Óvszert a sivatagba!

Az SAS

Eredetileg Dudley Clarke alezredes ötlete volt 1941-ben, hogy létrehozzanak egy speciális egységet az ellenség elleni villámtámadások végrehajtásához. Sir Winston Churchillnek olyannyira tetszett az ötlet, hogy hamar engedélyt is adott az egység felállítására. 1940 végére az ún 2. kommandó minden egyes tagja részt vett az ejtőernyős kiképzésen, majd az egységet elnevezték SAS zászlóaljnak. Legelső bevetésük 1941 februárjában volt, mikor Olaszországban, a Tragino folyón egy római kori vízvezetéket támadott meg a SAS X. százada. Azonban a csapat akkor még nem bizonyult kellőképpen hatékonynak.

Mindeközben David Stirling főhadnagy egy szerencsétlen kényszerpihenő alatt (egy ejtőernyős ugrás után kórházba került) rájött arra, hogy az ejtőernyősök az ellenség frontvonala mögé bekerülve egészen komoly hadműveleteket képesek végrehajtani. Ellátogatott hát a közel-keleti főparancsnokságra, és Neil Ritchie vezérőrnaggyal megosztotta elképzelését. Sir Claude Auchinleck tábornokhoz is eljutott a főhadnagy ötlete, aki Stirlinget előléptette, és megbízta egy 66 főből álló új egység kialakításával. Ez volt a SAS L. különítménye. Az alakulat célja a német utánpótlási vonalak elpusztítása volt, melyet leggyakrabban robbantásos szabotázzsal valósították meg. Az akkori SAS 4-5 fős csoportokkal működött.

Stirling 1943-ban német fogságba esett (és bár Hitler azt a parancsot adta, hogy minden különleges egységbe tartozó katonát végezzenek ki, ő mégis túlélte a háborút); a Colditz börtönkastélyba került. 1990 elején lovaggá ütötték. 74 évesen hunyt el 1991-ben.

Az SAS egységek Ománban, Malajziában, Borneóban és Vietnamban is teljesítették szolgálatukat is, valamint a ’70-es évektől 1987-ig folyamatosan jelen voltak Észak-Írországban is.

Egyik leghíresebb bevetésük 1980 májusára tehető, mikor terroristák szállták meg a londoni iráni nagykövetséget, majd 26 túszt ejtettek. Egy nyolctagú SAS egység az épület tetejéről ereszkedett le, egy másik csapat a szomszédos épületek erkélyéről mászott át, míg egy harmadik egy lyukat robbantott a falba és azon keresztül sikerült behatolniuk az épületbe. A tűzharcban egy kivételével minden terrorista meghalt.

Az Öböl Háborúban az SAS feladata az iraki hátországban végzett felderítés és a Scud rakéták megkeresése volt. Az Izraelre tüzelő rakétákat 8 nap alatt sikerült megsemmisíteniük. Az egyik bevetés azonban nem sikerült, amikor az Andy McNab őrmester által vezetett nyolctagú “Bravo Kettő Nulla" kódnevű SAS egység január 22-én eltévedt a sivatagban. Szíria felé kezdtek menekülni, így 160 km-t gyalog tettek meg a nappali hőségben és az éjszakai hidegben. Egyetlen brit katonának sikerült átjutni a határon, hármat azonban az út során megöltek, négyet pedig elfogtak és megkínoztak az irakiak, ők csak a háború után szabadultak ki.

