Mesterfokon

A koronaőr-jelöltek „szűkebb hazájukban", a budapesti Petőfi laktanyában adtak számot a koronázási jelvények protokolláris, valamint biztonsági őrzésének elsajátításáról, és a koronaőrzéssel kapcsolatos elméleti tudásukról. A záróvizsga napjának méltó befejezéseként bankói Pajtás Ernő ezredes, a magyar királyi Koronaőrség utolsó parancsnoka, valamint Vitéz József koronaőr nyughelyénél elhelyezték a tisztelet koszorúit, s felidézték az elődök hősi helytállását, amellyel 1945-ben, a második világháború magyarországi végnapjaiban megmentették a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.

Tegyük hozzá, hogy a megemlékezésen jelen volt a honvédelmi tárca Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalának igazgatóhelyettese, Maruzs Roland őrnagy is.
A koronaőrjelölt katonák alapozó öt hetét, mondhatni, rotációs kiképzési szakasz követi. Május másodikától ugyanis újabb kemény próbatételekkel folytatódik felkészítésük: a „biztonságiak" a protokolláris mozzanatokból, a „protokollosok" pedig a biztonsági őrzés ismereteiből kapnak nagyobb „dózist". Így a koronaőri beosztásra majdan kinevezendő ifjú katonák készek és képesek bármely, őrzéssel és védelemmel kapcsolatos feladat végrehajtására.

Idézzük fel most, hogy mi is történt ama bizonyos öt héten át tartó alapozó kiképzés napjain?
Március 16-án, délután egy órakor (had)történelemet írtak a budapesti Petőfi laktanyában, az MH Támogató Dandár fellegvárában. Ekkor tartotta első állománygyűlését a dandár keretében, a Nemzeti Honvéd Díszegység részeként felállított Honvéd Koronaőrség. A koronaőrjelöltek ekkor még csak sejtették, milyen intenzív kiképzést kapnak, s bár katonaéletük, missziós szolgálatuk során korábban sok mindent megtanultak, a díszelgés fortélyaiba most kóstoltak bele, a percenkénti 50–60 lépéses díszmenet „lassított felvételét" most látták először testközelből.

(Részletek a Magyar Honvéd magazin május 13-án megjelenő számában!)