Európai ésszel felfoghatatlan nincstelenség

Szöveg: Szűcs László | 2009. május 20. 11:13

Tíz hónapot töltött az Európai Unió csádi békefenntartó missziójának párizsi műveleti parancsnokságán. Sajnos csak egyszer jutott el Afrikába, ám az ott töltött idő olyan élményeket adott számára, amelyeket vélhetően később is fel tud majd használni katonai pályafutása során. Nagy Ferenc őrnagy április végén tért vissza Magyarországra.

A csádi békefenntartó missziót az ENSZ Biztonsági Tanácsának felkérése 2007 szeptemberében hozta létre az Európai Unió, mégpedig azzal a céllal, hogy a Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északkeleti részén biztosítsa a belső konfliktus dúlta szudáni Dárfúrból érkezett menekültek és a csádi harcok elől menekülő úgynevezett „belső menekültek", összesen közel félmillió ember védelmét. A Ban Ki Mun ENSZ főtitkár javaslatára létrejött, EUFOR TCHAD/RCA névre keresztelt misszió célja volt emellett a világszervezet és más humanitárius szervezetek munkatársainak védelme, és a fegyverek csoportok átszivárgásának megakadályozása is.

A Csádba vezényelt európai csapatok telepítése tavaly februárban kezdődött meg, akik a mandátumuk alapján tizenkét hónapig maradhattak az afrikai országban. Ez az egy év a közelmúltban járt le, így az EU március 15-ével megkezdte a misszió feladatainak átadását az ENSZ MINURCAT missziójának. A legtöbb, mintegy 1500 katonát Franciaország küldte a térségbe, de például Írország és Lengyelország is 400-400 fegyveressel vett részt a misszióban. Összesen egyébként 14 EU-tagország katonái tevékenykedtek békefenntartóként Csádban az elmúlt egy évben.

A magyar kormány 2007 októberében engedélyezte, hogy az EU által vezetett katonai műveletekben a Magyar Honvédségből legfeljebb hatan vehessenek részt. Az elmúlt másfél évben három magyar katona teljesített szolgálatot a misszió vezetésére és irányítására kijelölt párizsi műveleti főparancsnokságon személyügyi főnök, logisztikai, orvosi beosztásokban.

Nagy Ferenc őrnagy 2008. júniusától, 2009. áprilisáig tíz hónapot töltött el az EUFOR TCHAD/RCA misszió párizsi műveleti parancsnokságán. A 35 éves főtisztnek nem ez volt az első békefenntartó missziója, hiszen 2004-ben egy éven keresztül a NATO szkopjei parancsnokságán teljesített szolgálatot, mint összekötő tiszt.

Nagy őrnagy katonai pályafutása egyébként – saját elmondása szerint – 14 éves korában kezdődött. Amikor is, az általános iskolai tanulmányok befejezése után úgy döntött, hogy hivatásos katona lesz, s a tiszthelyettes szakképző iskolába adta be továbbtanulási lapját. Persze e döntésben nagy szerepe volt az édesapjának is, aki sorkatonai ideje alatt harckocsizó volt és többször is mesélt fiának a katonaságról. Mint mondta: azonnal megragadta e hivatás szépsége.

Ferenc a tiszthelyettes iskolán élelmezés szakon végzett, ám rögtön folytatta tanulmányait a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán – 1996. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Parlament előtt, a Kossuth téren. Első beosztását a Petőfi laktanyában, az MH 32. Budapest Õr- és Díszezrednél kapta, az élelmezési szolgálat főnöke lett. Ahogy fogalmazott: az itt eltöltött három év meghatározó volt az életében, hiszen a „legkatonásabb alakulatnál" nemcsak fegyelmet, hanem kötelességtudatot is tanult.

Ezt követően több beosztásban is szolgált az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságon, a HM Nemzetközi és Rendezvényszervező Hivatalnál majd annak megszűnése után a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségén folytatta pályáját. Innen pályázta meg a párizsi beosztást is.

Nagy őrnagytól megtudtuk: az Európai Unió misszióinak parancsnokságán – hasonlóan a NATO parancsnokságokhoz – különböző főnökségek találhatók. Õ a csádi misszió párizsi műveleti parancsnokságán a J4-es, vagyis a logisztikai főnökségen, annak is a logisztikai részlegén dolgozott, mégpedig az úgynevezett befogadó nemzeti támogatással foglalkozott.

– Csád mindössze minimális befogadó nemzeti támogatást tudott biztosítani az EU missziójának. Ennek keretében biztosította a csádi kormány az EUFOR részére azt a területet kapta meg, ahol a későbbi bázisait is kialakította. Ilyen bázisok voltak a fővárosban Ndjamena-ban, valamint Abéché-ben, Iriba-ban, Forchana-ba és Gozbeida-ba, valamint a Közép-Afrikai-Köztársaságban, Birao-ban. Vagyis a csádi misszió keretében összesen hat helyen állomásoztak EU-csapatok. Megközelítőleg 3200 katona – mondta Nagy Ferenc őrnagy.

A fiatal tiszttől megtudtuk azt is, hogy a párizsi műveleti parancsnokságon egyszerre három magyar katonatiszt dolgozott. Cserháti Zoltán alezredes a misszió személyügyi főnökeként a kezdetektől részt vett a műveletben, s jelenleg is Párizsban dolgozik, végzi az EUFOR misszió felszámolását. A harmadik magyar katonatiszt pedig dr. Kiss Antal Zsolt őrnagy volt, aki a misszió egészségügyi részlegében szolgált közegészségügyi és járványügyi orvosként. Õ egyébként március 15-én fejezte be szolgálatát a parancsnokságon és tért haza Magyarországra.

