„Igaz bajtársak lettünk!”

A Nothing Hill-i tábor Mitrovicától északra található, Koszovó és Szerbia határát jelölő hegyvonulat lábánál. Ebben a térségben dolgoztak egy hónapon át a magyar katonák egy spanyol századdal együttműködve.

„A század a spanyol Task Force Tizona parancsnoksága alatt tevékenykedett. Fő feladatunk a táborvédelmi feladatok ellátása mellett, a különböző járőrfeladatok végrehajtása volt." – világosít fel Bolla Zsolt főhadnagy, századparancsnok.

„Mitrovicától északra, egészen a szerb határig húzódott a felelősségi területünk, amelybe beletartozott a térség legfontosabb határátkelőhelye is, amelynek őrzése természetesen szintén feladatunk volt. Emellett az úgynevezett „hosszú távú járőrözések" alkalmával a határszélen kellett települnünk, és gyalogjárőrt kellett végrehajtanunk a zöld határ mentén." – tudtuk meg Bolla főhadnagytól.

A magyar katonák az elmúlt években már számos nemzet katonáival dolgoztak együtt, így megfelelő tapasztalattal a hátuk mögött, van összehasonlítási alapjuk.
„Csak pozitívan tudok beszélni a spanyol katonákról. Amellett, hogy roppant felkészült szakemberek, hihetetlenül barátságosak és kedvesek. A spanyol parancsnok „székfoglalójában" kijelentette, hogy a táborban nincsenek spanyolok vagy magyarok, számára kizárólag egyenrangú katonák vannak. Ennek megfelelően állt is hozzánk, bármilyen gondunk volt, azonnal segített megoldani. Így a beilleszkedésünkkel sem volt semmiféle probléma, ami természetesen a közös munka előnyére vált. Azonban nem csak munkakapcsolat volt a két nemzet között. Rendeztünk különböző sporteseményeket, és volt például technikai bemutató is, amikor lehetőség volt megismerkedni a másik ország felszereléseivel és eszközeivel.

Egyszóval annak ellenére, hogy eléggé feszített munkatempóban telt el ez az egy hónap, nagyon jól éreztük magunkat a táborban." – folytatta a századparancsnok.
Hasonló vélekednek az eltelt időszakról a század katonái is. Örömmel mesélnek a spanyolokkal történt közös feladatvégrehajtásokról. Azért abban is mind egyetértettek, hogy bizony nem sok idejük volt a pihenésre, mert rengeteg feladatot kellett elvégezniük. És hogy melyik volt ezek közül a legmegerőltetőbb?

„A 36 órás járőrfeladat végrehajtása nem volt egyszerű!" – vette át a szót Fekete László törzsőrmester. „Első lépésben a szerb határ közelében, egy meghatározott ponton felépítettük az alaptábort. Ezt követően a rajok a határvonal mentén kijelölt útvonalakon végrehajtották a járőrözést, majd a megadott pont elérése után visszatértek az alaptáborba. Rövid pihenőt követően pedig egy másik útvonalon teljesítették a gyalogjárőrt. Ilyenkor figyelnünk kellett az esetleges illegális határátlépésekre, illetve a hideg időszakban gyakorivá váló illegális fakitermelésekre. Egy-egy ilyen kimenetel 6-8 órát, és átlagban tíz kilométer út megtételét jelentette, természetesen teljes menet- és harcászati felszerelésben, azaz mintegy 15 kiló plusz súllyal. Ráadásul a meredek emelkedőkkel tűzdelt hegyvidéki terep sokszor megnehezítette a feladat végrehajtását" – tudtuk meg Fekete Lászlótól.

„A területen főleg szerb lakosság él, de az itt található települések többsége elhagyott, omladozó házakból áll." – folytatta a beszélgetést Tóth Tamás szakaszvezető. „Ebből kifolyólag kevés emberrel találkoztunk a járőrözések során, voltak, akik barátságosan álltak hozzánk, de volt olyan is, aki nem örült a jelenlétünknek. De szerencsére komolyabb gond nem adódott. Személy szerint én nagyon élveztem a spanyolokkal történő közös járőrözéseket. Nagyon segítőkészek és érdeklődőek voltak. Különösen a rendszeresített személyi sátrunk keltette fel a figyelmüket. Való igaz, annak ellenére, hogy esténként bizony röpködtek a mínuszok, odabent a sátorban kellemes idő volt. Egyedül a reggeli felöltözés volt kellemetlen, hiszen a sátor túl kicsi volt ezen „manőver" végrehajtásához. Úgyhogy a melegből kibújva hamar magára kapkodta mindenki a ruháit és a felszerelését." – osztotta meg velünk élményeit Tóth szakaszvezető.

A közös feladatvégrehajtás november közepén véget ért. A terület felügyeletét más nemzet KFOR katonái vették át. A hivatalos átadás-átvételi ceremóniát megelőzően a spanyolok és a magyarok egy közös vacsora keretében búcsúztak el egymástól.

„Nagyon jó közösség alakult ki, a spanyol katonák személyében igazi bajtársakat, igazi barátokat ismertünk meg. A búcsúvacsorán a század összes katonáját meglepték egy apró ajándékkal, egy plakettel, amelyen a spanyol légiósok hitvallása olvasható. Szakmailag és emberileg is nagyon sokat kaptunk ez alatt az egy hónap alatt." – zárta a beszélgetést Bolla Zsolt főhadnagy.