Potsdam alapjaiban változtatta meg a világot

1939. szeptember 1-én Lengyelország lerohanásával kitört a II. világháború. A hat évig húzódó pusztítás az európai és távol-keleti frontokon eltérő időben ért véget. Míg Európában Németország kapitulációjával, május 8-án véget ért a második nagy világégés, a távol-keleti frontokon csupán szeptember 2-án, Japán kapitulációjával ért véget az addigra jóformán céltalanná váló öldöklés. A két időpont között 1945. július 17-én Potsdamban gyűltek össze a nagyhatalmak, hogy a világ további sorsáról egyeztessenek. A potsdami konferencia egyébként a harmadik volt a szövetséges hatalmak a világ országainak további sorsát befolyásoló tárgyalások sorában. A végső megbeszélést korábban megelőzte a teheráni és a jaltai konferencia. Mindezek azonban nem függetlenek egymástól.

Felszámolt katonai alakulatok

A megbeszélések legfontosabb témája Németország helyzetének rendezése volt. A felek véglegesítették a III. Birodalom teljes megszállását. Emellett rögzítették annak politikai és gazdasági céljait. Utóbbi körébe tartozott a német hadiipar felszámolása, valamint ellenőrzése. A politikai célok között kiemelkedett a nácizmus teljes kiirtása. A konferencián szintén döntöttek a militarizmus felszámolásáról. E körben rögzítették, hogy az SS-t, az SA-t és a Gestapot fel kell számolni. E három szervezet a náci Németország három, a háborús és emberiesség elleni bűnökben leginkább érintett testülete volt. a Gestapot, a hírhedt titkosrendőrséget még 1933-ban hozták létre, mint a Porosz titkosrendőrség egy alakulatát. Legismertebb vezetője Heinrich Himmler volt, aki 1935-ben került a szervezet élére és a felső vezetését SS-tisztekkel töltötte fel. Fő feladata a kommunisták, zsidók, partizánok és egyéb nem kívánatos személyek összegyűjtése volt. Az összeomláskor számos vezetője öngyilkos lett.

Az SA (rohamosztag) a Német Nemzetiszocialista Párt paramilitáris alakulata volt, és fontos szerepet játszott Adolf Hitler hatalomra jutásában. Ugyanakkor az úgynevezett hosszú kések éjszakáján a Führer a vezetőit letartóztatta és agyonlövette. Az alakulat katonáit pedig a weimari hadseregbe osztotta be. A harmadik feloszlatott alakulat, az SS (Védelmi Század) szintén a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt egy katonai-védelmi testülete volt. Az SS-t 1925-ben hozták létre, körzetenként tíz taggal és egy vezetővel. A kiválasztás igen komoly volt: csak büntetlen előéletű, egészséges emberek lehettek tagjai, akik ráadásul három generációra visszamenőleg igazolni tudták német származásukat. Az SS vezette az SA vezetőivel való leszámolást. Az SS 1934-ben vált a párt hivatalos fegyveres szervezetévé. Miután Adolf Hitler 1935-ben bejelentette, hogy Németországot nem köti a versailles-i béke, újraindították a sorozást és megkezdték az SS-VT (különleges feladatokkal megbízott egységek) alakulatok felállítását. Ezek a csapatok voltak azok, melyek kiemelkedő szerepet vállaltak az Anschlussban, Ausztria bekebelezésében.

Kitelepítések és jóvátétel

A konferencián az egyik legvitatottabb pont a háborús jóvátétel kérdése volt. Németország sosem lépett amerikai földre, nem szállták meg, ezért az USA küldöttsége különösebben nem is tarthatott igényt anyagi ellentételezésre. Ugyanakkor a konferencián azzal vádolták az USA-t, hogy a háború utolsó szakaszában a szovjet megszállási zónához tartozó övezeteket is elfoglalt, s onnan ipari berendezéseket, valamint mintegy húszezer tehervagont is magukkal vittek. A jóvátétel körül már csak azért is komoly vita bontakozott ki, mert a nyugati megszállási zónában voltak Németország legfejlettebb, leginkább iparosodott részei, míg a szovjet zónához az a kelet-német terület tartozott, melyet leginkább érintett a háború pusztítása, s jóformán a földdel tettek egyenlővé. Az amerikai küldöttség egyébként a tárgyalások során mindvégig ahhoz ragaszkodott, hogy a szövetségesek a hozzájuk tartozó, az általuk megszállt övezetekből hajtsák be a jóvátételt. Így végül az a döntés született, hogy a nyugati igényeket az általuk megszállt övezetekből és különböző német befektetésekből egyenlítik ki. A Szovjetunió pedig szintén a megszállt övezetekből számíthatott háborús kárpótlásra, igaz ehhez – részben – hozzájárultak a nyugati megszállás alatt lévő területekről elhurcolt ipari berendezések is.

A megbeszéléseken a Németországot érintő kérdések mellett szó esett más európai országok, a csatlósállamok további sorsáról is. Így például a zárónyilatkozat egy pontja arról rendelkezett, hogy a Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban élő németeket át kell telepíteni Németországba. A kitelepített németeket pedig egyenletesen kell elosztani a megszállási övezetekben. A konferencián szóba került Berlin státusza is. A város esetében négyhatalmi kormányzásban állapodtak meg, tiszteletben tartva, hogy Berlin a szovjet megszállási zónába esett. Königsberg (Kalinyingrád) is a potsdami konferenciát követően került a Szovjetunióhoz. A potsdami konferencia három résztvevője arról is döntött, hogy felállítanak egy Szövetséges Ellenőrzési Tanácsot. Ez volt hivatott ellenőrizni a konferencia jegyzőkönyvében foglaltak betartását.

Még egy testületet felállítottak Potsdamban. Ez pedig az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió, Franciaország és Kína Külügyminisztereinek Tanácsa volt. a testület fő célja az volt, hogy előkészítse a Bulgáriával, Finnországgal, Magyarországgal, Olaszországgal és Romániával kötendő békeszerződéseket. Mivel a konferencia idején a távol-keleti fronton még javában zajlott a háború, a megbeszéléseken rögzítették a Szovjetunió részvételét a Japán elleni küzdelemben. A konferencia egészen augusztus másodikáig tartott. Nem sokkal a vége előtt július 26-án Nagy-Britannia, az USA és Kína felszólította Japánt a fegyverletételre. Az USA és angol tárgyalódelegációk vezetői ekkor már értesültek a sikeres atombomba-kísérletekről és egyetértettek abban, hogy ha az ország elutasítja a felhívást, akkor bevetik azt. Az eredmény ismert: először Hirosimára, majd Nagaszakira dobtak atombombát az amerikaiak.