– Jelenleg az EUFOR erők visszatelepítésének utolsó mozzanatai történnek, hiszen az EU mindössze egy éves mandátumot kapott az ENSZ-től, mely 2009. március 15-vel ért véget. Azt kérte a világszervezte, hogy ez alatt az egy év alatt az EU hozzon létre egy biztonságos és védett környezetet – angolul: safe and secure environment – azoknak a menekültek részére, akik a dárfúri krízis elől érkeztek Szudánból. Hiszen, mint ismert, Csádban több százezer ember él a menekült táborokban. Helyzetünkön a nemzetközi szervezetek, vagyis az NGO-k próbálnak meg valamilyen szinten segíteni – mondta Nagy Ferenc őrnagy, aki úgy véli, hogy sikeres volt az EU békefenntartó katonáinak Csádban töltött egy éve. Sikerült megszilárdítani a biztonsági helyzetet, amely a későbbiekben akár azt is lehetővé teszi majd, hogy a menekültek visszatérhessenek saját országaikba, otthonaikba.

Nagy őrnagy hozzátette: amíg az EUFOR katonái Csádban voltak, addig sikerült megakadályozniuk a menekülteket ért atrocitásokat. Emellett a helyi lakosok körében sikerült elfogadtatni az EUFOR-t, mint olyan haderőt, amely azért van jelen az országban, hogy békét és biztonságot garantáljon a menekültek számára.

A főtiszttől megtudtuk azt is, hogy Csád a világ tíz legszegényebb országa közé tartozik. A lakosság több mint a fele nyomorog, az éves egy főre eső jövedelem 250 amerikai dollár alatt van. A populáció több mint háromnegyede falvakban, agyagból és fából épített viskókban él. A nagyvárosok elhanyagoltak, lepusztultak. Elektromos áram csak a városokban van, a csádi lakosok alig egy százaléka részére elérhető ezen szolgáltatás. A szennyvíz elvezetése a csak a teljes populáció harminc százaléka részére megoldott, és csakis a nagyvárosokban. Csád a foglalkoztatottságot tekintve, mezőgazdasági jellegű ország, a lakosság kétharmada hagyományosan nomád állattartásból vagy földművelésből él.

– Az Európai Unió ezen missziója mérföldkőnek tekinthető az EU által vezetett válságkezelő műveletek között. Mérföldkő hiszen ezen művelet Európától több ezer kilométerre kellett végrehajtani, ráadásul úgy, hogy a műveleti terület nagysága 265 ezer négyzetkilométert tett ki. Elmondhatjuk, hogy a logisztikai feladatok végrehajtása volt a legnagyobb kihívás a misszióban. Például nagyon hosszú szállítási és utánszállítási útvonalak miatt. A legközelebbi tengeri kikötő 1700 kilométerre volt. Nehézséget okozott még a táborok kialakítása során a szükséges erődítési anyagok és a szakképzett helyi munkaerő hiánya, valamint a műveleti területen lévő szállító kapacitások korlátozottsága is. Emellett az esős időszak során, vagyis a májustól szeptemberig tartó időszak alatt a közlekedési, szállítási feladatokat sokkal lassabban tudtuk csak végrehajtani – mesélte a Csádban tapasztaltakat Nagy őrnagy.

A jelenleg megérdemelt szabadságát töltő főtiszt hozzátette: sajnos vérveszteséggel is járt a csádi misszió az EU-katonák számára. Nem sokkal a békefenntartó csapatok kiérkezése után vesztette életét egy francia katona. A legnagyobb tragédia azonban már a mandátum végén érte az EU-t: Egyelőre ismeretlen okok miatt egy francia katona lelőtte két társát, egy ENSZ katonát és egy csádi állampolgárt is.

– Mivel a befogadó nemzeti támogatás eléggé nehézkesen működött, az én legfontosabb teendőm volt a rendszeres kapcsolattartás az ENSZ összekötő tisztjével. Emellett ugyancsak én tartottam a kapcsolatot a világszervezet new york-i logisztikai részleggel is. Velük már azokról konzultáltam, hogy milyen logisztikai igények merülnek fel az ENSZ részéről az EU mandátumának lejárta után – mesélte Nagy őrnagy, akitől megtudtuk azt is, hogy tíz hónapos külszolgálata alatt egyszer eljutott a műveleti területre is. 2008 novemberében egy francia kollégájával egy hetet töltött el Csádban, úgynevezett logisztikai szemrevételezést hajtottak végre. Bejárták a katonai bázisokat, s találkoztak az ENSZ logisztikai ügyekben illetékes tisztviselőivel is. Már akkor az átadás-átvételi folyamatot készítették elő.

Nagy őrnagy életében először járt Afrikában. Személyes benyomásai szerint, az ország nagyon szegény, európai ésszel szinte felfoghatatlan nincstelenségben élnek a csádiak. Emellett nagyon megmaradt benne még a klíma extrémitása is. Ahogy fogalmazott: pokoli meleg volt az országban, ám ennek ellenére az ember mégsem vette észre, hogy izzad. Ezzel csak esténként szembesült, amikor a zuhanyzás előtt levette a pólóját és megdöbbenve látta, hogy szinte mészfehér az izzadsággal együtt kicsapódott sótól. Éppen ezért szinte egész nap inniuk kellett, hogy ne száradjanak ki. Holott az ember egyáltalán nem érzett szomjúságot.

– Meghatározó volt a további katonai pályafutásomra nézve a Párizsban töltött tíz hónap. A misszió során megszerzett hasznos tapasztalatokat, és a munkaszemléletet be fogom építeni a napi munkavégzésembe – árulta el Nagy Ferenc őrnagy.