A jövő kezdete

Feszült biztonsági helyzet, új fegyverzet és felszerelés, természeti és bányakatasztrófa, váratlan krízishelyzet és felkészülés a biztonsági felelősség átadása során: az MH PRT 11. váltása csaknem mindent átélt, ami műveleti területen érhet egy kontingenst.

„A körülmények ellenére rendkívül
jó feltételek közepette kezdhettük
meg szolgálatunkat – mondja dr.
Ruszin Romulusz ezredes, az MH 25/88.
Könnyű Vegyes Zászlóalj, egyben a tizenegyedik
váltás parancsnoka –, s ebben
múlhatatlan érdemei vannak a PRT-10 parancsnokának,
Szloszjár Balázs ezredesnek
és katonáinak, akik minden területen kiváló
feltételeket teremtettek feladataink
megkezdéséhez. Harcértékünket, magabiztosságunkat
nagyban megnövelték a
technikai és a fegyverzeti fejlesztések is. A
PRT-11 rendelkezett például először modifikált
AK-gépkarabélyokkal, amelyek
lehetővé tették műveleteink szélesítését
éjszaka is; az éjjellátó- és célzóképesség
roppant nagy előnyt jelentett számunkra."
(Ruszin ezredes már csak tudja, hogy egy
ilyen képesség mekkora segítség egy kontingens
számára, hisz nem először szolgált
műveleti területen. Korábban Irakban
– még mint az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj törzsfőnöke
– a MALT (Military Advisory and Liaison
Team – műveleti tanácsadó és összekötő
csoport) első váltásának parancsnokaként
egy iraki zászlóalj kiképzését
vezette, ugyancsak háborús körülmények
közepette.)

Ami az általános helyzetet illeti: mivel
ISAF-művelet ősszel és télen nem
kezdődött, a nyári műveleteket hosszabbították
meg. Ennek oka Ruszin ezredes
szerint: egyrészt nem állt rendelkezésre
elegendő szövetséges erő, másrészt
pedig e műveletek tervezésében és
irányításában már az afgán félnek kellett
vezető szerepet játszania. Ez azt jelentette,
hogy a „transition" – a biztonság
szavatolásának fokozatosan
az Afgán
Nemzeti Biztonsági
Erők (Afghan National
Security Forces,
ANSF), azaz a nemzeti
hadsereg és a
nemzeti rendőrség hatáskörébe
utalása –
szellemében tervezték
és irányították a
műveleteket. De mivel
a műveletek helyéről
és idejéről rengeteg
információ szivárgott
ki, az ellenállók
sokszor sikeresen
vonhatták ki magukat
a közvetlen harcérintkezés
alól, sőt,
fokozták ellentevékenységüket.

Ebben
az időszakban egyre több komplex támadás,
IED- és öngyilkos merénylet érte
a tartományban települt amerikai és német
erőket. A magyar PRT ezeket a támadásokat
sikeresen elkerülte, többek között a
felderítésért felelős szervezetek (katonai
biztonsági és felderítő, technikai felderítő,
valamint harctéri hírszerző) szakembereinek
köszönhetően.

A kontingens, valamint a lakosság
biztonságának növelése érdekében az
afgán rendőri erőkkel közösen működtettek
ideiglenes ellenőrző-áteresztő
pontokat, s emellett a kijelölt afgán
rendőri és katonai erőkkel rendszeresen,
éjjel-nappal együtt járőröztek Pol-e
Khomriban, illetve a tartomány területén.
A távoli járásokban kétnapos –
előretolt bázisokról végrehajtott –
járőrökkel biztosították az ISAF jelenlétét,
ellenőrizték a folyamatban lévő
projekteket, illetve mérték fel az új igényeket.
Minden eddiginél jobban támaszkodtak
az ELBIT Skylark típusú
pilóta nélküli felderítő repülőgépük adataira,
és fokozták a helyi hatalmi szervek
képviselőivel való együttműködést. A
váltás parancsnoka mindig ott volt a tartomány
kormányzója által vezetett hetenkénti
biztonsági értekezleteken, s
egyeztetett a tartományi rendőrfőnökkel,
helyettese, Megtért István alezredes
pedig az afgán hadsereg biztonsági
megbeszélésein vett részt. E találkozók,
a biztonság fokozásán túl, a biztonsági
felelősség jövőbeni átadásának
állomásai is voltak. Camp Pannoniában
2012. január 17-én került sor az első
„transition"-találkozóra, amelyen megkezdték
a felelősségátadás ütemtervének kidolgozását, a folyamatban részt
vevő szervezetek és személyek kijelölését.

„Mindehhez nagyban hozzájárult a
PRT-10 parancsnoka, Szloszjár Balázs
alezredes által megkezdett, együttműködést
erősítő folyamat és gyakorlat" –
mondja Ruszin ezredes. (Többek között
az ő tevékenységének volt köszönhető a tartományi ISAF-rangidős és a mindenkori
PRT-parancsnok szerepkörének
felértékelődése is.)

