Méltó választ adtak az önkényre

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem, írta Bibó István Széchényi-díjas jogász, egykori miniszter. 1956. október 23-án Magyarországon megszűnt a félelem. Az addigi elnyomás ugyanis elementáris erővel feszítette szét a rendszert, az emberek szabadságvágya utat tört és félelem nélkül indultak el az úton, hogy végre anélkül élhessenek” – fogalmazott Gion Gábor. A szakpolitikus felidézte: 1956 őszére a magyar nép már nem tűrhette tovább a nehéz, szenvedéssel teli évek igazságtalanságát, a kiszolgáltatottságot, a diktatúrát, a szovjet katonai megszállást.

„Mindennaposak voltak a koncepciós perek, az ÁVH teljhatalommal tört pálcát életek felett. A kommunista diktatúra erőszakos államosításai, a földek elvétele ezerszámra tett tönkre családokat” – mondta. Gion Gábor felidézte: az 1956-os forradalom közvetlen előzménye volt a júniusi poznańi munkásfelkelés, és a Rajk-per során elítélt, 1949-ben kivégzett Rajk László, korábbi bel-, majd külügyminiszter és vele együtt kivégzett Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András politikusok október 6-i budapesti újratemetésén „már érzékelhető volt a feszültség”. 1956 október 23-án estére a Magyar Népköztársaság államrendje összeomlott, a néphadsereg és a rendőrség felbomlott, az uralkodó párt megszűnt. Az államtitkár úgy fogalmazott, hogy az 1956-os események reményt adtak a magyar nép számára, amely hosszú éveken át nem élhetett öntudatos nemzetként és nem gyakorolhatta szabadságjogait.

„Az eufória napja volt október 23-a. Meg a remény napja. A lelkesedés, a hit és a változás napja. Amikor nem voltak kérdőjelek, csak felkiáltás és állítások léteztek. Kétely sem volt, csak harcos elszántság. Haragból bőven jutott, de nem öncélú haragból. Lehűtötte az indulatot a kristálytiszta vágy, a tenni akarás józan, logikus vágya. És volt akarat. Közös akarat, ez tette naggyá 1956 forradalmát. A feladat adott: a végsőkig ragaszkodni szabadságunkhoz, nemzeti függetlenségünkhöz, a demokráciához. Csakis e három pillér tarthatja meg Magyarországot!” – hangsúlyozta Gion Gábor.

Az ünnepség határozatok és parancsok – köztük az előző heti tábornoki kinevezések és előléptetések – ismertetésével folytatódott. Kajári Ferenc altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese és Gion Gábor oklevelet, elismeréseket adott át. A nemzeti ünnep alkalmából Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter elismerő oklevelet, a Honvéd Vezérkar főnöke pedig emléktárgyat adományozott több honvédhallgatónak.

A rendezvényen levetítették a Zrínyi Kft. Katonai Filmstúdió az 1956-os forradalom és szabadságharcról készített rövidfilmjét. Frech Zoltán, a Honvéd Férfikar szólistája Tamási Áron, Kossuth-díjas író Magyar fohász című, 1956. október 26-án, a Magyar Rádióban felolvasott írását adta elő. A műsort a Magyar Nemzeti Táncegyüttes ünnepi fellépése zárta.

Az eseményt követően Kajári Ferenc altábornagy pohárköszöntőjében arról beszélt, hogy a Magyar Honvédség olyan modern, innovatív és fejlett haderőt kiépítésén fáradozik, amely megfelel a 21. század követelményeinek, ugyanakkor a folyamat során „támaszkodni kell a múltra.”

Az ünnepségen – mások mellett – részt vett dr. Porkoláb Imre dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium védelmi innovációért felelős miniszteri biztosa, dr. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Köztársasági Elnöki Hivatal Honvédelmi Igazgatóságának igazgatója, dr. Czermann János, a Honvédelmi Minisztérium stratégiáért és humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára, dr. Klacsmann Dávid, a Honvédelmi Minisztérium védelmi iparért és védelmi beszerzésekért felelős helyettes államtitkára, Totha Péter Joel, vezető tábori főrabbi és Kulcsár Gábor, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. ügyvezetője is.