Alakizó tűzoltók a katonalaktanyában

– Szakasz, irány utánam! Lépés indulj! – hallatszik az épület előtt, és a kilépéskor, jól hallhatóan, szabályosan, egyszerre csattan negyvenhárom láb a betonon. Ahogy mondani szokás: az aszfalt alatt lakó vakondokot agyrázkódással szállítják a közeli állatkórházba…

Az eligazítás rövid és tömör – egyszóval katonás. Babos Sándor hadnagy, vezető kiképző meghatározza, hogy ezúttal a tisztelgés formáit, valamint az alakzatból történő ki és belépéseket gyakorolja az állomány. „Oszolj!" – kiálltja aztán a fiatal tiszt.

A szakasz négy rajra oszlik, s az alakulótér kevésbé napsütötte részeire vonulva kezdetét veszi a kétszer másfél órás alaki foglalkozás. A mozdulatok még kissé darabosak, nem is mindig tökéletesek, de a kiképző tiszthelyettesek, ha kell, azonnal javítanak. Számtalanszor bemutatják, mi is a helyes végrehajtás.

Amíg az állomány gyakorol, Babos hadnagytól megtudom: nem tévedésből vannak a tűzoltók a szentendrei MH Központi Kiképző Bázison. A Honvédelmi, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium között létrejött megállapodás értelmében, ugyanis kísérleti jelleggel, egy hetes felkészítést tartanak az újonc tűzoltóknak. A kurzus a saját, tűzoltó szakképző tanfolyamuk előkészítője. Itt kell elsajátítaniuk az alakiasság szabályait.

– Mivel a tűzoltóság is rendészeti szerv, és itt is él a parancsuralmi rend, a hozzánk érkezőknek tisztában kell lenniük az alaki mozdulatokkal is. Korábban csak olyan fiatalok jelentkezhettek tűzoltónak, akik letöltötték sorkatonai szolgálati idejüket. A hivatásos hadseregre történő átállás után azonban egyre kevesebben vannak, akik a seregben egykoron már tanulták az alapvető alaki fogásokat, így a mi alapképzésükbe is szükségessé vált ezen ismeretek oktatása – ezt már Makai Tibor nyugállományú tűzoltó alezredes, oktató mondja, aki elkísérte szentendrei „kiruccanásukra" az újonc lánglovagokat.

Hozzáteszi: a négy hónapig tartó alapképzés annyira feszített ütemű, hogy az alaki foglalkozásokra szinte egyáltalán nem jut idő. Éppen ezért kértek „külső" segítséget. A Magyar Honvédséghez fordultak, hiszen a katonák alapkiképzésben nagy hangsúlyt kap az alakiasság is.

Mivel a Magyar Honvédségben pillanatnyilag csak Szentendrén végeznek alapkiképzést, a tűzoltók alaki felkészítésének megtisztelő feladatát az MH KKB kapta. Az erről szóló együttműködési megállapodást a közelmúltban írta alá dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, a Fővárosi Tűzoltóság parancsnoka, illetve Szalay Zoltán ezredes, az MH KKB parancsnokhelyettese.

Ennek köszönhető, hogy a július utolsó napjaiban tűzoltó alapképzésre bevonult újoncok nem a főváros III. kerületében található tűzoltó szakképző iskolában, hanem Szentendrén kezdték meg négy hónapos alapképzésüket – amely így egy héttel hosszabb lesz számukra. Makai alezredes szerint azonban mindez nem probléma, hiszen egy tökéletesen kiképzett tűzoltónak nemcsak a szakmát, hanem a katonás rendet és fegyelmet is el kell sajátítania. Erre pedig nagyon jó a Szentendrén eltöltött egy hét.

A szakasz tagjai eközben rátérnek az újabb „tárgykörökre", immár az állóhelyben történő fordulatokat gyakorolják. Vagyis azt, hogy mi a teendő, ha felhangzik a „balra át!", a „jobbra át!", vagy éppen a „hátra arc!" parancs. Mindez egyszerűnek tűnik, de mégis nehéz – legalábbis azoknak, akik eddig nem ismerték ezeket a mozzanatokat. A negyvenhárom fős szakaszban azonban tízen egykoron már kaptak katonai kiképzést. A KKB kiképző tiszthelyettesei szerint ők azért „hajtanak", mert bizonyítani szeretnék, hogy legalább annyira ismerik az alaki fogásokat, mint a katonák. A többiek, vagyis ahogy önmagukat hívják, a „nullkilométeresek" pedig azért küzdenek, mert nem akarnak lemaradni társaik mögött. Azaz a szakaszban már az első nap végére kialakult egy egészséges versenyszellem – tudom meg.

– Nem lehet semmi panaszunk rájuk! Zokszó nélkül teljesítenek minden utasítást – árulja el Babos hadnagy, aki arról is beszél: a fővárosi tűzoltóság vezetői külön kérték őket, hogy ne kivételezzenek az újoncokkal, ugyanolyan bánásmódban részesítsék őket, mint az alapkiképzésre bevonuló szerződéses katonákat. Emiatt még a tegeződés sem megengedett. Sőt az egész napos kiképzés körletszemlével indul, amit az egyéni ápoltság ellenőrzése követ. Például aki „véletlenül elfelejt" reggel borotválkozni, az extra feladatokra számíthat az alaki foglalkozásokon.

Babos hadnagy tíz perces pihenőt rendel el, mindenki árnyékba vonul. A leendő lánglovagok egyike Udvarhelyi Gergely. A 26 éves budapesti fiatalember az ELTE geológia szakát félbehagyva jelentkezett tűzoltónak. Több fordulós egészségügyi alkalmassági vizsgálat után találták alkalmasnak erre a szakmára. Mint mondja: egyáltalán nem bánja, hogy az eddigi szokásoktól eltérően katonai alapkiképzéssel kezdődik a tűzoltó felkészítés. Hiszen hasznos ismereteket tanulnak Szentendrén.

A tűzoltó szakmában egyébként az is motiválta, hogy így lesz lehetősége munka mellett tanulnia. Ha minden jól megy, egy-két éven belül befejezi az egyetemet, ám geológusként is tűzoltó szeretne maradni.

A szünet rövid, nincs idő tovább beszélgetni, Gergely visszaáll a sorba. Újra átismétlik a ma tanult alaki fogásokat, majd a szakasz felkészül a testnevelés foglalkozásra. Délután pedig még szolgálati szabályzat ismeret is vár rájuk.

További képek:

Fotó: Szűcs László