Egy másik „sikersztori" egy 1987-es börtönlázadás esetéről szól, mikor a SAS úgy mentett ki egy börtönőrt, hogy nem használhatott lőfegyvereket. A csupán gumibotokkal, könnygáz- és villanógránáttal felfegyverkezett antiterrorista egység így is kiszabadította a túszul ejtett őrt. Igaz, az egységre enyhén rossz fényt vetett az a 2001-ben felröppent skót lapokban megjelent hír, amely szerint Oszama bin Laden terrorista vezér gerilláit egykor a SAS képezte ki Skóciában és Anglia északi részén. Ken Connor, az SAS egykori tagja a Sunday Mail című lapnak akkor elmondta, hogy ő maga szervezte meg a kiképzőtáborokat a mudzsahedin gerillák számára a Nagy-Britannia északi részén lévő hegységekben 1983-ban, akkor, amikor az Egyesült Államok és Nagy-Britannia aktív támogatást nyújtott Afganisztánnak a Szovjetunió elleni harcában. Az egyik tábor a skóciai Dumfries grófságban lévő Criffel körzetében, a másik a skót felföldön lévő Applecross-félszigeten, egy harmadik az észak-angliai hegyekben volt. “A mudzsahedin harcosok már megérkezésükkor jól képzett katonák voltak, teljes mértékben elkötelezettek ügyük mellett. Egyetlen területen voltak járatlanok, a harcok megtervezésében, mi ebben segítettük őket folyamatosan" – nyilatkozta Connor.
Elmondta, hogy a brit tisztek biztosítottak számukra helikopter-kiképzést is, megtanították őket arra, miként támadhatnak meg légi támaszpontokat.
“A kiképzés legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy egy szervezetlen tömegből harcoló egységekké alakítottuk át őket" – mondta az SAS egykori tagja.

Kiképzés

Az SAS-nél nagy hangsúlyt fektettek a sivatagi tájékozódásra, a fegyvertípusok megismerésére, az éjszakai mozgásra és a fizikai állóképesség növelésére. Az ejtőernyős földet érés gyakorlása eleinte úgy történt, hogy az egység katonái mozgó tehergépkocsikról ugráltak le háttal…

A kiképzés előtti utolsó nagy próbatétel az ún. „Hűsítő Tánc". Ez egy 60 kilométeres tájékozódási gyakorlatot jelent, melyet 20 óra alatt kell megtenni a Brecon Beacons legmagasabb pontjain. Akinek ez sikerül, megkezdheti a 14 hetes SAS alapismereti kiképzést. A jelentkezők közül átlag minden ötödik katona jut el idáig…

A kiképzés záró fázisában a „tanoncok" a túlélést gyakorolják, majd végezetül azt tesztelik, mennyire képesek ellenállni egy akár 24 órán át tartó kihallgatáson. Ezek után kezdődik a 30-40 napos a távol-keleti dzsungelkiképzés. Természetesen nem kell mondanunk, étkeztetés nincs, ez is a túlélés része: azt eszed, amit találsz.

Ha itt még nem dőlnek ki a katonák, akkor jöhet a négyhetes ejtőernyős kiképzés; nyolc ugrást kell összesen teljesíteni, ebből egy éjszakait. Ezek után tűzheti fel magára a hallgató a „Sabre" szárnyakat, és ezzel az SAS elismert tagjává válik.

SAS jelvény

Az SAS fegyverei

A terroristaelhárító bevetésekben az SAS számos eszközt használ. A korábban rendszeresen használt Ingram géppisztolyt a Heckler & Koch MP5 váltotta fel. Közelharcban általában a Remington 870 és az SPAS sörétes puskát alkalmazzák. A mesterlövészek általában az Accuracy International 7,62 mm-es L96A1 nagy pontosságú, precíziós mesterlövészpuskával dolgoznak. Minden SAS-katona rendelkezik egy-egy pisztollyal is, vagy Sig Sauer típusú gyártmánnyal, vagy Browning HP-vel. A legkülönösebb eszköz minden bizonnyal a Harvey Wall Banger elnevezésű falbontó.Természetesen a fegyverek mellett van a katonák tarsolyában repesz-, vakító- és könnygázgránát is.

Túlélési kézikönyvek

Steve Crawford – SAS enciklopédia

Napjainkban több kötetet is találunk a könyvesboltok polcain, amely a titokzatos SAS egységekről értekezik. Az SAS enciklopédia című kötet az alakulat minden csatáját, hadjáratait, fegyvereit és felszerelését mutatja be, ismerteti a kiképzési módszereket, az SAS harcászatát, valamint az összes olyan hadműveletet, amelyben az SAS katonái napjainkig részt vettek. A könyvben több száz fekete-fehér és színes fénykép található, melyek többségét maguk a katonák készítették a hadműveletek során. Konkrét történeteket is találunk a műben, nem utolsó sorban pedig valódi térképek mutatják meg pontosan, hol történtek az alakulat életének legjelentősebb eseményei.

