„Az államok hozzányúlhatnak a nukleáris fegyverekhez”

Sajnos sokan nem ismerik az egyesületet. Röviden bemutatná a TIT HABE-t?

Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1996-ban alakultunk. Mégpedig azzal a céllal, hogy segítsük a közvéleményt tájékozódni: mi történik a világban, az országban. Akkoriban az egyik legfontosabb kérdés maga a NATO tagság volt: miért kell nekünk NATO tagnak lenni? Mit jelent számunkra a NATO tagság? Milyen előnyei, és hátrányai vannak? Hiszen sok mindenről volt szó a rendszerváltás tájékán, de ezekről a kérdésekről nem. S mivel a társadalom különböző rétegekből tevődik össze, s ezeknek a rétegeknek különböző szintű ismeretekre és tudásra van szüksége, alapelvként azt fogalmaztuk meg, hogy a közvélemény tájékoztatását differenciáltan, a társadalmi rétegek igényeinek megfelelően kell végrehajtanunk. Mégpedig nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is. Így a NATO-ról szóló előadás sorozatainkkal, konferenciáinkkal és nyári egyetemeinkkel annak idején bejártuk az egész országot. S úgy tűnik missziónk sikeres volt, hiszen az 1997-es NATO népszavazás is bebizonyította: a magyar állampolgárok értik a NATO szerepét, ismerik feladatát.

Szervezetünk másik alapelve, hogy biztonságpolitikai szakértők által kezdeményezett szakmai egyesületként biztonságot komplex módon értelmezzük. Úgy is definiálhatnám, hogy a biztonságpolitika értelmezése terén a 21. század elején két iskola különböztethető meg. Az egyik a hagyományos, vagy más néven a klasszikus iskola, amelynek követői a biztonságot, a biztonság fogalmát gyakorlatilag a katonai biztonsággal azonosítják. A másik iskola egy modernebb, komplexebb felfogás, amely szerint a biztonság már régen nem csak katonai tényező, hanem fogalmán azok a tényezők értendőek, amelyek valamilyen formában befolyásolják az egyén, a közösség, a társadalom, Európa, vagy éppen a világ biztonságát. Ez lehet a gazdasági biztonság, az emberi jogoknak az érvényesülése, vagy lehet éppen a közbiztonság, esetleg a létbiztonság, a környezetbiztonság vagy az információs társadalom biztonsága. A HABE az utóbbi iskolához tartozik, tehát mi a biztonságpolitika vizsgálatakor mindazokat a veszélytényezőket és kockázatokat nézzük, amelyek valamilyen módon befolyásolják az egyénnek és a társadalomnak a működését, és a normális élet feltételeit. Hiszen véleményünk szerint a katonai biztonság szerencsére ma már nem az elsőszámú tényező a világ működése szempontjából.

Hogyan látszik mindez meg a működésükön?

Természetesen mi is kiemelt szerepet szánunk a katonai biztonságnak, de emellett kiadványainkban, konferenciáinkon hangsúlyozottan beszélünk a terrorizmusról, az új világrendről, az aszinkron fenyegetésekről, és a globális problémákról. Utóbbiak közül kiemelném a népesedés kérdését. Hiszen ma már tudvalevő, hogy a jelenleg hat és félmilliárdból ötven éven belül kilencmilliárd ember lesz. Holott azt is tudjuk, hogy a Föld eltartó képessége már most is véges. Már napjainkban is legalább másfél bolygónyi terület kellene ennyi ember biztonságos eltartásához. És ezekből a tényekből természetesen rengeteg minden levezethető, amely hatással van a biztonságpolitikai kérdésekre is. Vagy nézzük éppen a másik komoly globális problémát, a klímaváltozást, amely nem csak meteorológiai jelenség, hanem komoly biztonsági kockázatot jelentő tényező. Hiszen a jövőben akár az ivóvízért is kitörhetnek háborúk. Így az sem véletlen, hogy például a klímaváltozás kapcsán több katonai tanulmány is megjelent, amelyekben szakértők figyelmeztetnek, hogy az eltarthatóság csökkenése következtében az államok hozzányúlhatnak a nukleáris fegyvereikhez, hogy megvédjék a megszerzett javakat. Vagyis, akárhogy is nézzük, ezeknek a globális problémáknak világméretű hatásai vannak, amelyek természetesen különböző módon befolyásolják az egyes régiókat, országokat, s azok biztonságpolitikáját.

Mindezeket a hatásokat vizsgálja is az egyesület?

Természetesen, mivel egyesületünk tevékenysége három pillérre épül: a tudományos kutatásra, az oktatásra, és a tudományos ismeretterjesztésre. Ebben az évben például, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel közösen, azt tervezzük, hogy a globális problémák biztonságpolitikai és katonapolitikai vonatkozásaiból konferenciát szervezünk.

Ha már a katonapolitikai vonatkozásoknál tartunk: Magyarország tíz évvel ezelőtt csatlakozott a NATO-hoz. Úgy vélem, ez valamilyen szinten hatással volt a magyar lakosság biztonságfelfogására. Vizsgálták azt, hogy miként változott az elmúlt egy évtizedben a magyar lakosság biztonságfelfogása? Hogyan gondolkodik pillanatnyilag a magyar átlagember a NATO-ról?

