Különleges alakulatok, missziók, crossfit

Persze ez a pályafutás nem indult teljesen zökkenőmentesen. „Először úgy volt, hogy nem is lehetek katona. Korábban ugyanis kosárlabdáztam, aminek köszönhetően szétszakadt a térdem. Másfél év kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjön, ám a mai napig csavarok tartják össze. Szerencsére elég jól sikerült a műtét, hiszen végül ejtőernyős lettem" – meséli mosolyogva Zsiros zászlós, majd arról beszél, hogy 1998-ban, a tiszthelyettesi iskola elvégzése után Szolnokra került.

„Akkor még voltak sorkatonák, és én melléjük kerültem, mint felderítőcsoportparancsnok-helyettes. 2006 elejéig, vagyis, amíg meg nem alakult meg a Különleges Műveleti Zászlóalj, a 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóaljnál szolgáltam" – mondja.

Elárulja: ezekben az években „egy percig sem unatkozott", részt vett a nem NATO tagállamok gyakorlatain, Olaszországban, Franciaországban, valamint Ausztriában ejtőernyős, illetve hegyi kiképzéseken is. 2001-ben pedig Koszovóban látott el külszolgálatot, rajparancsnoki beosztásban.

„Ez az év szeptember 11-ről volt »híres«. Rögtön megtapasztaltuk, hogy másképp folyik a munka, ha vészhelyzet van. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a biztonsági helyzet miatt mindenféle kommunikáció megszűnt a családdal, és mindenhol megemelték a készenlétet is. Megváltozott az emberek hozzáállása, sokkal komolyabban vettek mindent, mert ez volt az első olyan jel, amikor felfogták, hogy itt baj is lehet" – emlékezik a zászlós.

Két évvel később, 2003-ban az Egyesült Államok engedélyezte, hogy a volt keleti blokk országainak katonái is részt vehessenek a különleges műveleti tanfolyamon, Észak-Karolinában, Fort Braggben. „Én voltam az első Magyarországon, aki kiválóan elvégezte ezt a fegyvermesteri tanfolyamot. Utánam jött a főnököm, Gerőcs Imre százados. Ő volt az első tiszt én meg az első tiszthelyettes. Fort Braggben képzik a különleges műveleti csoportok beosztottait, többek között fegyverspecialistáit, a kiscsoportos harcászat mestereit. A 198 napos kurzusból mintegy 100 napot töltöttünk terepen."

Zsiros Tamás 2004 nyarán, a Könnyű Gyalog Század tagjaként afganisztáni misszióban vett részt, a kontingens egyik szakaszának vezénylő zászlósa volt. Hazatérése után, kiképzőként elvégzett egy rohamlövész tanfolyamot, majd újra Amerikában találta magát: sikeres felvételt nyert az amerikai tengerészgyalogság különleges alakulatának egyik kurzusára.

„A »Force Recon« alakulat a tengerészgyalogos erők felderítő egysége. Itt én voltam a második magyar, aki sikeresen elvégezte a 68 napig tartó gyötrelmes kiképzést. Az első napon azt mondta nekünk a vezénylő zászlós: »Hatvanheten vagytok és csak ötvenöt ágy van…« Aznap estére azonban valóban csak ötvenöten maradtunk, és az egész kurzust mindössze huszonöten végeztük el" – mondja a zászlós, és azt is elárulja, hogy fizikailag ez volt a legnehezebb képzés az összes közül, amin részt vett. A 68 nap alatt 54 fizikai teszten kellett megfelelniük. Nem tagadja: ekkor fordult meg először és utoljára a fejében, hogy feladja, mivel nem bírta az évekkel korábban sportsérülést szenvedett térde. De szerencsére az orvosok segítségével és néhány injekcióval sikerült végigcsinálnia.

Alighogy hazatért a 34-es zászlóaljnál elkezdődött a tíz hónapos különleges műveleti felkészítés. „Én a fegyveres szakcsoportot irányítottam. A volt felderítő zászlóalj katonáit képeztük ki, ők lettek a különleges műveleti zászlóalj magja" – emlékezik a vezénylő zászlós.

2007-ben újabb misszió várt a fiatal altisztre: tagja volt az Irakban szolgáló Katonai Tanácsadó és Összekötő Csoportnak.

