Afganisztán továbbra is középpontban

A NATO főtitkára aktívabb afganisztáni szerepvállalásra ösztönözte a Szövetség tagállamait Pozsonyban. Ön azonban – az Afganisztánban állomásozó amerikai és szövetséges haderők parancsnokának, Stanley McChrystal tábornoknak a jelentésében kérésként megfogalmazott – létszámbővítés helyett a hatékonyság növelésében látja a helyzet megoldásának kulcsát. Milyen lehetőségek vannak a hatékonyság növelésére?

A nemzetközi közösség, és ezen belül a NATO egyik legfontosabb feladata a politikailag és gazdaságilag működőképes, önálló Afganisztán létrehozásában való közreműködés. Ami McChrystal tábornok – most, Pozsonyban az egyik kiemelt témaként megvitatott – létszámemelési javaslatát illeti, azt kell mondanom, erőnkhöz képest már most is nagy arányban veszünk részt az afganisztáni műveletben. Hadd emlékeztessek arra, hogy hazánk a nemzetközi szerepvállalás terén 3. helyen áll a műveletekben résztvevők létszámának a haderő teljes létszámához viszonyított aránya alapján. Csupán két, katonai nagyhatalomnak számító ország előz meg bennünket: az USA és Nagy-Britannia.
A szervezet főtitkára által említett aktívabb részvétel véleményem szerint nincs ellentmondásban azzal, amit én javasoltam, nevezetesen, hogy a puszta létszámbővítésen túlmenően helyezzük a hangsúlyt a művelet hatékonyságának növelésére. Ez konkrétan a képességek javítását, valamint az egyes feladatok közötti fontossági sorrend felállítását jelenti.

Ön szerint mi a legfontosabb feladat most Afganisztánban?

Állítom, hogy az afgán kormányzat és az afgán nép tud a legtöbbet tenni saját országuk konszolidálásáért, a nemzetközi közösségnek pedig az a feladata, hogy a lehető leghatékonyabban segítse ezeket az erőfeszítéseket. Ebből következően a legfontosabb feladatoknak azokat látom, amelyek mielőbb az önállósodás útjára vihetik az országot: ilyen például a hatékonyan működő afgán biztonsági erők kiképzése. Ezért a közeljövő döntő jelentőségű vállalása a NATO Kiképző Missziója (NTM-A), amely kifejezetten az Afgán Nemzeti Hadsereg, illetve a rendőrség kiképzését célozza, s melyben a magyar katonák is szerepet vállalnak.
Az önállóan működni képes afgán állam létrejöttének másik feltétele a fejlesztések célba érése. Itt még sok a tennivaló annak érdekében, hogy minden egyes euró és dollár valódi, kézzelfogható eredményeket hozzon.

Egy pillanatra hadd maradjak még a fejlesztéseknél: éppen a fejlesztési programok hatékonyságának növelése érdekében tudnak nagyon sokat tenni a Tartományi Újjáépítési Csoportok, a PRT-k. Ezért vállalta a kormány, hogy egy évvel, 2010. október 1-jéig meghosszabbítja magyar vezetésű PRT mandátumát.
Ami az új felajánlásainkat illeti, a legjelentősebb valóban a kiképző, mentoráló tevékenységet végző NATO Kiképző Misszióban vállalandó részvételünk, de ezen kívül további hozzájárulásokat fogunk tenni az ISAF Összhaderőnemi Parancsnokságára küldendő törzstisztekkel, néhány katonai műszaki kiképzővel, valamint egy harci helikopter kiképző csoport telepítésével az Afgán Nemzeti Hadsereg Légi Hadtestéhez.
Képességbővítés tekintetében mindenképpen kiemelendő, hogy – amint az általunk tett helikopter-kezdeményezés keretében befejeződik a felújításuk és modernizációjuk – kiküldjük Mi-17-es szállító helikoptereinket az ISAF-be. Ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell említenem, hogy a pozsonyi találkozón Albániával, Csehországgal, Lengyelországgal, Nagy-Britanniával, Norvégiával, Spanyolországgal, Szlovákiával és Törökországgal együtt aláírtuk azt a szándéknyilatkozatot, amellyel reményeink szerint jelentős lépést tettünk helikoptereink műveleti területen, többnemzeti keretek között történő működtetése és fenntartása felé.

