Tízéves kisfia is katona szeretne lenni

Szöveg: Szűcs László | 2010. január 26. 13:21

Százharmincan kezdték, a „kibocsátó ünnepségig” azonban csak 113-an jutottak el; Hódmezővásárhelyen január 22-én ért véget a szerződéses katonai szolgálatra tavaly októberben bevonultak alapkiképzése. Az újoncok között ott volt Borsodiné Hódi Anett honvéd is.

Mint beszámoltunk róla, egy 34 éves, négygyermekes anyuka is a bevonulók között volt, amikor a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós Laktanyában tavaly október 7-én megkezdődött az alapkiképzés. Borsodiné Hódi Anett azért választotta a katonai pályát, mert stabil munkahelyet és biztos megélhetést remélt a Magyar Honvédségtől.

A nagycsaládos fiatalasszony némi protekciót is kapott Szekeres Imrétől, hiszen a honvédelmi miniszter segített neki abban, hogy a tervezettnél korábban részt vehessen az orvosi alkalmassági vizsgálaton, és így már októberben megkezdhesse a kiképzést.

Szerencsére a miniszteri támogatás nem jelentett számára hátrányt az alapkiképzés három hónapja alatt. Szakasztársai nem „fújtak rá" a magas szintű segítség miatt. Igaz, igyekezett minden feladatot a tudása szerint legjobban teljesíteni, így nem is adott arra okot arra, hogy a többiek „csókosnak" tartsák.

– Az elmúlt három hónap nagyon kemény volt. Reggel fél hattól, este fél hétig minden percünk be volt osztva. Mindent csak parancsra csinálhattunk. Nagyon sok elméleti ismeretet kellett elsajátítanunk. A bevonulás előtt, civilként nem is gondoltam volna, hogy egy katonának ennyit kell tanulnia – mesélte el a honvedelem.hu érdeklődésére az alapkiképzést lezáró ünnepélyes kibocsátót követően Anett .

Hozzátette azt is, hogy – főleg a kiképzés elején – nagyon nagy hangsúlyt helyeztek a fizikai felkészítése. A napirendben minden reggel szerepelt a reggeli torna, illetve rendszeresen mérték, hogy az állomány mennyi idő alatt képes lefutni a 3200 métert, valamint, hogy hány fekvőtámaszt és felülést tud teljesíteni.

Anett egyébként már az alkalmassági vizsgálatokra is fizikailag felkészülten érkezett. A bevonulás előtt ugyanis több hónapot edzett – futott, fekvőtámaszokat nyomott és felüléseket végzett – így a fizikai felmérés során 308 pontot kapott. A háromhavi rendszeres testedzésnek köszönhetően azonban folyamatosan fejlődött, s az alapkiképzést záró vizsga előtti utolsó felmérésen már a maximális 360 pontot szerezte meg. Mint elmondta: ezzel nem volt egyedül, szakaszából több katonának is sikerült ez az eredmény.

Az újonc szerződéses katonának egyébként a harcászati foglalkozások voltak legnehezebbek. Elsősorban nem a feladatok miatt hanem azért, mert a laktanya melletti, úgynevezett 4-es gyakorlótéren gyakran mostoha időjárási viszonyok között kellett részt venniük a kiképzési foglalkozásokon. Nem egyszer „méteres" sár, máskor kegyetlen hideg, vagy éppen csontig hatoló jeges, viharos szél várta a katonákat a gyakorlótéren. Anett ennek ellenére soha nem gondolt arra, hogy feladja a kiképzést és leszereljen. Hiszen tudta: családjának nagy szüksége van arra, hogy neki biztos állása legyen a honvédségnél. Sőt kifejezetten büszke arra, hogy teljesítette a három hónapos alapkiképzést!

Természetesen gyermekei nagyon hiányoztak az újonc szerződéses katonának. Szerencsére minden nap, este fél héttől, kilenc óráig kimenőt kaptak, így Anett gyakran találkozhatott a picikkel. Akikkel egyébként a hétköznapokon férje, édesanyja és anyósa foglalkozott. Persze voltak olyan napok – leginkább akkor, amikor a harcászati foglalkozások elhúzódtak, s így a fegyverkarbantartás és a ruhatisztítás is az előre tervezettnél tovább tartott – hogy nem tudott kimenőt kérni. Ilyenkor telefonon tartotta a kapcsolatot a családjával. A hétvégéken viszont a lehető legtöbb időt töltötték együtt.

– Most, hogy befejeződött a kiképzés, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Egyrészt jó, hogy véget ért ez az intenzív időszak, ugyanakkor annak nem örülök, hogy szétszóródik a csapat. Főleg a női körlet tagjai nagyon jól összebarátkoztak az elmúlt hetekben – mondta Borsodiné honvéd, aki még három hónapig viseli a legalacsonyabb katonai rendfokozatot. A szabályok szerint ugyanis egy szerződéses katona a bevonulását követő hatodik hónapban kaphatja meg az őrvezetői rendfokozatot, vagyis az „első csontcsillagot".

Az alapkiképzés zárását követően az újoncok öt nap szabadságot kaptak, így a Hódmezővásárhelyen lakó katonanőnek legközelebb február 1-jén kell magára öltenie a négyszínnyomásos gyakorló egyenruhát. Ekkor már új beosztásában, a helyőrség távbeszélőközpont-kezelőjeként lép majd be a laktanyába. Leendő parancsnokával egyelőre még csak egyszer találkozott, így kíváncsian várja, milyen feladatai lesznek az elkövetkező hónapokban. A kibocsátó ünnepség után kapott néhány nap pihenőt pedig arra használja fel, hogy reggelente ő viszi a gyerkőcöket óvodába és iskolába, délután pedig sokat játszanak együtt. Tíz éves kisfia egyébként már most mondogatja, hogy ő is katona szeretne lenni, „ugyanúgy, mint anyu…"

Anett természetesen azzal is tisztában van, hogy a debreceni székhelyű MH 5. Bocskai István Lövészdandár valamennyi alegységének – így természetesen a Hódmezővásárhelyi zászlóaljak is – rengeteg missziós feladatot kell teljesítenie. Természetesen ő is szeretne kijutni valamelyik külszolgálatra, bár azt is tudja, hogy az elkövetkező egy évben erre nem lesz még lehetősége. Azt követően viszont akár Koszovóban, akár pedig Afganisztánban kipróbálná magát.

– A férjemmel már beszélgettünk erről a témáról is. Tisztában van vele, hogy egy esetleges külszolgálat a katonaélettel együtt járhat. Én pedig nem ijednék meg egy ilyen kihívástól sem – mondta Anett.