„Szolnokra jellemző, hogy jövünk-megyünk, így amint Irakból hazatértem, beleestem egy másik misszióba. Afganisztánban a kabuli nemzetközi repülőtér parancsnoki beosztását ekkor Varga Csaba ezredes töltötte be. Az ő személyi biztosítását végző tízfős csoport tagja voltam. Ez volt az első alkalom, hogy magyar katonák valós személybiztosítást hajtottak végre" – folytatja a vezénylő zászlós, aki alighogy hazatért Afganisztánból máris Olaszországban, Solbiate Olona-ban, a NATO Gyorstelepítésű Hadtest Parancsnokságán (NATO Rapid Deployable Corps) találta magát, ahol négy éves NATO beosztásban Szűcs András dandártábornok közvetlen segítője volt. Katonai pályafutásának egyik legnagyobb sikere is az olaszországi szolgálathoz köthető, 2010-ben az év tiszthelyettese lett.

Olaszország után újabb afganisztáni misszió várt Zsiros Tamásra, a műveleti parancsnokságon az improvizált robbanóeszközök elleni védelmi csoportban (C-IED branch) dolgozott adatfeldolgozóként 2013 januárja és júliusa között.

„Hazatérésem után keresett meg Molnár Zsolt ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, és pályafutásomat ismerve felajánlotta a zászlóalj vezénylő zászlósi beosztását. Úgy gondolta, rendelkezem azzal a szakmai háttérrel, amellyel példaként lehet állítani a honvédtiszt-jelöltek elé" – mondja, s hozzáteszi: a beosztásából adódóan a leendő tiszteknek előadást is kell majd tartania arról, hogy eddigi pályafutása során hol járt, mit csinált. A honvédtiszt-jelöltek ugyanis ritkán találkozhatnak olyan katonával, aki olyan sok helyen járt, s annyi mindent átélt, mint Zsiros zászlós.

A vezénylőzászlós szerint egy misszióban az a legnehezebb, hogy az ember megtanulja, miként alkalmazkodjon a körülményekhez. „Az első egy-két hónap még érdekes, új munka, új környezet, új kollégák, aztán jön a harmadik-negyedik hónap, ami a fásultság korszaka, majd a vége a legnehezebb, amikor már a hazajövetelre készül az ember." Visszaszokni azonban sokkal rosszabb – véli. „A misszió alatt egy mesterséges környezetben vagyunk, van szállásunk, kapunk enni, ám miután visszajövünk, belecsöppenünk a mindennapi életbe, például nekünk kell elmenni, bevásárolni…"

Szerinte embere válogatja, de a visszaszokás akár hetekig is eltarthat, és ehhez elengedhetetlen a család támogatása.

„Az is egy furcsa dolog, amikor az ember újra színeket lát, mert Afganisztánban nincsenek színek csak a homokszín, a falfehér vagy a katonai terepszínek. Megfigyeltem magamon, hogy ha hazatérek egy-egy misszióról, akkor el kell mennem például egy bevásárlóközpontba, hogy embereket lássak civil ruhában, ahogy mindennapi tevékenységet folytatnak. Máskülönben nem tudok visszailleszkedni" – árulja el.

A jövőről szólva kiemeli: 2014 februárban újabb misszióra készül, ezúttal Szarajevóba utazik, ahol az EUFOR parancsnokságon lesz a törzsfőnök segítője. „A mostani lesz a hatodik misszióm, és ezzel a balkáni hadszínteret is ki fogom pipálni. Mellette tanfolyamokat is végeztem, volt olyan év, amikor mindössze 69 napot töltöttem Magyarországon" – mondja.

Emellett a Special Forces és az Airborne felvarró mellé szeretné még megszerezni a harmadikat, a Ranger-t is. Ehhez viszont újra ki kell mennie Amerikába, hogy sikerrel teljesítse az egyik legnehezebb kurzust: 61 nap a terepen minimális élelemmel. Ha ez sikerül, akkor ő lenne a harmadik Magyarországon, aki mindhárom felvarrót hordhatja a zubbonyán.

Természetesen a sok munka mellett jut idő a kikapcsolódásra is. Zsiros Tamás életében mindig is fontos szerepet töltött be a sport. A legutóbbi nagy „szerelem" a crossfit, ami a funkcionális mozgásra épülő sportforma, s ami hasonlít a mindennapi katonai edzésre is, csak egy picit összetettebb. „Általában itthon tartok edzéseket, illetve pár hete Bécsben elvégeztem egy crossfit gimnasztika oktatói kurzust is" – mondja.

Fotó: Zsiros Tamás zászlós archívuma