Ha már a többnemzeti együttműködést szóba hozta, térjünk át a találkozó másik fő témájára, a Szövetség finanszírozási kérdéseire! Köztudott, hogy Ön régóta szorgalmazza a többnemzeti modell kiterjesztését minél több programra, mert ez sok esetben hatékonynak mutatkozik, melyet már pozitív példák is alátámasztanak. Történt-e előrelépés a NATO finanszírozási problémáinak megoldásában – akár a többnemzeti és közös finanszírozású programok bővítésével?

A finanszírozási kérdések megvitatása nem is lehetne időszerűbb. Nem pillanatnyi, hanem elhúzódó válsággal állunk szemben, amely természetesen a NATO-ra, annak gazdálkodására is kihatással van, így a téma nem megkerülhető. Stratégiai kérdésnek tartom, hogy a Szövetség milyen választ ad erre a kihívásra. Nem szabad ugyanakkor elhallgatni azt sem, hogy a válságtól függetlenül is vannak problémák a szervezet finanszírozási gyakorlatában.
A megoldás előmozdítása érdekében olasz és német miniszter kollégámmal közösen, gondolatébresztő anyagban terjesztettük elő javaslatainkat. Ebben megállapítottuk, hogy a jelenlegi helyzetben már nem lehet plusz erőforrásokra számítani az egyes nemzetektől, melyek már amúgy is szűkre szabott költségvetésekkel gazdálkodhatnak. A meglévő forrásokkal kell jobban gazdálkodni, melyhez elengedhetetlen a prioritások újragondolása. Fontos, hogy nem lehet tabu bizonyos programok átütemezése vagy akár törlése sem. A fő szempont az kell, hogy legyen: erősítsük a tagállamok haderejének bevethetőségét és műveletben tarthatóságát.
Ez az újragondolás azonban nem egyszerű feladat, és politikai döntéseket is igényel. Ezért Rasmussen főtitkár úr – a javaslatra reagálva – bejelentette egy NATO-főtisztviselőkből álló csoport felállítását, mely megvizsgálná, melyek azok a képességek, erők, amelyekre feltétlenül szüksége van a Szövetségnek, s melyek azok, amelyek kevésbé fontosak.
Az elsőbbséget élvező feladatok kitűzésének fontossága mellett ismételten hangsúlyoztam a nemzeti, és a többnemzeti illetve közös finanszírozás közötti egyensúly megtalálásának jelentőségét. Mint ahogyan kérdésében már utalt rá, valóban továbbra is úgy gondolom, hogy a többnemzeti finanszírozás jobb alkalmazásával sok esetben hatékonyabbak és eredményesebbek lehetünk. A költséghatékonyság ilyen módon való elérése azonban szintén politikai akarat függvénye, azaz ez esetben is a mi kezünkben a döntés. Az ülésen ezért igyekeztem erre a témára ismételten felhívni miniszter kollégáim figyelmét.

A találkozó napirendjén szerepelt még az új amerikai rakétavédelmi elképzelés. Hogyan viszonyul Magyarország a módosított tervekhez?

Támogatjuk az új – módosított – amerikai terveket, hiszen a mi érdekünk is az, hogy Európa fölé „védőernyő" kerüljön, mely megfelelő védelmet nyújthat a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetésre. Mindazonáltal elsődlegesen magam a diplomáciai erőfeszítéseket szorgalmaznám a fenyegetések visszaszorítására.
– Összességében mennyire ítéli sikeresnek a kétnapos tárgyalássorozatot?
Úgy vélem, megfeleltünk a várakozásoknak. Néhány ponton – mint a helikopter-megállapodás aláírása, vagy a finanszírozási kérdések megoldására irányuló javaslatok megvitatása – valóban érdemi előrelépések történtek, de tagadhatatlan, hogy sok nyitott és további egyeztetést igénylő kérdést hagytunk a soron következő találkozóra is. Biztos vagyok benne, hogy például Afganisztán még jó ideig a Szövetség gondolkodásának középpontjában marad.