Tíz olimpia, amely nem csak a sportról szólt

Berlint 1912-ben jelölték meg hivatalosan a hatodik újkori olimpia helyszínének; igaz, a német főváros első körben nem óhajtott pályázni, azonban 1911-ben − miután kiderült, hogy Cleveland, Alexandria és Budapest is versenybe száll − sürgősséggel nyújtotta be igényét a rendezés jogára. Mivel pályázatát az újkori olimpiai játékok megteremtője, Coubertin báró is támogatta, nem is volt kérdés, hogy 1916-ban a német fővárosban találkoznak a sportolók. A történelem azonban közbeszólt, az 1914 nyarán kitört Nagy Háború miatt ugyanis elmaradt az 1916-os olimpia. A sportolók többsége a frontokon harcolt, sok nagynevű versenyző is elesett a csatákban. Pedig Berlin nagyon készült az olimpiára, számos sportlétesítmény épült, amelyek közül többet személyesen II. Vilmos császár avatott fel. Sőt, a berlini játékokon mutatták volna be először az olimpia új szimbólumát, az öt karikát.

1920 − Antwerpen

Kevesen tudják, hogy az 1920-as, antwerpeni olimpia eredeti helyszíne Budapest lett volna, a magyar főváros rendezési jogát azonban a háborús vereség miatt elvették. Magyarország – pontosabban az Osztrák−Magyar Monarchia – 1914 júniusában nagy eséllyel pályázott az 1920-as olimpia megrendezésére. A magyar pályázatot 21-en támogatták, míg Antwerpen összesen csak 7 szavazatot kapott. Aztán sajnos eldördült a végzetes lövés Szarajevóban. A háború ideje alatt a Magyar Olimpiai Bizottság éveken keresztül bízott abban, hogy a budapesti nyári játékokat meg lehet szervezni, a történelem azonban másként alakult: a háborút vesztesként záró Magyarországtól politikai döntés vette el a rendezés jogát, ami a másik pályázóra, Antwerpenre szállt. „Mellékbüntetésként" még azt is megtiltották, hogy a magyarok sportolókkal vegyenek részt az olimpiai játékokon – hasonlóan a háború többi vesztes országához. Az antwerpeni olimpia érdekessége, hogy itt hangzott el először sportolói eskü, és itt húzták fel először az ötkarikás zászlót, ami az öt kontinens sportolóinak összefogását szimbolizálja.

1936 − Berlin

Amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1931-es, barcelonai ülésén eldöntötte, hogy 1936-ban Berlin rendezheti meg a versenyeket, még nem lehetett sejteni, hogy a tizenegyedik újkori játékok inkább szól majd a propagandáról, semmint a sportról. A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutásakor felmerült annak a lehetősége is, hogy a rendezés jogát elveszik a német fővárostól, ám Hitler meggyőzte Coubertin bárót, így a 49 nemzet közel négyezer sportolója elutazhatott Berlinbe. Érdekesség, hogy ezen az olimpián érkezett először olimpiai láng − a fáklyát, mint azóta is minden alkalommal, az ősi Olimpiában, a nap segítségével gyújtották meg, majd több mint háromezer futó egymást váltva vitte a megnyitóünnepség helyszínére, ahol egészen a versenyek végéig égett. Nyolcvan év távlatából már kijelenthető, hogy a berlini olimpia nem a sporteredményekről vált híressé, hanem arról, hogy Hitler, illetve a náci állam propagandagépezete felhasználta ideológiája népszerűsítésére. Ennek érdekében a németek még a nem árja versenyzőiket is engedték rajthoz állni. Sőt, volt olyan zsidó származású vívójuk, Helene Mayer, akit amerikai száműzetésből hívtak vissza az olimpiai idejére. Különleges módszerrel győzték meg a sportolónőt: megüzenték neki, hogy veszélybe kerül a családja, ha nem „szeretne" német színekben indulni az olimpián.

Ahogy az első világháborúban az 1916-os berlini, úgy a második világégés ideje alatt az 1940-es helsinki és az 1944-es londoni olimpia maradt el a háború és a harci cselekmények következtében. Érdekesség, hogy az 1940-es játékokat eredetileg Tokió rendezhette volna meg, ám a várostól az 1937-ben kitört japán−kínai háború miatt elvették a rendezés jogát és átadták Helsinkinek, ahol azonban − a második világháború kitörésének következtében − ugyancsak elmaradt a verseny. Hasonlóan járt London is, ahol 1944-ben rendeztek volna olimpiát. A sport helyett azonban ebben az évben is az öldöklésé volt a főszerep a világban. A brit főváros végül 1948-ban rendezhetett olimpiát, Helsinki pedig 1952-ben.

1956 − Melbourne

Az 1956-os melbourne-i olimpia nekünk, magyaroknak elsősorban a szovjetekkel vívott vízilabdadöntő miatt vált emlékezetessé. A meccset egy hónappal a magyar forradalom leverése után, december 6-án játszotta egymással a két csapat, és az nem a sportról, hanem az elszabadult indulatokról szólt − a medencében és a nézőtéren egyaránt. Néhány perccel a mérkőzés vége előtt − amikor a magyarok 4-0-ra vezettek, így már biztos volt a győzelem − Valentyin Prokopov, a szovjet center elvesztette a fejét. A játékosra Bolvári Antal vigyázott az egész mérkőzésen, és minden akcióját megakadályozta. Emiatti elkeseredettségében Prokopov könyökkel teljes erejű víz alatti ütést mért ellenfelére, ám az épp mögé érkező Zádor Ervin arcát találta el, akinek a bőre felrepedt a szeme alatt. Vére nemsokára vörösre festette a medence vizét. A vérző játékost azonnal lecserélték, ám amikor elvonult a tribün előtt, a szurkolók között elszabadultak az indulatok és egymásnak estek. Mivel a mérkőzést nem lehetett befejezni, azt a bíró az aktuális állásnál lefújta. A győzelmet így a magyarok szerezték meg, a meccs pedig „vérfürdő" jelzővel írta be magát az olimpiák történetébe.

