikor a bíróság új eljárásra utasította a menekültügyi hatóságot.

A szociális munkásoknak milyen feladataik vannak?

A szociális munkások feladata, hogy felkészítsék az ügyfeleket, elutasító döntés esetén a hazatérésre, pozitív döntés esetén az integrációban segítenek. Létezik egy külön pályázati projekt (Európai Visszatérési Alap), amelynek keretein belül a munkatársak ezzel foglalkoznak – szakmunkás felkészítéseket, festő, mázoló tanfolyamot indítanak. Az elmúlt évben például nagyon sikeres projekt volt a fodrász tanfolyam, ami azért jó, mert ha az elutasított menedékkérőknek vissza kell térni származási országukba (Szerbiában és Koszovóban már nincsenek háborús állapotok, tehát szinte száz százalékos arányban kell visszatérniük), akkor mégsem a nulláról fognak indulni.
Integráció szempontjából a leghangsúlyosabb szerepe Bicskének van, ahová csak az kerül, aki menekült, vagy oltalmazott státuszt kapott. A menekültügyi hatóság ez esetben megállapította, hogy őket üldözik, vagy súlyos sérelem fenyegeti őket hazatérésük esetén. Ezek stabil státuszok, a menekült státuszt csupán akkor vizsgáljuk felül, ha az illető félrevezette a hatóságot, esetleg hamis bizonyítékokat produkált stb. A menekült három év elteltével magyar állampolgárságért folyamodhat, melynek megszerzésével automatikusan megszűnik a státusz. A menekült státusz tehát nem hasonlít azon tartózkodási engedélyekhez, melyeket évente hosszabbítanak. Az oltalmazott státuszt legalább ötévente kötelező felülvizsgálni, ám jellemzően az elismerési okok, drasztikusan nem változnak meg a származási országban ennyi idő alatt.

A táborból kikerülvén milyen segítséget nyújtanak még a menekülteknek – segítenek például lakáshoz, munkához jutni?

Debrecen egy nyitott tábor, tehát ha valakinek van megfelelő anyagi fedezete, vagy az országban ismeretsége, barátai, rokoni kapcsolata, akkor részére létezik olyan lehetőség, mely során a hatóság engedélyezi a magánszállást. Ez azt jelenti, hogy az ismerős vagy családtag nyilatkozik arról, hogy befogadja a lakásába, és eltartja a menedékkérőt. Ez azonban nem jelent integrációt, és egyébként nem is nagyon jellemző, hiszen az ügyfelek nagy része szerény anyagi körülmények között érkezik Magyarországra. Ha esetleg mégis jólétben éltek származási országukban, általában a menekülés során elveszítik javaikat – de van természetesen arra is példa, hogy valaki kiköltözik és eltartja magát.

Az integráció kérdése Bicskén merül fel, ahol azonnal elkezdik a szociális munkások a külföldiek beilleszkedésének elősegítését; ingyen magyar nyelvoktatásban és kultúr-orientációs tréningben részesülnek (Budapesti helyszínen is), továbbá segítenek nekik albérletet és munkahelyet keresni. Legkésőbb egy év után a befogadó állomásról mindenképpen ki kell költözni, ezt az időt a lehető legintenzívebb felkészüléssel kell eltölteni: a magyar munkaerőpiacon való elhelyezkedés – például egy írástudatlan, negyven éves szomáliai nőnek komoly kihívást jelent.

Mennyire nehéz munkát, albérletet találni ma egy menekült számára Magyarországon?

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az a fajta idegenellenesség, amiről újságcikkekben olvasni, létezik. Jellemző, hogy mikor szociális munkásaink fekete bőrű menekülteket kísérnek el albérletet nézni, rájuk csapják az ajtót nem egy esetben. A munkáltatók is rendkívül elutasítóak.

