Járőr az ütközőzónában

„Már gyermekkorom óta katona akartam lenni, és a honvédségnél sikerült azt elérnem, hogy olyan munkát végzek, és olyan környezetben, amit mindig is kerestem" – mondja Bogdán szakaszvezető, aki bátyja példáját követve csatlakozott a Magyar Honvédséghez, és szolgál immár nyolc éve különböző beosztásokban.

Bogdán szakaszvezetőt minden missziója után várja a családja: élettársa és két kislánya. „A legfontosabb a számomra, hogy a családom mindenkor támogat, és elfogadja a katonai hivatásomat. Megnyugtató úgy végezni a munkámat, hogy a családom vár és velem van" – meséli.

Az éppen csúcspontjára érő ciprusi nyárban a zónában való járőrözés nem könnyű feladat, a közel 45 Celsius fokos hőség embert próbáló. A járőrözés mégis csapatmunka, akkor sikeres, ha a járőrök jó csapatot alkotnak, és felkészültek a több tucat különböző állás, és a zóna minden pontjából.

„Nagyon sokat köszönhetek én is a járőrtársaimnak, és a rajparancsnokomnak, akivel egy alakulattól érkeztem. Kezdettől fogva segítettek a betanulás és a beilleszkedés időszakában, és azóta is remek csapatot alkotunk, segítünk egymásnak, és összetartunk. Ha jól sikerül a járőrözés, az mindannyiunknak köszönhető. A szakaszparancsnokom pedig folyamatos támogatásával biztosítja azt, hogy egészen a misszió végéig jó csapat maradjunk" – árulja el.

A katonai feladatok mellett, a jó fizikai erőnlét fenntartása érdekében, a sport sem maradhat ki. Néha e kettő össze is kapcsolódik. „A magyar csapat tagjaként én is részt vettem a misszió Military Skills versenyén, de a szakasztársaimmal is sokat futballozom, és olykor a helyi futóversenyeken is elindulok" – meséli Bogdán szakaszvezető.

Bogdán szakaszvezető ciprusi missziója befejeztével sem marad további tervek nélkül. Reméli, új kihívások várják az elkövetkező években. Akár az afganisztáni misszióban…