Bakancslista

Itt kell megjegyeznem, hogy igazán jó bakancs nincs! Annyira különbözik a lábunk, testfelépítésünk, járásunk, hogy nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy adott bakancs a legjobb. Emlékszem, a kiválasztómon volt egy nagydarab srác, aki a „hatvannyolc” mintájú bakancsból széttaposott egyet, míg nekem a kényelmes Hightec-em feltörte a sarkam. Azon viccelődött, hogy míg nekünk szanitéc kellett kétnaponta, neki cipész. Nagyon kemény hajdúsági figura volt… Egy szó, mint száz, nem létezik olyan bakancs, szandál, futócipő, gumicsizma és egyéb lábravaló, ami mindenkinek kényelmes.

Aztán rendszeresítették a Haixokat. Ezek közül nekem az Airpower P3 volt a legkényelmesebb, a „kicsi orrú” vagy a „kordurás”, ahogy páran hívták. Nekem amúgy is szerencsém van, mert a Haixok olyanok, mintha rám öntötték volna, de a P3 igazi luxus a lábamnak. Egyszer egy kétnapos tereptan foglalkozás első napján, a buszra szállás előtt, dobozból kivéve, újonnan húztam fel. Olyan 40-45 kilométert mehettem benne két nap alatt, 15 kilogrammos zsákkal a Bakonyban dombra fel és völgybe le, de egy bőrpír nem sok, annyi sem keletkezett a lábamon! A sivatagi változata is hasonló élményt nyújt, azt sem kellett betörni.

Az ejtőernyős változat lábfeje nekem kissé széles, de jó zoknival ez is kompenzálható. Itt jegyzem meg: a zokni legalább 60-65, ha nem 80 százalékban felel egy bakancs kényelmi fokozatáért! Én a merinói gyapjúra esküszöm, de a szövésen is sok múlik. Jó túrazoknival még egy 68M csatos bakancs is elviselhetővé tehető.

Nagyon fontos, hogy a vizes zoknit cseréljük le! Egyszer volt egy másik alakulattól jött katonánk, aki a novemberi kiválasztón bokazoknit húzott a bakancsába, és tartalék zokninak sem hozott mást! Vékony szövése miatt nem vezette el jól a nedvességet, a lába nedves maradt. A hatodik nap körül a bőr eltűnt a talppárnáiról, és kidörzsölések voltak a lábán, ahova nem jutott a zokniból. Becsületére legyen mondva, hogy így is végig csinálta.

Kell-e vékony cérnazokni a vastag alá? Erről megoszlanak a vélemények. Én a legnagyobb ostobaságnak, egyenesen merényletnek tartom a két zoknit, ami a vízhólyagok elsődleges okozója. Egyetlen kollégámról tudok, akinek ez a módszer bevált. Lehet régen, mikor ezt kezdték oktatni, a bakancsok és a zoknik anyagai indokolták, szerintem mára nem állja meg a helyét.

Végszó előtt beszéljünk arról, min is kell mifelénk átmennie egy katonai bakancsnak hosszabb-rövidebb élete során. Rengeteg lábhajlításon, betonon és terepen egyaránt. Remélem, nem hagyok ki semmit, de a leggyakoribb esetek: hátizsákos futások tömkelege, fegyveres-felszereléses menetgyakorlat, elázás, beázás, sár, hó, kötélen lecsúszás, kötélen ereszkedés, forró lőszerhüvelyeken taposás, romos épületekben futás, falon felmászás, szederindás aljnövényzeten átgázolás, köves talajon járás, hegyoldalban gyaloglás, úszás, ejtőernyős ugrás, bakancsos testnevelés. Nem csoda, hogy legtöbbünknek nem a bakancs felsőrésze, hanem a talpa reped meg.

Szolgáló és leendő katonáknak három tanácsom van a bakancsokkal kapcsolatban. Húzzuk megfelelően szorosra! Ha a lábunkon lötyög a bakancs, idővel kidörzsöli, kireszeli a bőrünket. Figyeljünk oda, milyen zoknit hordunk! A zokni szára érjen túl a bakancsén és a körülményekhez képest mindig tartsuk szárazon. Ahogy Dan hadnagy mondta Forest Gumpéknak: a zokni tesz különbséget holt és élő között, talpa puha, színe zöld, megálláskor mindig cseréljék le! Utolsó tanács pedig a karbantartás. Az elmúlt száz évben nem volt olyan kényelmes bakancsunk, mint most. Lélegző membránja véd a víztől, nem kell már a Katona bokszot ráégetni, hogy némi vízállóságot elérjünk, mint régen. De a szennyeződést vizes kefével mai napig le kell mosni, és megfelelő bőrápoló szerekkel kezelni.