Afganisztán után nászút

Február elején a debreceni Nagytemplom előtt, szeptember utolsó napján pedig a nyíregyházi főtéren sorakozott fel a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) hatodik váltása. Az év elején a búcsúztató ünnepségen, néhány héttel ezelőtt pedig a visszafogadás alkalmával köszöntötte a közel háromszáz katonák a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium vezetése. E két alkalom között a magyar egyenruhások a hazától csaknem ötezer kilométeres távolságban, az afganisztáni Pol-e Khumriban teljesítettek szolgálatot, mégpedig Korom Ferenc ezredes, a debreceni székhelyű MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettesének vezetésével.

Az afganisztáni misszió egyébként azért nyúlt ilyen hosszúra (amíg az előző kontingensek hat-hat hónapot szolgáltak az ázsiai államban, a hatodik váltás tagjai hét hónapig voltak távol Magyarországtól és a családjaiktól), mert az augusztus 20-án megrendezett afgán elnök-, és önkormányzati választás miatt egy kicsit „túlórázniuk" kellett – tudom meg az ezredestől, aki szerint a kint töltött idő (legalábbis az ő szemében) viszonylag gyorsan elrepült.

Persze mindezt segítette, hogy a magyar katonák rengeteg projektet hajtottak végre: több tucatnyi olyan programban vettek részt amelyek az afgán emberek, és szűkebb értelemben Baghlan tartomány fejlődését újjáépítését szolgálják. Hogy csak néhányat emeljünk ki a projektek közül: sportlelátó építése, leányiskola felújítása, rendőrségi épületet körbevevő védőfal megépítése, TBC-klinika átadása. Persze még hosszan lehetne folytatni a sort…

Korom ezredes szerint egyébként a magyar PRT hatodik váltása nagyon hasznos volt az afgánok számára, a magyar katonáknak pedig sikerült teljesíteniük a misszió alaprendeltetéséből adódó feladatait, vagyis a kormányzati szervek munkájának és az afgán rendőrség kiképzésének segítését. S ami e tevékenység értékét még jobban megemeli az az, hogy ezt a munkát a magyar katonák folyamatosan romló biztonsági körülmények között teljesítették.

A magyar médiumokban megjelent hírekből mindenki tudhatja, hogy Afganisztánban az elmúlt hónapokban folyamatosan romlott a biztonsági helyzet, a magyar kontingens tagjait is többször érte támadás. Sőt magyar katonával 1956 óta idén fordult elő először, hogy közvetlen harcérintkezésbe került fegyveres csoportokkal, s tűzharcot vívott az ellenséggel. Szerencsére ezekben a fegyveres összetűzésekben nem esett bajuk a magyar PRT tagjainak.

– Tisztában voltunk azzal, hogy a biztonsági helyzet romlása annak volt köszönhető, hogy augusztus 20-án választásokat tartottak az országban. Az ellenálló fegyveres erők és a választásokat ellehetetleníteni kívánó csoportok folyamatosan fokozták tevékenységüket. Nehéz körülmények között, de sikerült végrehajtani feladatunkat, biztosítottuk a választások rendjét – meséli az ezredes, hozzátéve azt is, hogy éppen Baghlan tartományban, az egyik járásban zajlottak le a legfenyegetőbb incidensek. Ellenállók egy csoportja megpróbálta megbénítani a járás életét és átvenni a hatalmat. Szerencsére tervük kudarcba fulladt, a választás itt is különösebb gond nélkül lezajlott.

A magyar katonák afganisztáni tevékenységét egyébként nemcsak idehaza ismeri el a szakma és a közvélemény. Korom Ferenc ezredestől megtudom: hasonló véleménnyel voltak a PRT-6 nemzetközi elöljárói, például az ISAF műveletek északi régiójának parancsnoka, s az egész afganisztáni tevékenységért felelős NATO parancsnokság vezetője is.

A tartományi újjáépítési csoport hatodik váltásának parancsnoka szerint nagyon nagy sikernek lehet azt is elkönyvelni, hogy minden magyar katona épségben és sérülés nélkül tért haza Afganisztánból. És egy parancsnok számára is mindig az a legfontosabb, hogy ugyanazokkal térjen vissza a hadműveleti területről, akikkel fél évvel korábban kiutazott.

Korom ezredes úgy véli, hogy bár Irak és Afganisztán hasonló vallású és kultúrájú országok, utóbbi mégis teljesen más. Még pedig az ott élő emberek életfelfogása miatt. Van egy mondás, amelyet már missziója első napjaiban megtanult a parancsnok: az amerikaiaknak és az európaiaknak órájuk van, az afgánoknak pedig idejük… Sajnos ez a felfogás meg is látszik az országon – véli az ezredes – hiszen a nemzetközi szervezetektől hiába ömlik a pénz Afganisztánba, nem látszik semmilyen fejlődés, vagy csak nagyon minimális.

– Én személyesen minden missziót újként és új kihívásként élek meg. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a misszió volt az, amelyik a legnagyobb koncentrációt, legnagyobb odafigyelést igényelte a katonáktól, így természetesen tőlem is, emellett pedig itt érte a legnagyobb stressz az embert – árulja el Korom Ferenc ezredes, aki pillanatnyilag jól megérdemelt szabadságát tölti. Az előzetes tervek szerint január első munkanapján áll ismét munkába. Az elmúlt években ugyanis felgyülemlett a szabadsága, s parancsnoka döntése értelmében ennek nagy részét most tölti le.

Kell is a regeneráció, hiszen a debreceni lövészdandárra jövőre is komoly feladatok várnak, s ezek végrehajtásához szükség lesz a parancsnokhelyettes munkájára, szakmai tapasztalatára is.

Arra a kérdésre, hogy mivel tölti szabadságát, Korom ezredes mosolyogva válaszol: a misszióba történő kiutazás előtt egy hónappal nősült meg, így a hazaérkezést követően feleségével szinte azonnal nászútra indultak. És persze az ázsiai országban töltött hét hónap alatt rengeteg elintéznivaló halmozódott fel, ezekre most jut ideje.

A debreceni dandár parancsnokhelyettese egyébként a közeljövőben nem tervez újabb missziót, ám elárulja, ha elöljárói úgy gondolják, külszolgálaton van szükség tapasztalatára, akkor nem fog nemet mondani.

Fotó: archív