Az enciklopédiából többek között azt is megtudhatjuk, hogyan jött létre az SAS Észak-Afrika sivatagában a II. világháborúban, mi történt Nyugat-Európában a normandiai partraszállás után, hogyan harcolt Malajzia és Borneó dzsungeljeiben az 1950-es, 1960-as években, hogyan működtek katonái az ellenséges vonalak mögött a falklandi háborúban, és hogyan vette fel a harcot az észak-írországi terrorizmus ellen. A könyv napjaink történelméből is megemlít néhány fontos időpontot és eseményt, például a fentebb is említett 1991-es Öböl-háborút, melynek során az SAS-t a Scud rakéták felderítésével bízták meg.

John „Lofty" Wiseman – SAS túlélési kézikönyv

A SAS túlélési kézikönyv mellőz minden történelmi adatot, eseményt és leírást. A könyv ugyanis nekünk, földi halandóknak, kalandvágyó túrakedvelőknek szól. John „Lofty" Wiseman 26 évig szolgált a brit különleges Légi Szolgálatnál, a Special Air Service-nél. A könyv – amely világsikert aratott – a leghíresebb harci elitalakulatnál alkalmazott kiképzési technikákon alapul. A könyv segítséget nyújt abban, hogyan maradhatunk életben a dzsungelben , sarkkörön, a sivatagban és a hegyekben, a szárazföldön vagy a vízen; segítséget nyújt sima túrázóknak, hegymászóknak, vitorlázóknak vagy bármilyen szabadtéri sport szerelmesének egyaránt. A majdnem 600 oldalas könyvben az író felhívja a figyelmet, hogy a leírt technikák olyan szorongató helyzetekben használatosak, amelyben az egyének biztonsága veszélyben van.

A túlélés alapfeltételei közé tartozik elsősorban a jó felszerelés, a tudás és az élni akarás, azaz, hogy sose adjuk fel. A túlélés egyik alapkövetelménye, hogy jól felkészüljünk, információt gyűjtsünk, tervezzünk és a felszereléseket – túlélőcsomag, túlélőtáska, kések, stb. – beszerezzük. Minden lehetséges helyzetre kitér Wiseman, így többek között arra az esetre is, ha vízre lenne szükségünk. A „víz nyerése állatokból" című fejezetben például megtudhatjuk, hogy az állatok látószerve vizet tartalmaz, amelyet a szem kiszívásával vonhatunk ki. Nem kell azért megijedni, természetesen növényekből is nyerhetünk vizet, a technikáról és a növények típusairól pedig színes ábrák tucatjaival segít minket a kézikönyv. A víz témakörében egyébként fontos, hogy egy-egy ilyen túra alkalmával mindig legyen nálunk óvszer, ugyanis 1 liter víz tárolására alkalmas. Pontos stratégiai megoldásokat kapunk különböző katasztrófahelyzetek kezelésére, így autóbalesethez, légikatasztrófához, az éghajlat- és terepviszonyokhoz is kapunk útmutatót.

Külön fejezet számol be az élelemről, mérgező fákról, gombákról, sivatagi növényekről, halászatról, vadászatról, vagy zsákmányunk különböző elkészítéséről, és az emlősök levadászása fejezetben megtudjuk, a nyúl veszélyes, mert húsa nélkülözi az ember számára alapvető zsírt és vitamint (a Hudson Bay Company feljegyzett olyan eseteket, mikor vadászok annak ellenére éhen haltak, úgy, hogy közben étrendjük bőséges, könnyen megszerezhető nyúlhúsból állt). Természetesen Wiseman kitér a táborozások legkülönbözőbb lehetőségeire is, így arra, hogy hogyan készítsünk kőből, akár gyökerekből, trópusi növényekből sátrat.

Izgalmas fejezetben tanulhatunk arról, hogyan is igazodjunk el térképünkön, vagy, ha az nincs, a csillagokból. A vaskos és nehéz könyv olyan merész esetekre is ad tanácsot, mit tegyünk például vulkánkitörés vagy cunami esetén. Aki kiolvassa, mi több, megtanulja a SAS túlélési kézikönyvben leírtakat, azt biztos, hogy nem érhet meglepetés sem vadonban, sem a sivatagban, vagy akár a Himaláján.