Igen, tavaly természetesen volt ilyen vizsgálatunk, amely az 1999-ben elvégzett hasonló felmérés folytatása. A tíz évvel ezelőtti felmérés érdekességét az adta, hogy akkor már tizenhat napja folyt a légi háború déli határainknál. S ebben a helyzetben fogalmazódtak meg olyan kérdések, mint például: „mit jelent az ön számára a biztonság?", vagy „mennyire érzi a biztonságot?", esetleg „a biztonság mely szegmensei meghatározóak napjainkban?", illetve „mennyire érzi magát biztonságban"? A vizsgálat akkor kimutatta, hogy a katonai biztonság a lista elején szerepel, azaz az embereknek többsége fontos tényezőnek tartja. Igaz a szomszédban zajló háború miatt erre számítani is lehetett. Aztán tavaly ősszel ismét elvégeztük a felmérést, s ekkor ez a biztonsági tényező – mármint a katonai biztonság – jóval hátrébb került az emberek megítélése szerint. A megkérdezettek a legfontosabbnak a létbiztonságot tartották. Ezzel az egész, megismételt vizsgálattal egyébként az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk: 1999 és 2008 között mi minden történt, amely megváltoztatta a biztonságfelfogásunkat. Olyan tényezők, mint az 1999-es NATO-tagság, a 2001-es amerikai terrortámadás, a 2004-es Európai Uniós csatlakozás, vagy éppen a nemzetközi békemissziókban való részvételünk. Ez utóbbi már csak azért is fontos kérdés, mert Irakban egy, Afganisztánban pedig már két katonánk halt hősi halált.

Mennyire volt reprezentatív a két felmérés?

Mindkét vizsgálatot az egyik legnagyobb közvélemény-kutató céggel végeztettük el. Az 1999-es felméréskor ezer fős mintát választottunk, 2008-ban pedig háromezer ember megkérdezésével zajlott a vizsgálat. Azaz úgy vélem, mindkét minta reprezentatív volt, adta a lakosság teljes keresztmetszetét. A tavalyi, megismételt felmérés során egyébként különböző célcsoportokat vizsgáltunk. S általános tapasztalatként megállapítottuk, hogy a közvélemény 98 százaléka tudja, hogy NATO tagok vagyunk, de ugyanakkor arra a kérdésre, hogy előnyös-e nekünk a tagság, csak a válaszadók negyvenhárom százaléka mondott igent. Negyvenhét százalékuk pedig közömbösnek mutatkozott.

Miből fakadhat mindez?

Úgy gondoljuk, ez annak a következménye, hogy a NATO tagságunk ténye nincsen benne a napi kommunikációban. Az emberek nem szembesülnek ezzel nap, mint nap, így pozitív-negatív véleményt is nehezebben alkotnak róla.

A vizsgálat eredményei milyen lépésekre sarkallják az egyesületet?

Az a következtetésünk, folytatnunk kell ezt a tevékenységet, vagyis a kutatást és a közvélemény differenciált tájékoztatását. Ha elvárjuk, hogy felelősen foglaljanak állást ezekben a kérdésekben, helyzetbe kell őket hozni, azaz tájékoztatni kell őket az időszerű biztonsági összefüggésekről. Hiszen például az egyre komolyabb biztonsági tényezőnként jelentkező globális problémákkal eddig nem sokan foglalkoztak. Mindemellett kutatási eredményeinket szeretnénk bevinni az oktatásba és a tudományos ismeretterjesztésbe is.

Hogyan emlékezett meg tíz éves NATO tagságunkról a HABE?

Ismeretes, hogy ebben az évben több évfordulót is ünneplünk. Egyrészt NATO tagságunk tizedik, illetve EU tagságunk ötödik évfordulóját. De itt van a NATO megalakulásának hatvanadik évfordulója is. Ebből az alkalomból egy kétfordulós, országos vetélkedőt szerveztünk a középiskolás diákok részére, amely hangsúlyozottan NATO ismereteket ölel fel. Az első fordulóban a megkeresett iskolák azt a feladatot kapták, hogy a diákok fogalmazzanak egy esszét – felkészítő tanárok segítségével – hogy mit jelent számukra a Magyarország NATO-tagsága. Az esszéket a Külügymisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és az egyesület szakértőiből álló zsűri értékelte. Értékelésük alapján hat csapat jutott be a második fordulóba, amelynek során a versenyzők a NATO-ról és hazánk külpolitikai tevékenységéről szóló kérdések mellett például hadtörténeti és hadművészeti kérdésekben mérhetik össze tudásukat. A vetélkedő mellett a Honvédelmi Minisztériummal és a HM Zrínyi KHT-vel közösen előadássorozatot szervezünk a Magyar Honvédség alakulatainál. Ez összesen negyven előadást és lakossági fórumokat jelent, amelyek keretében az időszerű biztonságpolitikai kérdésekről és a tíz éves NATO tagságunkról tájékoztatjuk az állományt. Várhatóan ezeket az előadásokat még áprilisban megtartjuk. Ezt követően pedig felkeressük a tartalékos katonákat és a nyugállományúakat is, hogy ugyancsak tájékoztatást nyújtsunk számukra az aktuális biztonságpolitikai kérdésekről, hiszen véleményünk szerint nekik is joguk van a hiteles tájékozódáshoz.

Fotó: Szűcs László és archív