Baseballsapka az afgán kisfiúnak

Szöveg: Szűcs László | 2009. november 24. 14:05

Ismerősként utazott ki Afganisztánba idén februárban Soucz Ferenc főhadnagy, az MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ CIMIC műveleti csoportjának beosztott tisztje. Hiszen a magyar tartományi újjáépítési csoport második váltásának tagjaként korábban már fél évig szolgált az ázsiai országban.

A harmincas éveiben jár, mégis jelentős külszolgálati tapasztalattal rendelkezik már Soucz Ferenc főhadnagy, az MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ (MH CKELMK) CIMIC műveleti csoportjának beosztott tisztje. Hiszen 2003 és 2006 között Nápolyban, a NATO Dél-európai Főparancsnokságán (AFSOUTH), a ma már NATO Összhaderőnemi Parancsnokság (JFCNP) névre hallgató parancsnokságon szolgált NATO beosztásban, majd 2007-ben Afganisztánban, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) második váltásának tagjaként teljesített szolgálatot. Nápolyban a J9 főnökség műveleti részleg beosztott tiszthelyettes beosztást látott el, míg Pol-e Khumriban a PRT S9-es részlegének PSYOPS munkatársa, illetve sajtótiszt is volt.

Feri 2007-ben, hazaérkezése után nem sok időt töltött otthon, hiszen tavaly nyáron máris megkezdte a felkészülést a következő afganisztáni missziójára. Idén február második felében pedig már ismét az ázsiai országban volt.

A PRT hatodik váltásának felkészítése kezdetén a fiatal főhadnagy szinte biztos volt benne, hogy a második afganisztáni misszióját is CIMIC, vagy PSYOPS tisztként teljesíti. Hiszen az MH CKLEMK állományából kerülnek ki a tartományi újjáépítési csoport civil-katonai, illetve lélektani műveletekkel foglalkozó szakemberei. Aztán a missziós kiképzés kezdetén kiderült: a kontingens szóvivői beosztása nincsen feltöltve. S azért éppen őt választották erre a posztra, mert korábbi afganisztáni missziója során, az akkori sajtótisztet, Smidróczki Róbert hadnagyot akadályoztatása esetén mindig ő helyettesítette, azaz rendelkezett kommunikátori tapasztalattal.

Persze az Afganisztánban töltött hét hónap során – a PRT hatodik váltása, az ázsiai országban lezajlott elnök-, és önkormányzati választás miatt „túlórázott", azaz a korábbi missziókkal ellentétben nem fél évet, hanem közel hét hónapot töltött a hadműveleti területen – nemcsak sajtótisztként, hanem eredeti szakmájában, PSYOPS szakemberként is helyt kell állnia. Ebben a beosztásában a NATO ISAF missziójának és a magyar PRT tevékenységének elfogadottságát kellett növelnie a helyiek körében, valamint kapcsolatot kellett tartania a helyi média képviselőivel, emellett pedig ő juttatta el a PRT-val szerződésben álló újságok és rádióadók részére az ISAF és a PRT üzeneteit. Szóvivőként pedig a magyar és a helyi médiumokat is ő tájékoztatta a műveleti területen lezajlott eseményekről.

Utóbbi munka során közel félszáz tudósítást küldött a magyar katonák munkájáról, az elvégzett feladatokról elsősorban a katonai médiumok számára. (Soucz főhadnagy cikkeivel a honvedelem.hu olvasói is gyakran találkozhattak az elmúlt hónapokban.) De rendszeresen jelentek meg írásai a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár családtámogató rendszerének lapjában, a Hírlevélben, s két helyi újságban is.

Ferenc egyébként úgy gondolja, hogy mivel idén februárban már ismerősként tért vissza Afganisztánba, számára nem okozott gondot a beilleszkedés, a környék megismerése, illetve az időjárás extrémitása. Persze természetesen számára is akadtak nehezen elviselhető percek – főleg kedvese és családja távolléte miatt.

Szüleivel és barátnőjével, amikor csak tehette, az interneten keresztül tartotta a kapcsolatot. Sőt, mint elmondta: édesanyja kifejezetten amiatt ismerkedett meg a számítógépek és a világháló rejtelmeivel, hogy rendszeresen hírt hallhasson felőle.

– Tudom, hogy számukra még hosszabbnak tűnt az eltelt hét hónap, mint nekem, aki odakinn voltam. Hiszen a hírekből ők is jól tudták, hogy a biztonsági helyzet egyre rosszabb, leginkább a közelgő választások miatt. Természetes, hogy aggódtak miattam, hiszen jól tudták, hogy milyen veszélynek vagyok kitéve, ráadásul minden itthoni teendő az ő nyakukba szakadt – mesélte Soucz főhadnagy, akinek az Afganisztánban töltött hét hónap során természetesen voltak nagyon jó és kellemetlen élményei is.

A hét hónap egyik legpozitívabb élménynek azt tartja, hogy segíthetett az embereken. Mint mondta: nem kell „óriási" dolgokra gondolni, apró események tették felejthetetlenné ezeket az alkalmakat. Például soha nem fogja elfelejteni az emberek háláját egy-egy átadott projekt után. De az a tíz év körüli kisfiú is örökre beleivódott az emlékébe, aki elkérte tőle baseball sapkáját, majd azonnal az út túloldalán lévő házukhoz futott, s örömmel mutatta édesanyjának a szuvenírt. Szinte kicsattant a boldogságtól…

Persze negatív élményekből is kijutott neki. Az egyik ilyen az volt, amikor az április áradás után egy csoport tagjaként kivonult kárfelmérést végezni Pol-e Khumri különböző pontjaira. Ekkor állította meg egy idős asszony, akinek mindenét elvitte a víz. A nő rengeteg emberrel együtt, csak a katonáktól várhatott segítséget, ám Ferenc jól tudta: ők sem tudtak mit tenni, mindössze annyit, hogy felírták panaszát. A tehetetlenségből adódó rossz hangulat azonban hetekig rányomta a bélyegét az egész kontingens és személy szerint Soucz főhadnagy kedvére is.

A fiatal tiszttől megtudtuk azt is, hogy az összesen több mint egy évet kitevő afganisztáni szolgálatának tapasztalatait jól tuja itthoni munkája során is kamatoztatni. Emellett pedig természetesen segíti a most külszolgálatra készülő kollégái felkészülését is. Õ maga egyelőre nem tervez újabb missziót, ám – mint mondta – nem lenne meglepődve azon, ha egy-két éven belül újra Afganisztánban, vagy éppen Koszovóban találná magát. Hiszen mindkét országban bőven akad CIMIC és PSYOPS feladat, ő pedig soha nem szokta visszautasítani a kihívásokat.