Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Terepszínű őrangyalok

Szöveg: Trautmann Balázs |  2011. október 19. 6:06

A hadviselés velejárója a sérülés, a betegség. A 21. század során már alapvető követelmény, hogy a harci cselekmények, robbantások, balesetek közben megsérült katonát a lehető leghamarabb magas szintű egészségügyi ellátásban kell részesíteni. Erre szolgál az a kifinomult egészségügyi rendszer, mely Afganisztánban is működik, s egyfajta védőburokkal veszi körül a szövetséges – köztük a magyar – katonákat.

A helyszíni ellátás után gyakran az előretolt sebészeti csoport veszi kezelésbe a légi vagy földi úton kimentett sebesültet. Innen már általában légi úton, mentőhelikopter segítségével érkeznek a stabilizált, szállítható állapotba került katonák, esetleg civilek a nagyobb bázisok tábori kórházaiba.

Számunkra talán a legérdekesebb a Mazar-e Sharif-ban működő kórház, melyben magyar orvosok, asszisztensek és nővérek is dolgoznak. A kórház fontos feladata az ide beérkező, súlyosan sérült vagy beteg katonák ellátása és felkészítése a hazaszállításra. Ehhez minden feltétel adott: a légkondicionált tábori kórház falai között a 21. század orvosi csúcstechnológiája segíti az életmentést és a gyógyítást.

Ha a betegnek a beérkezésekor van légzése és vérkeringése, akkor szinte biztosan gyógyultan, vagy a hazaszállítás esetén élve kerül ki a kórház falai közül.

A nemzetközi csapat számára a begyakorlott mozdulatok, módszerek, eljárások jelentik a sikeres munka alapját, kereteit. Fontos a protokollok betartása, a folyamatos tapasztalatcsere: nem ritka, hogy hirtelen tömeges ellátással kell fogadni az egyszerre, nagy számban érkező pácienseket. Az itt dolgozók szeretik a rossz, viharos, jeges
időket: ilyenkor a harcok is alábbhagynak, így kevesebb alkalommal áll be hátramenetben a parkolóba a páncélozott mentőautó, hordágyán a következő sebesülttel…

Fotó: Dévényi Veronika

További képekért kattintson galériánkra!