1972 − München

1972. szeptember 5-én, hajnali 4 óra 30 perckor a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin terrorista csoport nyolc tagja beszökött az olimpiai faluba és túszul ejtett kilenc izraeli sportolót. Ezzel kezdődött az a túszdráma, ami miatt az 1972-es müncheni olimpia a legtragikusabb az újkori nyári játékok eddigi történetében. Túszaikért cserébe a terroristák 234 Izraelben és Németországban bebörtönzött társuk szabadon bocsátását követelték. Az izraeli kormány azonban kijelentette, hogy nem tárgyal a terroristákkal, akik erre változtattak követeléseiken: a túszokkal együtt Kairóba akartak repülni. Az esti órákban helikopterrel szállították őket a fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre, ahol azonban tűzharc kezdődött a támadók és az ellenük küldött mesterlövészosztag között, amiben 14 sportoló és terrorista vesztette életét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a gyászszertartás után − sokak által a mai napig elítélve − úgy döntött, hogy a játékokat folytatni kell.

1980 − Moszkva; 1984 − Los Angeles

„Csonka" − a sporttörténelemben ezzel a jelzővel illetik az 1980-as moszkvai, illetve az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpiai játékokat; az események jól jellemezték a hidegháború késői időszakának politikai hangulatát. A moszkvai versenyt a Szovjetunió 1979 decemberi, afganisztáni bevonulása miatt bojkottálták a nyugati országok és sportolóik. A versenyeken így csak 91 ország sportolói vettek részt, 65 állam pedig távol maradt. Négy évvel később, a Los Angeles-i olimpia alkalmával − válaszul az 1980-as eseményekre − a szocialista tömbbe tartozó, illetve a velük szoros gazdasági kapcsolatban álló országok − így Magyarország is − hirdetett bojkottot a versenyre. Románia és Jugoszlávia viszont indult, sőt a románok az éremtáblázat második helyén végeztek.

1996 − Atlanta

Az újkori olimpiai játékok kezdetének századik évfordulóján rendezett verseny helyszínéül sokan Athént látták volna szívesen, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban 1990-ben úgy döntött, hogy nem a görög főváros, hanem az amerikai metropolisz adhat otthont a 26. Nyári Olimpiai Játékoknak. Akadtak kisebb-nagyobb szervezési problémák − sőt, voltak olyanok, akik egyenesen káosznak nevezték a versenyeket −, így már maga a megnyitóünnepség is négyórás késéssel kezdődött, utána pedig  elég viszontagságos úton kerültek vissza a játékosok az olimpiai faluba. És sajnos ismét felütötte a fejét a terror is: csőbomba robbant az olimpiai parkban tartott koncert alatt. Egy nő a robbanásban, egy férfi pedig szívrohamban halt meg, több mint százan megsebesültek. A helyszínre érkező hatóságok két másik bombát is találtak és hatástalanítottak. Az elkövetőt végül 2003-ban fogták el. A több másik pokolgépes robbantással is vádolt Eric Rudolph azt állította, hogy a támadással az amerikai kormány abortuszpolitikája ellen akart tiltakozni.

2004 − Athén

Bár a görög olimpiai bizottság mindent elkövetett annak érdekében, hogy a 100 éves jubileumi olimpiai tornát 1996-ban megrendezhesse, az igyekezete hiábavalónak bizonyult. Így az olimpiai láng csak nyolc évvel később, 2004-ben került vissza görög földre. Az előkészületek során azonban komoly aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy biológiai támadás érheti a játékokat, ezért a szervezők a NATO segítségét kérték. Az észak-atlanti szövetség a NATO Reagáló Erők (NRF) harmadik váltásába felajánlott, a Magyar Honvédségben nem sokkal korábban rendszerbe állított mobil biológiai laboratóriumot telepítette a görög fővárosba. A magyar mikrobiológus szakemberek − akik egyben katonák is voltak − hatvan napig álltak készenlétben, szaktudásukra azonban szerencsére nem volt szükség.

2012 − London

Soha nem látott biztonsági intézkedések mellett kezdődött négy évvel ezelőtt a legutóbbi, londoni olimpia. A brit védelmi minisztérium összesen 13 500 katonával erősítette meg a rendezvények biztonsági őrizetét, amibe a Brit Királyi Haditengerészet legnagyobb hajóját, az Ocean helikopterhordozót is bevonták. Utóbbinak az volt a dolga, hogy a Temzén horgonyozva, fedélzetéről Puma és Lynx típusú harci helikoptereket indítson útnak, amelyek a főváros fölött járőrözve ügyeltek a sportolók és a nézők biztonságára. Mindezek mellett a brit királyi légierő (RAF) Londonban működő támaszpontjára Typhoon típusú harci repülőgépeket vezényeltek a játékok idejére. Sőt, a brit hadsereg hat helyszínre is légvédelmi rakétaütegeket telepített London belterületén a biztonság érdekében. A dél-angliai Northoltban található légibázison pedig 1945 óta először álltak készenlétben harci repülőgépek. Szerencsére e hatalmas készültségre nem volt szükség, a 30. Nyári Olimpiai Játékok mindenféle biztonsági incidens nélkül zajlott le.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)