Mindezek azt eredményezték, hogy a
tartományban kezdett normalizálódni a
helyzet. Az eddig az ISAF által
„mellőzött" Tala-Wa Barfak járás lakossága
például a kezdeti bizalmatlanság
után egyre inkább megnyílt, és érezhetően
pozitívabban viszonyult a biztonsági
erőkhöz. Ennek következtében a
járásban pihenő bűnözői és ellenállócsoportok
háttérbázisa kezdett leépülni,
így a helyi biztonsági erők a többi járás
„megtisztítására" koncentrálhatták
erőiket. Ez viszont magával vonta a
PRT-11, az ISAF, valamint az
afgán hadsereg és rendőri erők
egyik legnagyobb közös sikerét
is: a Bay Saqal-i ellenállók csatlakozását
a békefolyamathoz. A
térség ugyanis sokáig helyet biztosított
azon ellenállócsoportoknak,
amelyek innen kiindulva
hajtották végre támadásaikat
a tartomány más területein. (Korábban
sem az ISAF, sem az
ANSF nem tudta felügyelni a térséget,
már csak a nehéz megközelítési
viszonyok miatt sem.) A
sikeres műveleteknek köszönhetően
erről a területről száz ellenálló
jelezte átállási szándékát
a tartományi rendőrfőnöknek,
aki a PRT-11 segítségét kérte a
tárgyalások megkezdéséhez, a
terület biztosításához, a megadási
procedúra lebonyolításához.

„Afgán, német és amerikai
szövetségeseinkkel közösen közelítettük
meg a fennsíkot, ahol az ellenállók
tradicionális módon adták át a
fegyvereiket" – emlékszik vissza Ruszin
ezredes. „ Szemtől szemben álltunk a
korábbi ellenséggel, akik elfogadták a
békejobbot, majd élvezhették az általunk
nyújtható, a normális civil életbe
történő visszatérést segítő oltalmat."

Természetesen az eddig vázolt folyamat
nem volt „töretlen diadalmenet":
számtalan nem várt és tragikus esemény
nehezítette a 11. váltás tevékenységét is,
amelyek akár visszavethették volna a kedvező
változásokat. Egyik legnagyobb kihívásuk
az emlékezetes Korán-égetés helyi
következményeinek elhárítása volt.
A Pol-e Khomri belvárosában összegyűlt
tízezres tüntető tömegből mintegy ezerfős
csoport a PRT tábora elé vonult, s egyre
agresszívebben kezdett fellépni. Az egész
kontingenst készenlétbe kellett helyezni, s
a tüntetők behatolását a táborba csak a váltás
katonáinak felkészültsége, higgadtsága
és határozott fellépése akadályozta meg.
(Egyébként ez a hozzáállás és hozzáértés
jellemezte a kontingens minden katonájának
tevékenységét a teljes mandátum
alatt – jegyzi meg a parancsnok.) Az incidens
súlyosságára jellemző, hogy a helyi
biztonsági erők „tömegoszlatása" következtében
egy fő életét veszítette és sokan
megsebesültek. A PRT tevékenységének
lakossági elfogadottságát viszont jól jellemzi,
hogy a közhangulat még ezek után
sem fordult ellenük.

Természetesen ez sem a „véletlen
műve" volt, hiszen a PRT-11 humanitárius,
újjáépítési és biztonságerősítő tevékenységét
széles körben ismerte a tartomány
lakossága. Mindenki emlékezett
arra, hogy a 2012 januárjában és februárjában
leesett (az előző évi mennyiségnek
kétszeresét jelentő) csapadék, az
előző nyári rendkívüli szárazság, majd
az extrém téli hideg miatt milyen kilátástalan
helyzetbe kerültek a növénytermesztésből
és állattenyésztésből élő, utolsó
tartalékjaikból is kifogyó családok. A
PRT-11 ebben a helyzetben, a szövetségesekkel
együttműködve több mint ezerötszáz
családon segített. Több mint húsz tonna élelmiszert juttattak el a rászorulókhoz,
és – lapoz jegyzetfüzetében Ruszin
ezredes – háromszáz takarót, negyvenhat
sátrat, négyszázötven árvízvédelmi
kosarat, hétszázötven készlet meleg ruházatot,
kétszázötven gumicsizmát,
hetvenöt termoszt és főzőszettet, valamint
tizenkétezer állat-egészségügyi vakcinát
szállítottak a térségbe. De arra is
emlékeztek a helyiek, hogy a nahrini –
tizenhárom bányász életét követelő – bányaszerencsétlenség
után a kontingens
azonnal humanitárius segélycsomagokkal
segítette az áldozatok és a sérültek, köztük
a kórházban ápoltak családjait.

A parancsnok szerint tartományi újjáépítési,
fejlesztési és segélyezési tevékenységükhöz
természetesen nagyban
hozzájárult az is, hogy a CIMIC-költségvetés,
valamint az Amerikai Egyesült
Államok által nyújtott anyagi lehetőségek
igénybevételével sikerült megháromszorozni
projektjeik számát. (A PRT-10 által megkezdett és a tizenegyedik
váltás által folytatott projektek statisztikájában
összesen harmincnyolc oktatási,
harmincegy infrastrukturális, huszonhat
egészségügyi, kilencven kormányzati
és biztonsági, valamint húsz humanitárius
segélyezési akció szerepel.)

Összegezve a PRT-11 szolgálatellátásának
tapasztalatait, Ruszin ezredes három
területet emel ki. A kontingens a
folyton változó biztonsági körülmények
közepette is el tudta látni az alapfeladatát:
a lakosság élet- és munkakörülményeinek
javítását. A szövetségesekkel karöltve
meg tudták teremteni és folyamatosan
fenntartották ezen feladatok végrehajtásának
biztonsági feltételeit. Végül,
de nem utolsósorban, az előző kontingensek
tevékenységére alapozva, azt
folytatva hozzájárultak az állami és önkormányzati
adminisztráció, valamint a
hadsereg, a rendőrség megszervezéséhez,
tevékenységükhöz, és megtették az
első lépéseket a felelősség átadásának
hosszú és rögös útján.

Szabó Béla

Fotó: MH PRT-11 és dr. Toperczer István orvos alezredes

Forrás: Magyar Honvéd 2013. március

(Folytatjuk!)