Vannak ugyanakkor olyan pénzeszközök, melyeket kifejezetten erre a célra rendel a jogszabály, tehát nem kötelező az egy évet az állomáson eltölteni. Az ún. kiköltözési támogatás – ez 170 ezer forint körüli összeget jelent – elég arra, hogy kauciót és az első lakásbérleti díjat, esetleg a bútorzatot kifizessék. Ezen kívül van egy havi 30 ezer forint összegű támogatás is, amivel a magyar állam azokat segíti, akik nem tudnak megélni. Továbbá az albérlet költségeihez is hasonló összeggel járul hozzá a menekültügyi hatóság (háztartásonként). Gyermekeknek beiskolázási támogatást és tankönyvtámogatást is biztosít az állam, és persze létezik többféle térítés, például BKV-bérletre. Mindezek feltétele a magyar nyelv oktatáson való részvétel. Nyilván, ezek a támogatások arra szolgálnak, hogy segítsék azokat, akik integrálódni akarnak. Aki inkább külföldre távozik időközben bejelentés nélkül, annak viszont nem jár.

Ellenőrzik valahogy, hogy az adott személy eljár magyar nyelvoktatásra?

A nyelviskolában minden órán jelenléti ívet kell aláírni, ezt mi is ellenőrizzük. Ám a kurzus végén (ami 520 órát jelent) nem kötelező vizsgát tenni. Mint mondtam, ez egy lehetőség. Aki nem él vele, és például rokoni kapcsolatok segítségével be tud illeszkedni, megáll a saját lábán, akkor azzal elveszítjük a kapcsolatot. Például, ha egy afgán személyt a hosszú évek óta Magyarországon élő testvére alkalmaz, akkor ez a fajta integrációs vonal – állami közreműködés hiányában is – sikeres lehet.

Tehát egy idő után elengedik a kezüket.

Akik sikeresen integrálódtak, azokét igen, mivel ők már nem igénylik ezt a fajta visszacsatolást. A kapcsolattartás azokkal folytatódik, akinek támogatást ítélünk meg. Akiknek nem sikerül az integráció, azokról is tudunk, hiszen folyamatosan visszajárnak az ügyfélszolgálatra különböző problémákkal. Minden esetben megpróbálunk segíteni; például ha valaki hajléktalanná válik, felvesszük a kapcsolatot civil szervezetekkel, hajléktalanszállókkal.

A hajléktalanná válás jellemző a menekültek esetében?

Sajnos mostanában előfordul, korábban nem volt ilyen tapasztalatunk. Ebben sajnos közrejátszik az is, hogy sokszor külföldre utaznak, ahol túltartózkodnak vagy illegálisan vállalnak munkát. Svédországból visszaküldik az itt elismert szomáliai menekülteket, mert megszegik a tartózkodási szabályokat. Sajnálatos, hogy az integrációs segítséget és a rendelkezésre álló időt a külföldi tartózkodás miatt nem használják ki, Magyarországon emiatt nem boldogulnak – nyelvtudásuk nincs, és egyébként is nehéz munkát találni. Jelenleg ismereteink szerint néhány fő tartózkodik hajléktalanszállón.

Azt kell látni, hogy azzal, hogy menekültnek ismerjük el a kérelmezőt, ezáltal a magyar állampolgárral azonos jogokat és kötelezettségeket szerez – például kaphat munkanélküli segélyt is, ahogyan szociális ellátást, gyest, gyedet is. Az ügyfelek már itt tartózkodásuk elején kötnek egy ún. integrációs szerződést, továbbá részletesen megismerik lehetőségeiket: mire kötelesek és mire számíthatnak.

Visszatérve a hajléktalan problémára: sajnos magyar állampolgárok is kerülhetnek ilyen helyzetbe, ez a probléma nem válogat nemzetiség szerint. A menekültek részesülnek ugyan pozitív diszkriminációban: ilyen a befogadó állomáson való térítés nélküli egy éves elhelyezés, mely alatt munkát, albérletet, szállást találhatnak és a különféle támogatások. A magyar állam segítségnyújtó képessége azonban nyilván korlátozott és gyakorlatilag csak azoknak van esélye a beilleszkedésre, akik maguk is törekszenek erre.

Az európai gyakorlatban sok helyen nem divat a hosszú ideig tartó intézményi ellátás, mert hospitalizációt, egyfajta intézményfüggőséget is okozhat, néhány országban azonnal kiköltöztetik a menekülteket önkormányzati bérlakásokba.