Aztán hirtelen eldördül egy lövés…

Először csak néhány „helyi lakos" jelenik meg az épület előtt: pénzt, élelmet és vizet kérnek az ott élőktől. A házban lakók hiába szólnak nekik, hogy élelmiszerkészlettel nem rendelkeznek, pénzt pedig nem adhatnak, az épület körül csoportosuló tömeg csak nem akar szétoszlani. Sőt, egyre hangosabban kiabálják: az idegen országok katonái azonnal menjenek haza. „Takarodjatok! Takarodjatok!" – hallatszik a kántálás, mire a házban lakó rangidős tisztviselő úgy ítéli meg, hogy segítségre van szükségük, s felveszi a kapcsolatot a közelben tartózkodó EUFOR zászlóalj hadműveleti ügyeletével.

Rövid idő múlva a raj parancsnoka tárgyalni próbál: a helyiek megint csak vizet, élelmet és pénzt kérnek.

Aztán hirtelen eldörren egy lövés, és az egyik civil ruhás sebesülten esik össze a ház előtt. Társai azonnal mellette teremnek, próbálják ellátni sérülését, dühük pedig teljes erőből a katonák felé irányul. A fegyveresek hiába mondják: nem ők lőttek, a tömeg egyre dühösebb, így a várható lincselés elől a házban kell menedéket keresniük.

Ez az épület, az úgynevezett LOT – vagyis Liason and Observer Team – ház, amelyek a nemzetközi erőkben szolgáló összekötő és megfigyelő csoportok tagjainak lakóhelyei. A mi feladatunk támadás esetén az itt élők evakuálásának előkészítése és a kimenekítés végrehajtása – mondja visszavonulás közben a raj parancsnoka, aki ezután elnézést kér, s jelenti a kialakult helyzetet a főparancsnokságnak. Reccsen a rádió, azonnal érkezik a válasz: a gyors reagálású század (a QRF) a helyszínre indult, addig tartsanak ki valahogy.

Közben a közelben elrejtőzött orvlövész újabb helyi lakosokat sebesít meg, sőt egyikük bele is hal sérüléseibe. Az őrjöngő tömeg ekkor már kötszert és orvost követel a katonáktól. Azt pedig még mindig nem tudja senki sem, hogy ki lőtt? A helyzet kezd egyre átláthatatlanabb lenni…

Teherautók érkeznek, de a QRF századdal a helyszínre siető egészségügyi személyzetet tagjait a helyiek csak nehezen akarják a sebesültekhez engedni. Néhányan meg is támadják őket, csak a melléjük beosztott – védőfelszerelésbe öltözött, pajzzsal és gumibottal felfegyverkezett – katonáknak biztosításának köszönhető, hogy a sebesülteket sikerül ellátni, s mentővel a legközelebbi korházba szállítani.

Ám a katonák és a civilek közötti feszültség még ezt követően sem csökken, a feszültség szinte tapintható, és ráadásul a rejtőzködő orvlövész újabb lövést ad le, s helyiek ismét csak azt hiszik: a katonák lőnek rájuk. Elszabadulnak az indulatok, a védőfelszerelésbe öltözött katonák, csak nagy nehézségek árán tudják szétoszlatni a tömeget. Közben vizes palackok, füstbombák, fahusángok záporoznak rájuk, és egy barikád is az útjukat állja. A helyiek pedig ütik és rúgják őket – éppen ott, ahol érik…

A század jól teljesítette feladatát – erősíti meg Preininger Győző őrnagy, az MH EUFOR Kontingens hatodik váltásának parancsnoka is. A fenti szituáció ugyanis a Bosznia-Hercegovinába készülő magyar békefenntartó alakulat záró gyakorlatának egyik mozzanata volt. A magyar katonák legfőbb feladata ugyanis éppen a tömegkezelés, és a hadműveleti területek található LOT-házak biztosítása, szükség esetén az ott lakók kimenekítése. De mindezek mellett járőrözési és különféle kísérési feladatokat is kaphatnak a Magyar Honvédség EUFOR kontingensének tagjai – teszi hozzá a főtiszt, aki második balkáni missziójára készül. Néhány évvel ezelőtt, az MH Õr-, és Biztosító Zászlóalj kilencedik váltásának tagjaként már eltöltött fél évet Koszovóban.

A magyar katonák felkészülése augusztus utolsó napján kezdődött, s a szokásos, három részből álló kiképzés végén – november 16–19-e között – az állomány az úgynevezett záró gyakorlaton ad számot tudásából – mondja a kontingens parancsnoka, aki egyébként a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár Logisztikai Zászlóaljának parancsnokhelyettese.

Megtudom azt is, hogy a kontingens nagy része a tatai dandár katonáiból áll, de szép számmal érkeztek a szentesi MH 37, II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóaljtól, a győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezredtől, a székesfehérvári MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezredtől, a kaposvári MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezredtől, valamint az MH 86. Szolnok Helikopterbázistól is. Érdekesség – árulja el Preininger őrnagy –, hogy a kontingens személyi állományának mindössze a egynegyede volt eddig misszióban, vagyis a csapat nagy része még nem járt külszolgálaton.

A csaknem három hónapig tartó felkészülést összesen 175-en teljesítették, közülük azonban csak 145-en utazhatnak majd ki a hadműveleti területre. Hogy ki vehet részt a misszióban, s lesz a tartalék csapat tagja, az a közeljövőben, a személyi beszélgetések lefolytatása után derül ki. Az állomány – a tervek szerint – januárban, két váltásban utazik ki Szarajevóba, előtte az ünnepélyes búcsúztatóra Tatán kerül sor.

A magyar kontingens a bosznia-hercegovinai fővárosban települő, spanyol vezetésű nemzetközi zászlóalj alárendeltségében végzi majd feladatát. A magyarok mellett még egy lengyel, egy török, és egy spanyol százada is van a békefenntartó zászlóaljnak. Preininger őrnagy elárulja: bár pillanatnyilag nincsenek konfliktusok az országban lakó három nemzetiség között, még szükség van az EUFOR katonáinak jelenlétére.

Szerencsére éles helyzetben ritkán kell bevetni a békefenntartókat, akik így szolgálatuk nagy részében a feladataikra történő felkészülési foglalkozásokon vesznek részt. Rendszeresek a tömegkezelési kiképzések és a különböző típusú lőgyakorlatok is.

Fotó: Szűcs László